Amikor 1937-ben anyám a Del Medico Panziót megnyitotta, nagy fejlődésben volt a Magyarország felé induló idegenforgalom. Amiben nem kis része volt annak, hogy az angol trónörökös szeretőjével, az amerikai születésű Mrs. Simpsonnal, aki miatt később lemondott a trónról, hazánkban járt. Ittléte során nem kevés pálinkát fogyasztott és ismételt dicséretével külföldön is ismertté tette a barackpálinkát. A magyar gazdaság számára hasznos idegenforgalomnak vetett véget az 1939 szeptember elsején megkezdődő második világháború.
Egy-két héttel a háború kitörése előtt egy lengyel újságíró, a krakkói J. Weininger költözött a pencsibe (mint már említettem , családi és baráti körünkben ez volt a panzió beceneve). Szeptember közepén közölte, hogy elköltözik, mert lapjától sem híreket, sem átutalást nem kap. Erre természetesen azt a választ kapta, hogy marad, mint privát vendégünk. Néhány hét múlva elköszönt azzal, hogy megkísérel hazatérni.
1942-ben, de lehet, hogy 1943-ban lengyel menekült házaspár költözött a pencsibe: Stanislaw Waniczki, feltűnően szép, Hebron rózsája alkatú feleségével és két-három éves kislányukkal. Korábban kereskedő volt Krakkóban, az elviselhetetlen terror miatt szöktek Szlovákián át Magyarországra és kaptak menedékjogot. Tele voltak pénzzel. Ismerősök lóversenyen és mulatókban látták őket. A gyerek mellé gondozónőt fogadtak. Egy reggel megjelent egy detektívcsapat a KEOKH-tól, vagyis a Külföldieket Ellenőrző Országos Központi Hatóságtól. Igazoltatták és előállították Waniczkit. Két nap múlva kiengedték, ő pedig családostul azonnal elköltözött.
Rövidesen kiderült, hogy az eredeti neve Weininger, fivére az 1939-ben nálunk lakott lengyel újságírónak és tőle tudott a pencsiről. Krakkóban a németek ügynöke lett, amit az ellenállás megtudott. Biztonságba helyezése érdekében a németek „szöktették át” Krakkóból Budapestre. Az idemenekült lengyelek leplezték le és jelentették fel a KEOKH-nál. Anyám egyszer még találkozott vele. Nem sokkal 1944. március 19-e után becsengetett: szobát kért de nem kapott- szerencsénkre nem volt. Anyám megkérdezte, hogyan lehet szabadlábon, hiszen zsidó. Erre elővett egy német nyelvű igazolványt, ami szerint Wir bestätigen dass der jude Salomon We…, vagyis igazolják, hogy a zsidó… - és a horogkeresztes pecsét. Hogy melyik náci hatóság volt, azt nem jegyezte meg Anyám.
1945 késő őszén, amikor már ismét működött a panzió, egy este beállított a másik fivér. Átutazóban volt feleségével, aki a Keletiben őrizte a koffereket. Utaztak Dél- Amerikába. Köszönetet akar mondani a hat év előtti szíveslátásért. Ő azzal úszta meg az üldözést, hogy sikerült átlógnia a Szovjetunió által megszállt területre és egy ottani lengyel alakulattal élte túl a háborút. És tud-e valamit a fivéréről? - kérdezte Anyám. Semmit, gazember lett!
