Még csak 2016 októbere óta él Magyarországon nagykövetként, de ennyi idő alatt is sok minden történt.
Rövid ideje vagyok itt, ráadásul ez az első alkalom, hogy EU-tagállamban képviselem hazámat, az világos, hogy az uniónak óriási hatása van Magyarországra, szemmel látható a fejlődés. Ugyanakkor olyan jelenségeket is tapasztaltam, amelyeket sok más országban nem. Oslo meglepődéssel fogadta például azt, hogy Magyarország 2016-ban kilépett a polgárok felé nyitott, átláthatóbb közhatalom létrehozását segítő Nyílt Kormányzati Együttműködés nevű programból, amelynek Norvégia is tagja. Számunkra ez egy jelzés volt, milyen irányba akarnak haladni, mit gondolnak a nyílt társadalomról, a nyílt kormányzásról és az átláthatóságról. Ezeket a jelzéseket erősítette később egy sor emberjogi tanulmány, de például a Sargentini-jelentés is. Igaz, a jelentések és a magyar kormány álláspontja között óriási a kontraszt.
Éppen akkor érkezett Magyarországra, amikor bezárták az ország legnagyobb, kormánytól független napilapját, a Népszabadságot. Az osztrák alkancellár bukásához vezető, most nyilvánosságra került videóban Heinz-Christian Strache arról is beszélt, hogy a Népszabadságot bezáró Heinrich Pecina vásárolt fel sajtótermékeket Orbán Viktor kormányfőnek. A norvég nagykövetségen hogyan értelmezik mindezt?
A videó és maga a botrány egészen elképesztő. Teljesen logikus, hogy az osztrák kormány emiatt átalakul. A történtek arra mutatnak rá, hogy a politika egyes szegmenseivel igen súlyos problémák vannak. És igen, hallottam a pletykákat a Népszabadság bezárásáról, amelyekre a magyar kormány azt reagálta, hogy a médiapiaci ügyekbe nem akar beleavatkozni. De mégiscsak látható a média egyfajta koncentrálódása, ami a tulajdonosi kört illeti. Azt szintén megfigyeltük, hogy ezekben a médiatermékekben egyoldalúan jelennek meg információk.
Heinz-Christian Strache szerint irigylésre méltó az Orbán Viktort szolgáló sajtóbirodalom. Ön szerint mire példa ez a fajta médiaátrendeződés?
Annyit mondhatok, Norvégiában a média diverzitása nagyon fontos, komoly támogatási rendszerünk van arra, hogy még a kisebb, vidéki és kerületi lapok sokszínűségét is megóvhassuk. Nem bölcs az az ország, amely megpróbálja korlátozni a média sokszínűségét ezzel is korlátozva a társadalmi vita színtereit.
2016 óta nem sikerül megállapodni az EGT és Norvég Alap ügyében, mert a magyar kormány teljes beleszólást kíván a civil szervezeteknek szánt pénzek elosztásába, de ebben nem enged Oslo. Miért nem tudnak megegyezni?
A tárgyalások folyamatban vannak, megállapodás valóban nem született és nem titok, hogy a kényes pont a civil szervezetek alapja. Egyelőre nem egyeznek az álláspontok arról, hogy ezt az alapot hogyan működtessük.
Önöket miért zavarná, ha a magyar kormány osztaná el ezeket a forrásokat?
A programnak több kötelező eleme van. Az egyik a civil szervezeteket segítő alap, amelyet az adományozó országok (Norvégia, Izland, Liechtenstein) és az EU közti megállapodás alapján a civil szektor maga kezel. Eddig ez a modell professzionálisan működött Magyarországon is, az elmúlt időszakban 13,5 millió eurót kaptak kisebb-nagyobb projektek, amelyek nagyon sikeresnek bizonyultak.
Hol tartanak most a tárgyalások? Mi lehet a megoldás?
A részleteket mellőzve annyit mondanék, hogy a tárgyalások folyamatosak, és a magyar oldalról merültek fel problémák. Magyarország az utolsó az EGT és Norvég Alap támogatását fogadó 15 ország közül, amellyel még nem tudtunk megállapodni. Sajnos közben múlnak a napok, így kevesebb idő jut majd a projektek megvalósítására. A program hivatalosan 2021-ben befejeződik, igaz, lehetséges a hosszabbítás 2024-ig.
A Norvég Alap legutóbb egy fegyveralku kapcsán került újra előtérbe. A magyar kormány sajtóhírek szerint feltételül szabta a norvég-amerikai légvédelmi rendszer megvásárlásához azt, hogy megkapja a civil alap elosztásának jogát.
Erről nem mondhatok részleteket.
Találkozott David B. Cornstein budapesti amerikai nagykövettel az ügy miatt?
Nem. De beszéltünk, főként Orbán Viktor kormányfő és Donald Trump, az Egyesült Államok elnöke találkozója kapcsán. Itt azért hadd említsem meg: a légvédelmi rendszerről vannak tévhitek, annak legnagyobb része ugyanis norvég, az amerikai szerepvállalás kisebb a programban. Ez egy kiemelkedően sikeres rendszer és reméljük, hogy Magyarország hamarosan meghozza a döntést az ügyben. De ez a kérdés teljesen különálló minden más közös ügytől.
A magyar kormányközeli média gyakran hangoztatja, hogy az EU válságban van. Egy nem EU-tagország nagyköveteként mi a véleménye erről?
Norvégia nem EU-tagország, de tagja az Európai Gazdasági Térségnek, így ha a britek kilépnek az unióból, az a mi országunkra is hasonló hatással lesz mint a közösségre. Kérdésére válaszolva, ha megnézzük a statisztikákat, látszik, hogy az EU jól teljesít. Azt állítani, hogy az EU hanyatlik, objektívan is hibás. Azt hiszem, többet kellene beszélni arról, hogy mennyi pozitívumot hozott a tagállamok polgárainak az unió. A legtöbben, a médiát is beleértve, hajlamosak a negatívumokat és a kihívásokat hangsúlyozni, miközben persze vannak problémák, mint például a Brexit, vagy a migráció. Ezzel együtt a norvég kormány úgy látja, hogy az EU korábban minden krízisből erősebben jött ki. Bizonyos szempontból a Brexit is egy tanulási folyamat – az EU-nak és a briteknek egyaránt. Az EU-ban azt a következtetést lehetne levonni, hogy fontos együtt maradni és megvédeni az Unió értékeit. A britek számára pedig az lehet a tanulság, hogy egy együttműködés során nem lehet csak a “legkívánatosabb gyümölcsöket leszüretelni” a többiről tudomást sem véve.
Említette a migrációt. Az EP-választás kampányában sok pártnak ez volt a fő témája. Ön is ezt látja a kontinens legnagyobb kihívásának?
Természetesen a migráció fontos kérdés, Norvégia lakosságának például 12 százaléka első- vagy másodgenerációs bevándorló. Rengetegen egyébként az EU-ból érkeztek, például Svédországból, Lengyelországból, vagy a Balti-államokból. A legtöbbjük kiválóan integrálódott, így mondhatom, nekünk jó tapasztalataink vannak a bevándorlással kapcsolatban. Azt is be kell látnunk, hogy sok magyar is más országba költözött, ám ezt valamiért nem hívják migrációnak, pedig hát az. Norvégia álláspontja ugyanaz mint az Unióé: a szolidaritás fontos. Ennek megfelelően önként befogadtunk menekülteket az unió 2015-ös döntése után. A migráció kérdését gyakran populista módon közelítik meg, amelyből épp a lényeget hagyják ki. Mindez félelemkeltésre és politikai befolyásra is használható azokban az országokban, ahol nincs elég vita és információ erről a migrációról. Abban azonban mindannyian egyetértünk, hogy az illegális migrációt meg kell állítani. Ugyanakkor bármilyen migránsról van is szó, mindenképpen civilizált módon kell eljárunk.
Az EP-kampány visszatérő témája az orosz dezinformáció. A múlt hónapban egy fehér beluga tűnt fel a norvég partoknál, amit az orosz haditengerészet állítólagos vízi emlősökből álló különleges egysége tagjának véltek. És a Strache-ügyben is ott az orosz szál. Tényleg mindenütt ott vannak az oroszok?
A beluga hatalmas szenzáció volt, de végül senki sem tudja, honnan érkezett. Az viszont biztos, hogy számos országban ügyködnek az oroszok sok kárt okozva, választásokba is beavatkozva. Ugyanakkor azt látom, hogy elkezdtük megtanulni kezelni ezt a helyzetet. Ami nagyon fontos, mert úgy gondolom Oroszország veszélyes kísérletbe kezdett: Nyugat-Európát próbálja gyengíteni. Ebben ugyanakkor szerepet játszhat az is, hogy mi sem tanultunk meg Oroszországgal kommunikálni: ők nem érzik például, hogy megértjük és elismerjük azt, amit Európáért tettek a II. világháborúban.
