Hongkongban pénteken visszatért az élet a normális kerékvágásba, a tüntetők java hazatért, újra kinyitottak a bankok és intézmények. Könnyen lehet azonban, hogy ez csak a vihar előtti csend: vasárnapra újra az utcára szólították az embereket a szervezők. Egyelőre csak csatát nyertek, de háborút nem, a több százezres tüntetések után a vezetés egyelőre meghátrált, és elhalasztotta a kiadatási törvény módosítását. A kérdés most az, hogy végleg, vagy csak átmenetileg?
„Hongkong 1997-ig brit gyarmat volt. Még a ’80-as években egyezett meg Margaret Thatcher brit kormányfő és Teng Hsziao-ping kínai vezető, hogy a várost „visszaadják”, azzal a kikötéssel, hogy ötven évig, tehát 2047-ig az alapvető társadalmi, politikai, jogi, gazdasági berendezkedését nem változtatják meg a kínaiak. Ez Peking számára is elfogadható megoldás volt, hiszen az aranytojást tojó tyúkot ők sem akarták levágni. Hongkong tehát azóta a Kínai Népköztársaság része, úgynevezett különleges közigazgatású terület, amire viszont más törvények vonatkoznak, mint Kína többi részére. Például saját mini alkotmánya, teljesen önálló és angolszász alapú jogrendszere van, de az autók is a bal oldalon közlekednek. Ez a Teng Hsziao-ping által – eredetileg egyébként Tajvanra – megálmodott „egy ország, két rendszer elv” – írta le röviden Hongkong és Kína történelmi viszonyát lapunk megkeresésére Salát Gergely. A Pázmány Péter Katolikus Egyetem Kínai Tanszékének tanszékvezetője szerint azonban az elmúlt két évtizedben azt láthattuk, hogy ebből a kínaiak inkább az „egy országot”, a hongkongiak pedig a „két rendszert” hangsúlyoznák.
A kiadatási törvény módosítása miatt Hongkongon végigsöprő több százezres tüntetések kapcsán a szakember úgy vélte, kétségtelenül van egy lyuk a hongkongi szabályozásban. Elmondása szerint elvileg eddig is ki lehetett volna adni embereket a Népköztársaságnak, de eddig a törvényhozó gyűlés hozzájárulása kellett hozzá. A mostani nagyon vitatott módosítás azt tenné lehetővé, hogy már a hongkongi bíróság is dönthetne ez ügyben. „Az egész kérdés egy konkrét bűneset miatt került napirendre: egy hongkongi üzletember meggyilkolta várandós tajvani barátnőjét, de kiderült, hogy nem tudják kiadni Tajvannak, mert nincs rá jogi lehetőség. Ezután a rendelkezéseket átnézve kiderült, hogy számos országgal és területtel, köztük a szomszédos Kínával, Tajvannal és Makaóval sincs kiadatási egyezményük. A módosítás célja tehát, legalábbis a hivatalos indoklás szerint, hogy legyen egyfajta mechanizmus, ami leegyszerűsíti az eljárást– magyarázta a hatalom indítékait a sinológus.
Salát Gergely szerint azonban a százezreket megmozgató felvonulások nem csak a törvénynek szólnak, hiszen nyilván a túlnyomó többség soha nem lesz kiadva Kínának. Úgy vélte, a hongkongiak jelentős része inkább attól tart, hogy ez egy újabb lépés a terület autonómiájának visszanyesése felé, hogy szépen lassan körbebástyázzák őket. Úgy értelmezik, hogy Peking nem tartja be a megállapodást, nem várja ki a 2047-et, hanem megpróbálja Hongkongot – legalábbis politikai szempontból – visszasüllyeszteni egy dél-kínai nagyváros szintjére. A szakember szerint félelmeik annyiból megalapozottak, hogy ezután ha valaki Kínából Hongkongba menekül, mert például csúnyát mondott Hszi Csin-pingre, akkor a hongkongi hatóságok kiadhatnák, ami valóban a jelenleg élvezett autonómia csorbulása. Ez egyébként nem is elképzelhetetlen forgatókönyv, eddig is előfordult, hogy valaki Kínából menekülve egy ideig Hongkongban húzta meg magát. A szakértő emlékeztetett, a mostani események sem egyedülállóak, legutóbb 2014-ben volt jelentősebb tüntetéssorozat, az úgynevezett esernyős megmozdulás, akkor a választási rendszer átalakítása ellen tiltakoztak. Nemrégiben a kínai himnusszal kapcsolatos törvény módosítása, korábban a nemzetbiztonsági törvény vagy a nemzeti oktatási törvény módosítása korbácsolt hasonló indulatokat. A sinológus ugyanakkor hozzátette, a hongkongiakat az is egyre jobban zavarja, hogy Hongkong kezdi elveszíteni jelentőségét. Míg 20 évvel ezelőtt a legfejlettebb, leggazdagabb város volt, mára felnőtt hozzá több tucat kínai település, amelyek már egyenként is Hongkong GDP-jét ostromolják.
A jelenlegi megmozdulások hatásaival kapcsolatban a szakértő rámutatott, legutóbb 79 napra foglalták el a városközpontot a tüntetők, és végeredményben azt a fajta pekingi választási rendszer módosítást, amit a pekingiek kezdeményeztek, sikerült is megakadályozniuk. „Most viszont az látható, hogy sokkal keményebben, határozottabban lép fel a rendőrség. Egész egyszerűen szétverték a demonstrációkat, a hírek szerint legalább 70-80-an vannak kórházban, erőszakkal megtisztították a törvényhozás körüli utcákat. Ráadásul az egész ügyet úgy kommunikálják, hogy a tüntetések mögött gonosz külföldi erők, az amerikaiak és mindenféle civil szervezetek állnak, akik szeretnék Kínát meggyengíteni, széthúzást gerjeszteni. Ez viszont azt is jelenti, hogy nem teheti meg a hongkongi vezetés, hogy teljesen meghátrál, hiszen az a gonosz külföldi erők győzelmét jelentené. A törvényt máris felvizezték valamennyire, így hogy ha kompromisszumosan is, de lesz valamiféle kiadatási törvénymódosítás, arra mérget vennék” – latolgatott Salát Gergely.
