„Az együttműködés határozza meg a kínai-európai kapcsolatokat, és ha vannak is nézeteltérések és versengés, ez egy jótékony versengés” - udvariaskodott Hszi Csin-ping kínai elnök Párizsban, ahol Emmanuel Macron francia elnökkel, Angela Merkel német kancellárral és Jean-Claude Junckerrel, az Európai Bizottság elnökével tárgyalt európai útja záróakkordjaként. Úgy tűnik, mostanában mégis a versengésből jutott több, az európai hármas ugyanis igyekezett egységet mutatni a távol-keleti óriással szemben. Kezdik most már Európában is megelégelni, hogy miközben az 1,4 milliárd lakosú Kína csak résnyire nyitja ki piacának kapuit, addig kontinensünkre csak úgy öntik a távol-keleti árut.
A számok nyelvén ez azt jelenti, hogy az Európai Unió kereskedelmi mérlege Kínával szemben évek óta masszívan negatív: 2017-es adatok szerint 374,8 milliárd eurós importra csupán 198,2 milliárd euró export jutott. Hasonló az arány egyébként Magyarországon is, a Központi Statisztikai Hivatal szerint 2018-ban 631 milliárd forint kivitelhez 1715,8 milliárd forint behozatal társult. Ráadásul Peking a közép-kelet-európai államokkal közösen életre hívott úgynevezett 16+1 kezdeményezéssel, valamint az Egy övezet egy út kereskedelem – és infrastruktúra-fejlesztési programmal még növelné is amúgy sem elhanyagolható befolyását.
A német kancellár Junckerrel egyetértésben ennél konkrétabban már azt hangsúlyozta, hogy ugyan Európa szeretne részt vállalni a kínai kezdeményezésben, de a kereskedelemnek a viszonosságon kell alapulnia. Az Új selyemút nem lehet egyirányú utca. A kérdés az, hogy a konfliktust Donald Trump amerikai elnök „asztalborogatós” stílusában egy kereskedelmi háborúval, vagy inkább párbeszéddel próbálják rendezni. A keddi négyoldalú megbeszélés derűlátó hangneme és az április kilencedikére tervezett Európai Unió – Kína csúcs arra utal, hogy a második forgatókönyv valósul meg. A békülékenység jele lehet az is, hogy kedden kiderült, az Európai Bizottság nem kezdeményezte a kínai Huawei kizárását az európai ötödik generációs távközlési hálózatok (5G) kiépítéséből, amely kapcsán korábban biztonsági aggályok merültek fel.
Csakhogy a francia elnök bármennyire szeretné is, azért az Európai Unió sem teljesen egységes a kérdésben. Mikor a nemzeti érdekek előkerülnek, mindenki a maga pecsenyéjét sütögeti.
Miközben a közép-kelet-európai államokra a lassan egyébként kifulladó 16+1 kezdeményezés miatt rásütötték, hogy trójai falóként beengedik a kínaiakat, most Olaszország is csatlakozott az Új selyemút kezdeményezéshez. Sőt, Párizsban sem mondtak nemet a zsíros kínai üzletekre. Hszi Csin-ping mostani franciaországi látogatása során becslések szerint körülbelül 40 milliárd eurónyi üzletre került aláírás, az Airbus például 300 repülőgépet ad el Kínának.
Ilyenkor háttérbe szorulnak az emberi jogi aggályok is. Egyik európai vezető sem érezte fontosnak, hogy felemlegesse az átnevelőtáborokba zárt muszlim ujgur kisebbség ügyét, és hiába kért segítséget Meng Hung-vej felesége is, akinek férje, az Interpol korábbi igazgatója nyomtalanul eltűnt, miután hónapokkal ezelőtt Kínában korrupciós vádakkal letartóztatták.
