Újraszámoltatta a grönlandi jégtakaró olvadására vonatkozó, majdnem ötvenéves adatokat az Amerikai Tudományos Akadémia. A tudósok azért döntöttek úgy, hogy 1972-ig mennek vissza, mert akkor bocsátották fel az első Landsat műholdat, amely aztán időről időre küldte a felvételeket az űrből. Eric Rignot, a nemzetközi kutatócsoport egyik tudósa az AFP kérdésére úgy fogalmazott, hogy jobb, ha az ember leül, mielőtt végignézné az adatokat, mert igencsak
Ráadásul nemcsak a sziget déli, melegebb részén, hanem mind a négy sarkában - írta a Paris Match, egy friss amerikai jelentésről szóló beszámolója alapján az Euronews.
A napokban közzétett kutatási jelentés szerint az 1970-es években Grönlandon évente átlagosan 47 gigatonnával gyarapodott a jégtakaró. A következő évtizedben évente átlagosan ugyanennyivel esett vissza, és ezzel megegyező volt a csökkenés az 1990-es években is. Az új évezred első évtizedében azonban jelentősen megemelkedett, évi átlagos 187 gigatonnára nőtt a veszteség, ami 2010 óta még jelentősebb, eléri az évi átlagos 286 gigatonnát. A tudósok arra figyelmeztetnek, hogy
Számításaikhoz a kaliforniai, grenoble-i, utrechti és koppenhágai kutatók három módszert alkalmaztak. Egyrészt a műholdakról érkező azon adatokat vették figyelembe, amelyek azt mutatják, hogyan változott a gleccserek mélysége az idő előrehaladtával. Egy másik típusú mérés eredményeit a NASA műholdjai szolgáltatják 2002 óta. Ezek a föld gravitációjának változását mutatják. A harmadik módszer pedig az úgynevezett tömegmérleg-modellek, amelyek a beérkező (eső, hó) és a távozó (gleccserek) vízhozamot, illetve ezek különbségét mérik. Ezek mára rendkívül megbízhatóvá váltak, mindössze 5-7 százalékos hibahatárral tudnak velük dolgozni a kutatók.
