Losonczi Pál, Kádár János és Lázár György balra, Marx, Engels és Lenin jobbra. Arra, amerre az elefánt és az orrszarvú is található. A szocializmus idején akkora volt a bőség, hogy május 1-én a transzparensekre kétfajta szentháromság is jutott. A transzparensekből pedig annyi volt, hogy az állatkert is kapott belőlük. Az irányjelző tábla szomszédsága pedig épp megfelelő hely volt nekik. Ezt vette észre a HVG fotósa 1980-ban. A lapot nem tiltották be.
Közérthető nyelvezeten megírni olyan témákat, amelyek érintik és érdeklik az embereket – a negyven évvel ezelőtt indult gazdasági hetilap egyik újdonsága az volt, hogy nem akarta bikkfanyelven altatni az olvasókat. Az olvasók pedig hálásak voltak az értelmes szóért: az 1979-ben indult lap példányszáma egy év alatt megduplázódott, újabb egy évre rá megháromszorozódott. Az állam engedékenysége részben kényszer volt: kellett egy fórum, ahol meg lehetett értetni az emberekkel, miért döcög a gazdaság, Magyarország nem magányos sziget, ki van téve a világgazdasági folyamatoknak. Meg persze a politikaiaknak is.
A lap másik újdonsága volt a szellemes, lényegre törő, gyakran kritikus élű címlap, amelyek legtöbbje – mint Nagy Iván Zsolt felelős szerkesztő fogalmazott – a mai internetes mémek megfelelői voltak. Az 1984-es gazdasági közvélemény-kutatást illusztráló címlap találóan fejezte ki, hogy egyre csak foltozzuk a lyukas zsebünket, a GMK-k létrejöttét jelezve láthattuk a vállalkozói szellemet kiszabadulni a palackból, az 1985-ös „Szeres nagyon” címlap pedig ma is aktuális veszélyre hívta fel a figyelmet a fonnyadó alma és vegyületek képleteinek kombinálásával: a mezőgazdaságban felhasznált kemikáliákra. Az 1984-es „Filléres alapon” kártyázó kisnyugdíjasának képe mindent elmondott az akkori nyugdíjhelyzetről.
Hogy voltak-e súlyosabb következményei egy-egy cikknek, fotónak, vagy címlapnak, arról a HVG 40 éves különkiadványában lehet olvasni. Annyit elárulhatok: akadt olyan szibériai szemüveghiányról szóló írás, amely kiváltotta a szovjetek nemtetszését, de a cikk miatt senkit se vittek el Szibériába, sőt.
A hetilap elmúlt negyven évének plakátjaiból, fotográfiáiból és karikatúráiból az Artus Stúdió – Kapcsolótérben nyílt csütörtök este kiállítás, többek között a volt köztársasági elnök, Sólyom László jelenlétében. „Szinte hihetetlen, hogy az egyre keményebb autokráciából visszatekintve milyen puhának tűnik az akkori diktatúra, és korlátok közé szorítva is mekkora ereje volt a nyilvánosságnak” – mondta a megnyitón Jakus Ibolya főszerkesztő, és a tárlatot látva sem kételkedünk állításában. 1979 júniusától, az első „manilai” címlaptól kezdve 1989-ig bőven akadtak olyan címlapok, fotók, cikkek a HVG-ben, amely egy diktatúrában retorziókat vonhatott volna maga után.
A nagy sértődések mégis a rendszerváltás után jöttek. Közismert sértődés Orbán Viktoré: az 1999-es Csapatszellem című címlap, amelyen a Fidesz-vezérkar „maffiás” Borsalino-kalapban virít, olyannyira felháborította, hogy azóta sem állt szóba a nyomtatott hetilappal. (Pedig a Borsalino-kalap szép és drága holmi.) Arról nem szól a fáma, hogy az 1997-es Csapatszólam című címlap – amelyen az MSZP-vezérkar mindegyikének szájából szekfű buggyan ki – okozott-e bárkiben is lelki traumát. Nem közismert: az első sértődő az SZDSZ volt – MDF-szimpátiát olvasott ki egy ironikus címlapból.
A Párhuzamos valóságok – Valóságos párhuzamok című kiállításon természetesen jelen van a propagandaminiszter feleségét, Rogán Cecíliát ábrázoló plakát is. Ez az a mű, amelynek utcára kerülése után a Mahir közölte, többé nem teszi ki az oszlopaira a HVG plakátjaikat.
***
Párhuzamos valóságok – Valóságos párhuzamok
Kiállítás a 40 éves HVG plakátjaiból
Artus Stúdió – Kapcsolótér
XI., Sztregova utca 7.
