Duzzadt, viszkető vörös foltok, amiktől aludni sem tud az ember, és legalább egy hónap, mire elmúlnak, miközben az első 2-3 napban jegelni kell a csípéseket, hogy enyhüljön az égő érzés. Ilyen volt az első találkozásom az őshonos ázsiai szúnyogokkal Tajvanban. Nem kellemes emlék, és sajnos az élményt már nem csak több ezer kilométerrel keletre lehet megtapasztalni. Magyarországon is egyre többen reagálnak érzékenyen a vérszívók csípéseire, miközben azok millió szám keserítik meg a nyári melegben ablakot nyitogatók éjszakáját.
Magyarországon 50+3 szúnyogfaj él, utóbbi 3 az ember által behurcolt, délkelet-ázsiai fajok csoportjába tartozik, nem őshonosak. Kemenesi Gábor virológus, a Pécsi Egyetem Szentágothai János Kutatóközpontjának szúnyogokra szakosodott munkatársa szerint az új fajokról egyáltalán nincs az egész országra kiterjedő felmérés, így nem tudni róluk sokat. „Ez tipikusan olyan probléma, ahol állami szerepvállalásra lenne szükség. Nincs országos felmérés arra vonatozóan, hogy mely fajok hol és milyen egyedszámmal fordulnak elő. Enélkül a kutatók sötétben tapogatóznak, miközben a kivéreztetett Nemzeti Népegészségügyi Központban szinte hobbiból dolgoznak, majdhogynem saját pénzen. Akkor is, mikor komoly gondot okoz, hogy megjelentek az invazív fajok” – mondja a szakember. Pécsett például a helyiek szerint elképesztően sok a szúnyog, jelenleg az egyik „betelepülő fajjal”, a koreai szúnyoggal küzdenek a kutatók, ami bizonyítottan terjeszti a szív- és bőrférgességet és a trópusi eredetű Chikungunya-lázat. Már a városvezetés is kérte a kutatók segítségét, de Kemenesi Gábor szerint ilyenkor már nehéz bármit is tenni. Nagyon fontos lenne viszont, hogy az emberek ne hagyjanak szabad vízgyűjtő helyeket a házaknál. A tenyészhelyek 90 százaléka ugyanis a házak udvarán található pangó víz, ezért fontos, hogy minden kaspót, ponyvát vagy esővizes edényt öntsenek ki az ott lakók.
A katasztrófavédelem lapunknak úgy reagált a helyzetre: nem csak Dombóvártól érkezett panasz, több száz megkeresésük van, méghozzá naponta. Mukics Dániel tűzoltó őrnagy, az Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság szóvivője elmondta: az irtásban nehézséget okozott a meleg is, ugyanis meghatározott szabályok vonatkoznak arra, hogy mikor repülhet a gép, a hőség miatt azonban ekkor még nem bújtak elő a szúnyogok, így le kellett állítani a légi permetezést. Nyolc hete irtanak ott, ahol azt a rovarszakértők javasolják. Április 30-a óta eddig 300 településen, 158 ezer hektáron léptek fel a vérszívók ellen. Ezen a héten 436 településen, összesen 100 ezer hektáron küzdenek a szúnyogokkal.
A Balatonnál kapcsoltak
A turisztikailag kiemelten fontos Balaton környékén kevésbé elégedetlenek a helyzettel, igaz, az önkormányzatok ott a saját zsebükbe nyúlnak, ha szükséges. „Én úgy gondolom, hogy annyira nem rossz a helyzet, mint ahogy sokan beállítják. Tudomásul kell venni, hogy a természetes ellenségeik számának csökkenésével egyenes arányban egyre komolyabb szerepet kap a védekezés. A szúnyog a természet része. Mindig is értek bennünket szúnyogcsípések. Azt senki ne várja el, hogy nullára fog csökkenni a csípések száma, hiszen ahogy a beavatkozás neve is sugallja, szúnyoggyérítést és nem irtást végzünk” – mondja Balassa Balázs, Szigliget polgármestere, a Balatoni Szövetség elnöke. A polgármester nyugalma annak is köszönhető, hogy településén elmondása szerint az elmúlt évek hasonló időszakával összehasonlítva talán soha nem volt ennyire jó a helyzet. Ők megelőzték a bajt – talán soha nem történt ennyi gyérítés a régióban, mint idén, részben a katasztrófavédelemnek köszönhetően, részben az önkormányzatok saját kezdeményezésére. „Az idén az elmúlt évekhez képest 80 százalékkal több pénzt kell összeadnia az érintett 47 balatoni önkormányzatnak szúnyoggyérítésre, hogy meglegyen az az 55-60 millió forintnyi forrás, ami elegendő évi négy beavatkozásra. Múlt év tavaszán a balatoni önkormányzatok pénzéből csak egy biológiai és egy kémiai gyérítést tudtak elvégeztetni, ami kevésnek bizonyult. Ez indokolta a hozzájárulás összegének növelését” – érzékelteti Balassa Balázs, hogy a szúnyogmentesség nincs ingyen.
A helyzet a turisztikailag szintén csúcsra járatott Budapesten és környékén ellentmondásos – a Duna-parti területek lakói egészen különböző tapasztalatokról számolnak be. A belvárosi Bálnánál sorakozó kávézók szinte telt házzal üzemelnek, és ugyan minden percben látni valakit, aki épp hadonászik a levegőben vagy keményen lecsap egy-egy vérszívóra, nincs invázió. A vendéglátósok is arról beszélnek két koktél kihordása között, hogy komoly gondot most nem okoznak a rovarok. Néhány kilométerrel feljebb, az óbudai részen viszont alkonyatkor fél óra alatt 8-10 csípést is össze lehet szedni.
Egy közeli gyógyszertárban már kétségbeesett anyuka próbálja csitítani másfél éves csemetéjét, a tejfölszőke, vízkék szemű csöppség fehér bőrén hatalmas, 50 forintos nagyságú csípések láthatóak. Legalább egy tucat csípés van a gyereken. Édesanyja épp valamiféle hatékony szert próbál vásárolni, ami valamiképpen enyhíti a gyerek szenvedését. Sikerrel jár, a patikából már a javulást ígérő kencével gurulnak ki. A kereslet kínálatot szül, és ezt később az online térben is tapasztaljuk, ahol szélsebesen reagáltak a szúnyoghelyzetre. Egyre-másra ugranak fel a hirdetések, amikben csípések kezelésére alkalmas termékeket akarnak eladni. Azt, hogy ezek mennyire hatékonyak, nem tudni, de az egész biztos, hogy az invázióban érintett területeken élők mindent megvesznek, csak csökkenjen a viszketés és a fájdalom.
Szerbia is lehagy minket
„Jelenleg sajnos olyan, mintha megvárnánk, míg kigyullad a ház és utána oltanánk a tüzet, ahelyett, hogy megakadályoznánk a kialakulását. Idén ez nagyon érződik. Két nappal a kémiai gyérítés után szinte ugyanannyi szúnyog van, mint előtte. Üzleti érdekek állhatnak a háttérben, emiatt nem sikerül átállni a biológiai irtásra” – mondja Kemenesi Gábor. Pedig a kémiai irtás csak a repülő szúnyogokat pusztítja el, az utánpótlást nem, így ez szinte egy szélmalomharc. A természetvédők által is preferált biológiai irtás lényege egyébként, hogy egy olyan, talajlakó baktériumot juttatnak a vizekbe, amely elpusztítja a szúnyog lárváit, és csakis azokat. Ez a módszer nem veszélyes más állatokra. A másik verzió a kémiai irtás, ilyenkor a levegőbe permetezett idegméreggel történik az irtás. Ez elpusztít minden olyan rovart, ami az adott időpontban éppen a levegőben van. Így fordulhatott elő, hogy Sopronban méhek estek áldozatául a méregnek, bár a legtöbb helyen időben figyelmeztetik a méhészeket, hogy zárják el az állataikat. A méreg ugyan emberre nem veszélyes, de a környezetre káros. Most azonban már késő a biológiai irtás, annyira sok a repülő szúnyog, hogy elkerülhetetlen a kémiai beavatkozás. „A biológiai gyérítés 40 éve elérhető, a legtöbb európai ország már ezt használja, ez nem is költségesebb. Szerbiában, Ausztriában, Franciaországban is működik” – mondja a virológus.
Az Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság szóvivője azt mondja, azért választják zömében a kémiai gyérítést, mert nem lehet minden kerti vödörbe biológiai szert tenni. Másfél milliárd forint áll rendelkezésre a szúnyogirtásra, ezt kell beosztaniuk. Mukics Dániel tűzoltó őrnagy szerint a kémiai irtószer a kijuttatott mennyiségben emberekre, melegvérű állatokra, növényekre teljesen ártalmatlan, az csak több ezerszeres dózisban fejtene ki negatív hatást.
Emberre is veszélyes betegségeket több, őshonos szúnyogfaj is terjeszt. A jelenleg nagy mennyiségben előforduló gyötrő- és oldalfoltos szúnyog például a szív- és bőrférgességgel fertőzhet. A szívférgesség leginkább az állatokra veszélyes, és a szakemberek szerint elképesztő mértékben terjed az országban a háziállatok között. A bőrférgesség, bár nagyon ritkán, de előfordulhat emberek esetében is, évi 5-10 esetet regisztrálnak. A mostani invázió oka, hogy a dunai árhullámok és a sok eső olyan területeket is elöntöttek, amelyek az elmúlt három évben az aszály miatt szárazak voltak, akár 10 éve felgyülemlett tojások is kikelhettek. Mivel az elmúlt három évben aszály volt, nagyon sok tojás halmozódott fel. Legutóbb 2013-ban volt olyan invázió, mint most, de a jövőben várhatóan egyre sűrűbben fordulhatnak elő ilyen nyarak, és egyre több betegség jelenhet meg a vérszívók miatt.
Betegségek terápia nélkül
Az ázsiai tigrisszúnyog legalább 22 féle vírust terjeszthet, Európában már kimutatták belőle a sárgaláz vírusát, a nyugat-nílusi vírust, a japán encephalitis (agyvelőgyulladás) vírusát, továbbá potenciális terjesztője a Zika-vírusnak is – figyelmeztetett a napokban a Magyar Tudományos Akadémia Ökológiai Kutatóközpontja. Mielőtt azonban mindenki trópusi betegségektől kezdene rettegni, fontos különbséget tenni terjesztés és hordozás között. Egy szúnyog csak akkor terjesztheti a betegséget, ha hordozza is, vagyis találkozott a fertőzéssel. Vagyis egy aktív, járványos időszak nélkül nem tudja megfertőzni az embert, hiszen nem hordozza a kórokozót.
Nem minden vírus esetében van ilyen „szerencsénk”. A szintén szúnyogok által terjesztett nyugat-nílusi lázban például tavaly a korábbinál négyszer többen, 15-en haltak meg Magyarországon. A nyugat-nílusi lázat sokan tünetmentesen vészelik át, enyhe tünetei lehetnek a láz, izomfájdalom, fejfájás, nyirokcsomó-megnagyobbodás, bőrkiütések. A betegek körülbelül 1 százalékánál alakul ki idegrendszeri érintettség, ami viszont már halálos lehet. Specifikus terápia, oltóanyag nem áll rendelkezésre. A Népegészségügyi Központ adatai szerint, míg 2014-ben csupán 10-en kapták el a kórt, addig tavaly már 225-en. „Valójában több tízezer megbetegedés is lehetett, csak ezek tünetmentesen zajlottak” – mondja Kemenesi Gábor.
Az, hogy idén a szúnyogcsípések már fájdalmasabbak, nagyobbak és sokaknál véraláfutások is kialakulhatnak, a szakember szerint egyéni érzékenység kérdése, egyre több az allergiás ember. Alapvetően nem a szúnyogok változnak, az emberek lesznek érzékenyebbek. Kemenesi Gábor szerint érdemes különböző, bőrre kenhető, fújható szereket alkalmazni, amik elriasztják a rovarokat. Egy lapuknak nyilatkozó bőrgyógyász megemlítette: ahogy újabb szúnyogfajták jelennek meg, úgy változhat a bőrreakció.
