Kína nyerheti a legtöbbet azzal, ha a hongkongi tüntetők tartósan is erőszakhoz folyamodnak – vélik szakértők. A tüntetők hétfőn behatoltak a parlament épületébe, a rendőrség könnygázt vetett be ellenük. A megmozdulások eredetileg amiatt törtek ki, mert a helyi törvényhozás lehetővé akarta tenni, hogy a bűncselekményekkel vádolt személyeket kiadják Kínának. Sokan úgy vélik, e szabályozással visszaélne Peking.
A tüntetések sokáig békés mederben zajlottak, ám az utóbbi időben mind több volt az erőszak, hétfőn pedig elszabadult a pokol. „Sok fiatal úgy véli, hogy a békés megmozdulások teljesen hasztalanok” - vélte Volin Lai történelemtanár, a tüntetések egyik résztvevője a Frankfurter Allgemeine Zeitung hasábjain. Szerinte amennyiben a kormány továbbra is hajthatatlan marad, s nem mond le teljesen terveiről, még több lesz az erőszak. Azzal azonban a tüntetők is tisztában vannak, hogy ez a megoldás rendkívül veszélyes, hiszen csak azt érik el, hogy bevessék ellenük a kínai néphadsereget. A katonaság Hongkongban is rendelkezik bázissal, hivatalosan az a feladata, hogy megvédje a várost egy esetleges támadástól. Ám a kínai kommunista pártban mind többen állítják azt, hogy a tüntetőket külföldről irányítják, azaz így legitimizálnák a hadsereg bevetését.
Csakhogy a tüntetők számának egyértelmű csökkenése is azt mutatja, nem feltétlenül választottak jó stratégiát a megmozdulások szervezői. Mint a Bloomberg emlékeztetett rá, kezdetben széles körű támogatást élveztek, az üzleti élet képviselői éppúgy mögöttük álltak, mint Hongkong egyszerű polgárai. Míg a bő két héttel ezelőtt tartott tüntetéseken egyes becslések szerint a kétmilliót is meghaladta a tüntetők száma, hétfőn csak valamivel több mint félmillióan lehettek az utcákon, ami azt jelzi, a radikális tüntetők kezdik elveszíteni a társadalom egy jelentős részének a támogatását. (Július 1. szimbolikus nap a városban, 22 évvel korábban e napon adta át Nagy-Britannia a várost Kínának.)
Kedden és szerdán nyugalmasabban zajlott az élet Hongkongban, s az előző napi összecsapások nyomait próbálták meg eltüntetni. Bár Hongkongnak talán sosem volt annyira népszerűtlen ügyvezetője, mint Carrie Lam, a legutóbbi események az ő malmára hajthatják a vizet. A városban ugyanis csak igen kevesen támogatják azokat az akciókat, amelyek felforgatják a jól megszokott mindennapokat, ezek a külföldi befektetőket is elriaszthatják. A hongkongi Amerikai Kereskedelmi Kamara, amely ellenzi a kiadatási törvényt, tegnap közleményt adott ki. Ebben elítélték az erőszakot, amely „súlyos vagyoni károkat okoz”. Carrie Lam a történések után a rend garanciájának állíthatja be magát az erőszakos „felforgató elemekkel” szemben. Bár korábban olyan hírek is napvilágot láttak, hogy Peking kihátrálhat mögüle, s más személyt nevezhet ki a helyére, a váltásra most nagyon kicsi az esély. Lam sajtóértekezleten ítélte el a tüntetők akcióját, s behatolásukat a parlament épületébe, mint fogalmazott, „el kell ítélni erőszakos, vandál cselekedetüket; semmi sem fontosabb a hongkongi jogállamiságnál” - fejtette ki.
A hétfői káosz igen jól jön Hszi Csin-ping kínai elnök számára is, aki folyamatosan azt sulykolja, hogy csak szigorú ellenőrzés révén tartható fenn a rend a városban, s csak ez biztosítja a tartós gazdasági növekedést. A kínai médiában a tüntetőket rendre a külföld által fizetett agitátoroknak, ügynököknek állítják be. A kínai kabinet nem éppen meglepő módon elítélte a hétfői tüntetéseket azt közölvén, szélsőségesek állnak az akció mögött, ezért törvény előtt kell felelniük tettükért. Vej Csianguo, Kína korábbi kereskedelmi miniszterhelyettese a Bloombergnek elmondta, „Hongkongban nem uralkodhat el a káosz. Amint a kulturális forradalomban is megtapasztalhattuk, ez csak árt a fejlődésnek”. A vezető pekingi napilap, a Zsenmin Zsipao szerdai számában szintén arra figyelmeztetett, veszélybe kerülhet a gazdaság, ha káosz alakul ki. Lapértesülések szerint a tüntetők között is egyre nagyobb a szakadék, mind jelentősebbek a véleménykülönbségek nemcsak a békés megoldást pártfogolók és az erőszakos akciót óhajtók között, hanem a nagyobb autonómiát követelők és a Kína jelenlétét elfogadók között is.
