A vidéki élet esszenciája, könnyed szépsége és sajátos “csúfsága” elevenedik meg Manfred Wilmann képein. A bécsi Albertina Múzeum az osztrák fotográfus Stájerországban és Graz környékén készült munkáit bemutató kiállítása az elegancia városába egy jó nagy falat vidéki levegőt és hangulatot teremt, egyúttal az alkotó egyedülálló vizuális nyelvét, látásmódját, fotográfiai jelentőségét is kiemelve.
Vidéki élet alatt azonban nem a némi távolságtartással megközelített, valami térben és időben is nagyon távoliként értett fogalomra kell asszociálnunk, hanem sokkal inkább a kevéssé urbánus, ám saját belső világgal rendelkező, olykor talán hihetetlennek vagy egzotikusnak tűnő miliőre. Manfred Willmann remekül válogatott fotói többek közt a szépen megterített asztaltól és nagy családi ebédektől, a tavaszi mező romantikáján át, a körömvágás puszta egyszerűségéig vagy a sütésre-főzésre váró tágra nyílt szemű halakig kalauzolják a nézőt. A naturalitáson is túlra. A látogató a rózsabimbó első megjelenésétől a hervadás utolsó fázisáig végigkövetheti születéstől elmúlásig a természet körforgását, akárcsak az emberi arcokon megjelenő rezdüléseket, az izmok és érzések másodpercenként váltakozó játékát. Ezt azonban nem giccses, hanem nagyon is eleven módon, közel férkőzve a levél erezetéhez, a tüske hegyéhez, vagy az adott pillanat töredékességéhez.
A kiállítás a fotográfus életművének több korszakát is felvonultatja: a fekete-fehér összetettségének megmutatása, a vakuval történő technikák kiaknázása, és a közelítés, mint a gyönyörű és a csúf legtisztább megragadására irányuló folyamat egyaránt kiemelkedő művészeti munkásságot tárnak elénk. A gyakran apró részletekre fókuszáló munkák helyenként feje tetejére állítják a világot, kihangsúlyozva, hogy olykor egy hajfonatban, néhány száraz virágban, egy ruha lebbenésében, vagy két villa összeérintésében is intim, bensőséges pillanatok rejlenek.
Manfred Willmann fotói nem azt a kérdést teszik fel, hogy mit is jelent a vidéki lét, hanem minden egyes képen újabb és újabb választ kínálnak arra. Sokszínűségében és váratlanságában mutatják meg e közeg mindennapjait, zavartalannak tűnő, a felszín alatt sokszor mégis hangyabolyhoz hasonlóan sistergő kis világát. A képek rendkívüli módon rétegzett, időnként fojtogató, máskor felszabadító környezet látványát nyújtják. S ez már talán nem is tűnik olyan távolinak számunkra, sem időben, sem térben: néha épp ilyenek a városaink is, csak jól kinőtték a sok helyen gyakran hangoztatott, “nagyfalu” kifejezést.
Infó:
Manfred Willmann
Albertina Múzeum, Bécs
Nyitva: május 26-ig
