Megállíthatatlanul nőnek a keresetek az országban – ez derül ki legalábbis a KSH legfrissebb, pénteken közölt számaiból, amely szerint áprilisban már 371 100 forintra rúgott a bruttó átlagkereset. Ez pedig akkor nettó 246 800 forintot jelentett, ami egy év alatt 9 százalékos növekedést jelent. Igaz, a statisztikusok a számításukhoz továbbra is csupán az öt főnél nagyobb cégeknél teljes munkaidőben dolgozók adatait veszik alapul, kihagyva az átlagolásból több mint egymillió, vélhetően sokkal rosszabbul kereső munkavállalót.
A KSH legutóbb azt közölte, hogy immár 4,5 millióra rúg a foglalkoztatottak létszáma. Nem árt tudni: ez a szám egy olyan, önbevalláson alapuló adatgyűjtésből származik, ahol azt kérdezik, az adott héten folytatott-e az illető legalább egy órányi keresőtevékenységet. Ha viszont már a cégek által havonta elkészített adóbevallásokat vesszük alapul, akkor sokkal kevesebb olyan embert találunk, aki munkaviszonyból származó, napi 8 órás, azaz teljes munkaidőre járó bérjövedelemmel rendelkezik.
A Nemzeti Adó és Vámhivatal (NAV) februári adatait elemző Magyar Szakszervezeti Szövetség (MASZSZ) és a Policy Agenda (PA) mindössze 2,9 millió ilyen bevallást talált. Összesen – a rész és teljes munkaidősöket együttvéve - is csupán 3,76 millió munkaviszonyból származó bérjövedelem után adtak le adóbevallást a cégek. Vagyis a munkavállaló hiába tudja úgy, hogy ő dolgozott a héten, és ezért fizetést is kapott, az nem biztos, hogy a NAV-nál is épp úgy szerepel. Ezek az adatok lényegében azt jelentik, hogy minden ötödik munkavállaló nem rendelkezik munkajogi védettséggel, mert vagy egyéni vállalkozó vagy a fekete és szürkegazdaságban dolgozik, munkaadói be sem jelentik vagy csak részben, és a fizetése egy részét zsebbe kapja.
A NAV-nál fellelhető adóbevallásokból nem is olvashatók ki olyan szép kereseti adatok, mint amiket a KSH havonta közöl. A MASZSZ és a PA még a februári adatokat kapta meg (pénzért), és azokban jelentős eltérés látszott a hivatalosan közölt számokhoz képest. A KSH februárra vonatkozóan 345 900 forintos átlagkeresetet jelentett, a szakszervezeti elemzés viszont csaknem 15 ezer forinttal kisebb, 331 197 forintos átlagkeresetet mért a teljes munkaidőben dolgozóknál. A különbség oka, hogy a KSH – bár lehetősége volna rá, hiszen az adatok január óta a rendelkezésére állnak, hiszen azóta a NAV-os adatbázisból dolgoznak ők is –, nem számolja bele az átlagba az öt főnél kisebb cégeknél jellemzően alacsonyabb béreken foglalkoztatott dolgozók kereseti adatait.
De ha így tenne, és a kis cégek dolgozóit is figyelembe venné, még akkor sem a teljes foglalkoztatotti körről adna információt, hiszen ebbe még nem kerülne bele az a többszázezer dolgozó, aki részmunkaidőre van bejelentve. A NAV adatai alapján a bérjövedelmek 15 százaléka származott februárban részmunkaidős foglalkoztatásból, további 9 százalék pedig nem teljes hónapot dolgozott. Ez együttesen jóval több a KSH által mért, szintén a dolgozók önbevallásán alapuló 5 százalék körüli részmunkaidős foglalkoztatásánál. Ezek az emberek nyilván nem is csak ennyit dolgoznak, a részmunkaidőre történő bejelentés fő célja az adóelkerülés, a többi pénzt valószínűleg zsebbe kapják a dolgozók.
Az adóbevallások alapján így – a részmunkaidősöket és a napi 8 órában dolgozókat is együttvéve – mindössze bruttó 298 229 forint volt februárban az átlagbér. Ez mintegy 48 ezer forinttal, csaknem 14 százalékkal volt kevesebb, mint amit a KSH akkor közölt. Ez alapján, ha a KSH minden dolgozót beleszámolt volna most a bruttó átlagbérbe, akkor az csupán 319 ezer forint körüli összegre jött volna ki áprilisban.
