Másfél évtized elég a megbocsátáshoz. Legalábbis a magyar kormány szerint. Amely miközben folyamatosan zajló kampányában legfőbbnek tartott ellenfelét – okkal - antiszemitizmussal vádolja, kitüntet egy írót, akinek életműve sokkal kevésbé ismert, mint közéleti tevékenysége.
A szabadság és a sajtószabadság szimbolikus ünnepén Orbán Viktor, Magyarország miniszterelnöke megbízásából Kásler Miklós, az emberi erőforrások minisztere a magyar irodalom területén nyújtott kiemelkedő teljesítménye elismeréseként Magyarország Babérkoszorúja díjat adott át Döbrentei Kornél József Attila-díjas író, költő, újságíró, a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja részére.
Döbrentei Kornél írói munkásságának, verseinek, esszéinek és gyermekregényeinek – utóbbiak egyikét nemrég találtam meg egy padláson tárolt könyves dobozban - nem feladatom megítélni. Arra viszont jól emlékszem, hogy 2004 januárjában tett kijelentései miatt több mint száz magyar író lépett ki a Magyar Írószövetségből. Azok, akik nem maradhattak olyan közösségben, amelyben büntetlenül lehet kódolt vagy inkább egyáltalán nem kódolt antiszemita mondatokat mondani, szakállasozni és álprófétázni, és összekacsintani a nyíltan zsidózó tömeggel egy tüntetésen.
Döbrentei Kornél 2004 óta nem kapott kitüntetést. Okkal. 2019 márciusának idusán azonban az önmagát nemzetinek, kereszténynek és polgárinak tartónak tartó kormány vezetője tudatos gesztussal rehabilitálta őt.
Lehet az emberek feledékenységére apellálni. Lehet a közbeszéd eldurvulása következtében magasabbra tett ingerküszöböt figyelembe venni. És lehet nem foglalkozni a romkocsmák félhomályában merengő értelmiségiek véleményével. Egyet azonban a mégoly határozott és értékrendjében megingathatatlan kormányfő sem tehet: nem bocsáthat meg, vagy nem döntheti el, hogy mennyi idő kell a megbocsátáshoz, és nem maradhat néma akkor, amikor kitünteti Döbrentei Kornélt.