Nem először okozott általános meglepetést Ursula von der Leyen, akit minden előzmény nélkül jelöltek az Európai Bizottság elnökének. Amikor 2013-ban német védelmi miniszternek nevezték ki, a hadsereg épp olyan megdöbbenve nézett, mint most az EU, amikor Angela Merkel kancellár és Emmanuel Macron váratlanul előhúzta abból a bizonyos kalapból. Különösen a német szociáldemokraták, Merkel koalíciós partnerei képedtek el, mert amint a Spiegel egy márciusi felméréséből kiderült, ő a német kabinet legnépszerűtlenebb tagja. S valójában egyik posztján sem alkotott maradandót.
Bármekkora volt is a meglepetés, a Die Welt már egy június eleji cikkében az esélyesek között emlegette, s neve valójában múlt hét végén is felmerült Angela Merkel és Emmanuel Macron tárgyalásain, igaz akkor még nem bizottsági elnökként, hanem Federica Mogherini utódaként, a külügyi és biztonságpolitikai főképviselői poszt várományosaként. Akkor ugyanis már szinte biztosnak tűnt, hogy Manfred Webernek esélye sincs a bizottság elnöki posztjának megszerzésére, Németország azonban valamilyen posztot mindenképpen meg akart kaparintani.
Von der Leyen kinevezése kapcsán számos negatív kommentet lehetett olvasni a Twitteren, főleg német felhasználók részéről, ami nem éppen kivételes népszerűségére utal. Ugyanakkor ez azért még nem jelenti azt, hogy ne lenne alkalmas a posztra.
A Brüsszelben született politikusnak nyelvi gondjai nem lesznek, folyékonyan beszél franciául és angolul, az EU három fontos nyelvén kiválóan is tud tárgyalni nyelveken. Von der Leyennek a következő napokban nagy szüksége is lesz tárgyalókészségére, hiszen meg kell győznie az európai parlamenti frakciókat arról: az Európai Tanács jól döntött, amikor rá esett a választása.
Védelmi miniszterként külföldi útjai alkalmával hosszasan és részletesen beszélt az unió külpolitikájáról, szó sincs tehát arról, hogy most hetek alatt kellene beleásnia magát az Európai Unió ügyeibe. Kétségtelen, hogy a német hadügy élén eltöltött hat éve nem éppen sikertörténet, szakértők azonban rámutatnak, hogy ez nem is tartozik a hálás tárcák közé Németországban. Tagadhatatlan, hogy a többi védelmi miniszter között nagy tekintélyt vívott ki magának, s nem csak Európában, hanem a NATO-nál, ahol ő a legrégebben szolgáló védelmi miniszter. Jens Stoltenberg, az észak-atlanti szövetség főtitkára is elismerően szólt róla a Spiegelben.
A kinevezését élesen bíráló német szociáldemokraták, köztük az Európai Parlament alelnöki tisztségére pályázó Katarina Barley volt igazságügyi miniszter, hangsúlyozták, nem is von der Leyen személyével van bajuk, hanem azzal a móddal, ahogy az uniós vezetők kiválasztották a jövendőbeli bizottsági elnök személyét.
Ursula von der Leyen egy föderatív Unió, az Európai Egyesült Államok létrehozását támogatja, azaz a „több Európa”, az uniós integráció elmélyítésének híve, vagyis teljesen másként képzeli el az EU jövőjét, mint Orbán Viktor. 2015-ben élesen bírálta a magyar kormány menekültekkel szembeni fellépését. Védelmi miniszterként a közös európai hadsereg létrehozását támogatja, Macronhoz hasonlóan. Még tavaly októberben is tett egy ilyen nyilatkozatot függetlenül akkor, hogy Angela Merkel nem a közös uniós haderő híve.
Von der Leyen hazájában nem csak a Bundeswehr nem éppen ideális állapota miatt vált népszerűtlenné, hanem azért is, mert a múltjában akadnak kétes ügyek. A hannoveri orvosegyetem például 2016 márciusában megállapította, hogy 1990-ben beadott doktori disszertációjában plágium is felfedezhető, doktori címét azonban nem vették el, mert nem jutottak arra a következtetésre, hogy tudatos plagizálásról lett volna szó. A másik vele kapcsolatos botrány: a Bundeswehrnél évente 150 millió eurót fizettek tanácsadóknak, így az ügyészség tavaly ősz óta azt vizsgálja, nem fiktív megbízásokról volt-e szó.
A hétgyermekes családanya nehéz kihívás előtt áll. Az őt ért számos bírálat ellenére képes lehet arra, hogy új lendületet adjon az Európai Uniónak.
