Manapság már sok kiemelkedő alkotónak, tudósnak, művésznek „papírja van” a diszlexiáról, többségükről kiderült, hogy másképp: memóriából, egészeket olvasnak – mondta a Népszavának Dr. Gyarmathy Éva klinikai és neveléslélektan szakpszichológus.
A diszlexia olvasási zavart jelent, de nagyon ritka, hogy csak az olvasási készségben mutatkozik eltérés, ezért inkább a tanulási zavarok kategóriájába érdemes sorolni. Ide tartoznak azok a rendellenességek, amelyek az intelligencia szintjétől függetlenül jelentős nehézséget okoznak az írás olvasás és/vagy számolás elsajátításában, és a zavarok a központi idegrendszer szokásostól eltérő fejlődésére, működésére vezethetők vissza. A meghatározásán azonban még a szakemberek sem ugyanazt értik. Magyarországon többnyire az olvasási zavart, illetve az olvasás tanulásának zavarát jelenti.
A jelenségnek az MTA TTK Kognitív Idegtudományi és Pszichológiai Kutatóintézetének tudományos főmunkatársa két fajtáját különbözteti meg: az egyiknél a hangok és a betűk összeegyeztetésének képessége hiányzik, az ilyen, mély diszlexia esetén az ember agya hang helyett képként kezeli a betűket, szavakat. Ez azonban igen ritka fajta; a gyerekek legfeljebb 2-3 százalékát érinti. A másik viszont, amely azért alakul ki, mert akkor kezdik olvasni tanítani a gyerekeket, amikor az idegrendszerük még nem érett rá, egyre nagyobb problémát okoz. Az idegrendszeri éretlenség és/vagy a nem megfelelő tanítás következtében rosszul tárolódó szavak felnőttkorban is bizonytalanságot okoznak.
Nyolcéves korig mozgás, zene és stratégiai játékok
Az olvasáshoz szükséges részképességek nyolcéves korra alakulnak ki, addig a részletek megkülönböztetésével, az irányok biztos követését kellene erősíteni. Leginkább mozgással lehet segíteni, hogy a gyerek össze tudja hangolni a kis részleteket, az iránytartást, a ritmusokat, az egymásutániságot, kitisztuljon a látás, a hallás és a tapintás észlelési területe is – mondta a szakember. Az olvasás tanulása nagyon átalakítja az agyat, és éretlensége esetén ez nem úgy történik, hogy az a későbbi hatékonyságot segítené. Ugyanez igaz a számolásra.
A diszkalkuliának nevezett zavarból is legalább kétféle létezik, a mély formájában az érintett nem képes összekötni a mennyiséget a számmal. Ez szintén kevés gyereket érint, a másik formája viszont, amely a diszlexiával sokszor együtt is járó, és ugyanazokra a problémákra visszavezethető zavar, egyre inkább terjed. Ebben az esetben az arányok kezelése, a részletek észlelése nem alakul ki elég jól; a gyerekben összekeverednek a számok formái, és bizonytalanságot okoz például, hogyan kell kivonni egymásból a számokat, de gond lehet a helyi értékek kezelésével is – mondta a klinikai és neveléslélektan szakpszichológus.
A szakember a diszkalkulia további járványszerű terjedését jósolja, mert bár az olvasás tanításában már igyekeznek megfelelő módszereket alkalmazni, a számolásnál még nem. A nagyon vizuálissá vált, kevés valódi tapasztalattal rendelkező világban a gyerekek idegrendszere ráadásul később is érik, az iskola pedig többet és gyorsabban várna tőlük.
Azt, hogy ezek az eltérések, zavarok kialakulnak, nagyon meghatározza a tanítás módja is – tette hozzá Dr. Gyarmathy Éva. Sokat segít az olyan környezet, ahol a gyereknek van lehetősége valódi tapasztalatszerzésre; mozgásra, észlelésre. Az idegrendszer fejlődését szolgálja a zene és akár a stratégiai játékok is. Ha a tanítás például ilyen tevékenységekre épülne, nem öltenének ilyen méreteket ezek a zavarok.
Mind lehet egyszerre – jobb megelőzni
Az irányok, az arányok, a végrehajtó funkciók, az önirányítás, az előretervezés, az idegrendszer szervezésének kialakulatlansága az írás alaki és tartalmi formájában, de akár a mozgásban is megjelenhet, sőt nem ritka, hogy minden területen zavart okoz. Gyakori, hogy az idegrendszer érésével kapcsolatos egyéb funkciókat is érinti; a tanulási zavarok mellett figyelemzavar és hiperaktivitás is egyszerre jelentkezik. Bár fejleszteni – az életkornak megfelelően - mindig lehet, az idő előrehaladtával egyre nehezebb.
