A háromszoros magyar válogatott középpályás 2018 júliusában az NB I-ből kieső Vasasból igazolt a szlovák ligában pillanatnyilag második helyen álló dunaszerdahelyi csapathoz, amelyre rangadó vár, hiszen szombaton a Slovant fogadja.
Alig egy éve igazolt a DAC-hoz. Hozzászokott a dunaszerdahelyi hétköznapokhoz?
Igen, bár ez azért érdekes kérdés, mert csak az edzéseken vagyok Szerdahelyen, a tréningek után egyből visszamegyünk Győrbe, ott élek Kalmár Zsoltival (Kalmár Zsolt a csapat egyik magyar labdarúgója, a trió Vida Kristopherrel teljes – a szerk.). De egyébként köszönöm, hozzászoktam, szeretek Dunaszerdahelyen készülni. Az emberek barátságosak, gyakran odalépnek hozzám is egy-egy közös fotóra, ez jó érzés.
Egy sérülés miatt korábban kihagyott néhány meccset, eddig 30 alkalommal lépett pályára a DAC mezében. Milyennek látja a szlovák futball színvonalát a magyar élvonal után?
Ha a technikai tudást vagy a meccsek színvonalát nézem, nem mondhatom, hogy a szlovák futball sokkal jobb, mint a magyar sőt, lehet, hogy technikásabb a magyar foci. Fizikálisan, tempóban, gyorsaságban viszont a szlovák labdarúgás előrébb jár, és itt még csak a kisebb csapatok elleni tapasztalataimat mondom. A Slovan vagy a Zsolna elleni meccseken komolyabb minőségű játékosokkal találkozunk, talán nem véletlen, hogy ezekből a csapatokból évről évre elvisznek futballistákat topligákba. Azért mondok egy saját példát is: tőlünk például a skót Celtic igazolta át a fiatal csatárt, Vakoun Bayót januárban.
Az edzések intenzitásán is múlik, hogy a határ túloldalán gyorsabb a játék?
Ez biztosan szakemberfüggő is. A mi edzőnk, Peter Hyballa – jó értelemben – őrült munkamániás, bármit csinálunk, azt maximális tempóban kéri tőlünk. Rengeteg videózásunk van, de mindenre kitér a konditermi tréningektől az egyéni edzésekig. Eddig sem voltak rossz edzőim, de Peter Hyballa mind közül kiemelkedik.
Érte már atrocitás azért, mert egy magyar identitású csapatban magyarként futballozik?
A Slovan régi stadionjában az ősszel kapjuk az ívet rendesen, amikor vonultunk be, székeket dobáltak felénk. Ez jó érzés volt, gondoltam ha már felismernek, valamit csak letettünk az asztalra. De ez nyilván csak vicc. Persze, a legtöbb stadionban fütyül a közönség, amikor a mi szurkolóink a magyar Himnuszt éneklik, nem veszik jó néven a magyar szót és a zászlókat sem, de ezzel már megtanultunk együtt élni. Egyébként hozzátenném, Szlovákiában közel sem árad olyan szintű gyűlölet a magyarok iránt, mint azt sokan gondolják.
Érdekes tapasztalat volt, de a Nagyszombatban rendezett szlovák–magyar Európa-bajnoki selejtezőn a helyiek között járva magam sem éreztem ellenséges hangulatot.
Jó, volt már olyanra példa – éppen a nagyszombati stadionban – egy Trnava–DAC mérkőzésen, hogy az egyik csapattársam szülei magyar rendszámú autóval jöttek és hát, hogy is mondjam, azt egy kicsit megpiszkálták akkor. Gondoltam rá, hogy kimegyek a selejtezőre, de úgy voltam vele, hogy hasonlóra nincs szükségem. Ezzel együtt továbbra is úgy gondolom, hogy nem olyan komoly ez az ellentét, mint ahogy azt sokan gondolják.
Szombaton a már bajnok Slovant fogadják, a pozsonyi csapat drukkerei hírhedten magyarellenesek. Milyen miliő övez egy DAC–Slovan összecsapást?
Noha Magyarországon nem játszottam az Újpestben és a Fradiban sem, szinte minden meccset nézek a tévében, ez alapján pedig egy derbihez tudnám hasonlítani a DAC–Slovant. Ez a párosítás körülbelül egy magyar–szlovák párharcnak felel meg. Szinte mindig telt házas mérkőzés, legutóbb Pozsonyban is 15 ezer ember szurkolt a helyszínen. Egy ilyen rangadónak mindig nagyobb a tétje, mint a három pont, ezt mi is átérezzük, de ezt az egészet kicsit nehéz elmagyarázni, érezni kell.
A bajnoki címről már biztosan lemaradtak, de a rangadó tétje részben az is, hogy megszilárdítsák második helyüket a tabellán. Ilyen előkelő pozícióban még sosem zárt a DAC.
Az őszi szezonunk extra volt, a tavaszit viszont rosszul kezdtük, rengeteg sérülés és formaingadozás hátráltatta a csapatot. Az utóbbi három meccsünket ugyanakkor viszonylag simán hoztuk, szerintem remek formában vagyunk – remélem, ez a lendület Slovan ellen is kitart majd. Történelmi eredmény volna a második hely megőrzése, de az idény előtt ez volt a cél is. Persze, titkon bíztunk benne, hogy már az idén bajnokok lehetünk, de a Slovan ebben az idényben még veretlen, így nem könnyű tartani vele a lépést.
Követi előző csapatát, a magyar másodosztályban egyre ígéretesebb pozícióban álló Vasast?
Ha tehetem, nézem a mérkőzéseket és szurkolok a Vasasnak, örülök, hogy a nehezebb szezonkezdet után még reális esélye van a feljutásra.
Érdekes egybeesés, de volt klubja éppen egy DAC elleni mérkőzéssel avatja júliusban az új Illovszky-stadiont.
Nagyon várom már. Amikor tavaly nyáron eligazoltam, nem gondoltam volna, hogy én is ott lehetek majd az új Vasas-stadion megnyitóján. Bevallom, annak is örültem volna, ha erre nézőként van csak lehetőségem. Biztosan különleges mérkőzés lesz.
Mivel a Vasas úgy engedte el tavaly nyáron, hogy a szerződésben visszavásárlási jogot kötött ki magának, adódik a kérdés: melyik csapatban fog futballozni a stadionavatón?
Szinte minden nap megkapom ezt a kérdést a Vasas-drukkerektől, én viszont nem szeretnék áltatni senkit, a nyártól biztosan nem leszek a Vasas labdarúgója. A kivásárlási záradék egy olyan összeg, amely egy magyar csapatnak túl drága, de nem is ez a legfőbb oka. Később, egyszer még el tudom képzelni, hogy a Vasasban futballozzak, most viszont más céljaim vannak – jelenleg jó helyen vagyok Dunaszerdahelyen.
