Kovalik Balázs rendező felháborodott, és személyeskedésektől sem mentes levelet tett közzé a sajtóban a pénteki és a vasárnapi margitszigeti Turandot rendezésével kapcsolatban. Nehezményezi, hogy a 25 évvel ezelőtti, a szegedi operában színpadra állított, majd a budapesti Operában játszott Turandot-rendezését, annak díszletét, koreográfiáját az alkotók beleegyezése nélkül önkényesen átalakították. Közleményében ezért elhatárolódik a Budapesti Nyári Fesztivál keretében június 7-re és 9-re meghirdetett, a nevével hirdetett opera szakmai és művészi színvonalától. Bán Teodóra, a Budapesti Nyári Fesztivál igazgatója a hvg.hu-nak úgy reagált: ők nem hibáztak és Kovalik Balázs büszke lehet az előadásra, amiért az évtizedek múltán is színpadon van.
Kovalik Balázs levelében azt állítja: a szabadtéri színpadon se zsinórpadlás, se süllyesztő, se technika nem áll rendelkezésre, amelyek nélkül ez a rendezés biztos nem tud megvalósulni abban a formában, ahogy meglátta a napvilágot, és ahogy a felhasználói szerződés értelmében a világhírű intézmény gondjaiba vette. »A még élő rendezőnek nyilván lettek volna kérdései, netán fenntartásai, így célszerűnek látszott nem kommunikálni vele. Ahogy a szereplőktől értesültem, egy épp most frissen végző rendezőhallgatót bízott meg a jó gazda, hogy videofelvétel alapján, néhány nap alatt adaptálja, nevezzük nevén a dolgot, buherálja át a darabot a szigetre. Nem mondom, e gondos előkészítés igazán „méltó” a rangos fesztiváleseményhez. Mindenesetre passzol az „azt csinálunk, amit akarunk” országimázshoz.«
Bán Teodóra szerint ők a Magyar Állami Operaháztól vásárolták meg az előadást, Kovalik Balázzsal annak kellett felvenni a kapcsolatot. Bán tudomása szerint ez meg is történt.
A sztori mindenképp felvet erkölcsi aggályokat, arról nem is beszélve, hogy az Opera nem először kényszerül jogi magyarázkodásra: legutóbb a Porgy és Bess váltott ki hosszas sajtópolémiát és az Opera főigazgatója részéről rendhagyó gesztusokat. Másrészt a jelenlegi eset szembemegy azzal a színházi gyakorlattal, hogy a rendező beleegyezése nélkül nem szokás egy előadást adaptálni más helyszínre. A Pécsi Országos Színházi Találkozóról az elmúlt években azért maradt le több a versenybe beválogatott produkció, mert a rendezőnek – például Vidnyánszky Attilának – nem felelt meg a felajánlott helyszín.
Az Operaház személyeskedik
A Magyar Állami Operaház közleményben reagált Kovalik levelére. Ebben többek között azt írják: »Amikor az Opera – alkotónként – többmillió forintot fizet egy-egy előadás tervezéséért és rendezéséért, azt a tervekkel együtt vásárolja meg, veszi tulajdonába. Az Opera működését egy 24 évvel korábbi „vásárlás” nem akadályozhatja. Kovalik Balázs művészeti igazgatásának idején is így volt, amikor például a Thália Színházba készült Varázsfuvolát az Erkelben játszották.«
A közlemény az előadás kritikájával folytatódik. „Kovalik rendezése a szerző és a mű tekintetében bátor eltéréseket mutat: nála nem vak Timur, Kalaf pedig annak dacára ismeri meg előre a feladványokat, hogy a zenében egyértelműen benne van a nehezedő gondolkodás, sőt, ezzel a történet tétjét ingatja meg. Ugyanezen képben a leengedett operaházi vasfüggöny megakadályozta, hogy a mögé épített feliratozóról a közönség megtudja, miről is beszél hosszan a három miniszter és Kalaf, ez nem zavarta a rendezőt. Az Opera mindezek ellenére, a rendezés kétségtelen erényeire koncentrálva tartotta műsoron a produkciót az elmúlt 8 évadban is, utalta a jogdíjat, jóllehet másképp is eljárhatott volna, sőt Kovalik több más rendezését, adaptációját is műsoron tartotta.”
Állításait az Opera kész további sajtópárbajok helyett bíróság előtt is megvédeni – írják a közleményben.
