Tényleg azért jelentkezett a Vér és méz földjén című film forgatására statisztának, hogy közös fotót készíthessen Angelina Jolie-val?
Tényleg. Akkoriban még nem érdekelt ez az egész filmes balhé. Modellkedtem, szocmunkásnak tanultam, és csakis brahiból mentem el statisztálni, hogy legyen egy fotóm Jolie-val. Nem is tudtam, hogy Brad Pitt is ott lesz. Aztán amikor adódott az alkalom, beleraktam a pillanatba mindent és kihoztam belőle, amit lehetett. Nem gondoltam, hogy akkora sztori lenne egy szelfi velük, inkább poénnak fogtam fel.
Ehhez képest a Brad Pittnek címzett levélben arra kéri a sztárt, fogadja örökbe önt. Csak megdobogtatja még ma is a szívét az a fotó.
Persze. Amikor nézem a filmjeit, nyilván jó érzés a tudat, hogy fogta a derekamat, de nagyjából ennyi. Amúgy tényleg megkértem rá, hogy fogadjon örökbe. Amikor megkérdeztem, mit tegyek, hogy én is hollywoodi sztár lehessek, azt javasolta, menjek Hollywoodba. Mondtam, hogy arra csak akkor lenne esélyem, ha örökbe fogadna.
Aztán tessék, nélküle is kijutott, rögtön az első filmjével: a Viktória – A zürichi expressz a Los Angeles-i Magyar Filmfesztiválon két díjat is kapott.
Ettől lett sztori a szelfiből. Hogy miután Brad Pitt azt mondta nekem, hogy csináljak filmeket és menjek Hollywoodba, ez megtörtént.
Nagy becsben van a kép?
A számítógépemen őrzöm. Nincs kinyomtatva vagy ilyesmi.
És ha elszáll a gép?
Minden ismerősömnek, anyámnak, apámnak megvan, szóval nem fog eltűnni soha.
A kötetben szereplő monodrámának ez a sztori adta ugyan az apropóját, de benne egy ennél sokkal súlyosabb, megrázóbb, ugyanakkor hasonlóan valós történetet mesél el a saját útkereséséről, a cigányságáról, az identitása alakulásáról. Minden szava igaz? Merthogy a storytelling amúgy engedi a fikciós elemek használatát.
Igen, az egyetlen szigorúan vett kritérium, hogy egyes szám első személyben menjen a mesélés, első kézből, belső élményből. Nyilván az én történetemben is vannak feltupírozott részek, de ezzel együtt ez egy totálisan igaz sztori, csak épp kissé ironikusan, önreflexíven, egy kissé pikírt humorú csavarral előadva. Nevezetesen, hogy életem minden sötét eseményét és megrázó élményét én akartam. Én akartam, hogy mindaz, ami megtörtént, megtörténjen velem. A kerettörténet szerint csakis azért, hogy amikor majd ott állok Brad Pitt mellett, addigra legyen egy olyan motiváló és megható sztorim, ami elég erős ahhoz, hogy ő örökbe fogadjon. Persze nem ez a lényeg, ez csak egy poén. Minden más, amit elmondok benne, ennél sokkal fontosabb. Tulajdonképpen egyfajta érzékenyítő előadásnak mondanám, arról, hogy nőként, roma nőként, bántalmazott nőként, elvált szülők gyerekeként, a szegénységből jőve hogyan lehet kreatívan, pozitívan és életigenlően hozzáállni bármilyen problémához.
Korábban egy interjúban azt nyilatkozta, „én rontottam el”. Mondja ezt arra vonatkozóan, hogy mindig, minden interjúban a származásáról kérdezik. Közben pedig úgy tűnik, pont hogy beleáll: a Tudás 6alom formációval játsszák a Jurányiban a Cigány magyart, a Roma Hősök fesztiválon érzékenyít, és itt ez a roma drámakötet is.
Két teljesen külön dologról van szó. Azzal, hogy vállalom a romaságom, soha semmilyen bizonytalanságom nem volt. Ugyanakkor egyfajta kellemetlen következménynek tekintem, hogy amióta kijött az első filmem, ami most már idestova öt éve történt, és rendszeresen adok interjúkat, az újságírók 70 százaléka a származásomról kérdez. Ugyanakkor azt is gondolom, hogy az, hogy sokak számára ez bennem a legérdekesebb, nem az én szegénységi bizonyítványom, hanem a társadalom egészéé. Nekem ez egy nagyon fontos kérdés, csak azt unom kicsit, hogy a színészetem kapcsán is mindig erről kérdeznek.
Némiképp elkerülhetetlen, lévén zömében cigánylányokat alakít.
Ez megint a rendszerről szól és nagyon általános jelenség az egész világon. Ha megnézi az ember, miben ismert meg egy színészt, és hogy azóta milyen szerepkörökben látta, gyakran rácsodálkozik, hogy jé, ő tényleg mindig a bunkó, nagydarab csávó, ő mindig hősszerelmes, ő meg az örök naiva. Mivel én egy eléggé autentikus szereppel kezdtem, aztán ráraktam még kettő hasonlót, nagyon nehéz elképzelni, milyen vagyok, ha nem ezt csinálom. Nyilván nem is szeretnének kísérletezni. A film alapvetően rasszista műfaj. A sztereotípiákra épít, hogy biztosan tudja a néző, mire gondol a rendező, csak hát a rendező meg azért épít arra, mert azt képzeli, hogy a néző úgyis arra gondol. Ez egy ördögi kör. Nagyon sok mindennek kellene változni ahhoz, hogy kapjak egy olyan szerepet, ahol például pusztán nőként jelenhetek meg, és egyáltalán nem számít, hogy honnan jöttem. De nem kell itt származásig menni. Már azok az egyébként jó színészek sem annyira keresettek, akik nem annyira szépek. A film világa nem igazságos.
Színházban könnyebb tágítani a határokon?
Ott igen. Ott már játszottam például az Ugron Zsolna regényéből készült Hollóasszonyban, Szilágyi Erzsébet húgát meg alexandriai hercegnőt. Ezekben a szerepekben lubickolok: végre valami más, amiben meg tudom csillogtatni, hogy nemcsak a taaajszólaaas megy nekem, hanem az is, amikor egy osztrák hercegnőt kell eljátszani, aki, teszem azt, raccsol és német akcentussal beszél.
A levélmonológ azzal zárul, hogy kimegy New Yorkba, megkeresi az Actor’s Studiót, leül a lépcsőre és kész. És amikor megkérdezik, miért ül ott, azt feleli, hogy „azért, mert ez az egyetlen hely a világon, ahol lenni szeretnék”. Ült már azon a lépcsőn?
New Yorkban még nem voltam, de a Los Angeles-inek már megnéztem a kapuját. De most még maradok Európában, Luton a következő úti cél. Az öcsém ott él öt éve, angol lingvisztika szakon tanult, kimegyek hozzá kicsit finomítani az angoltudásomat. Ott szeretnék castingokra járni és angolul játszani a Levél Brad Pittneket.
+1 kérdés
Számtalanszor említette, hogy első számú roma hőse az édesanyja, aki rendkívüli műveltsége okán sokszor idézetekben válaszol a neki feltett kérdésekre. Önről pedig az a hír járja, hogy kívülről fúj rengeteg animációs filmet. Üzenne valamit idézetben az olvasóinknak?
Most hirtelen a Kung Fu Panda jut eszembe: az első rész végén hangzik el az az örök érvényű bölcsesség, a titkos tésztaleves receptje kapcsán, hogy „There is no secret ingredients”, vagyis „Nincs titkos összetevő. Csak te”.