Nem tart attól, hogy ismét felkerül a neve valamilyen listára?
Miért kellene tartanom ettől?
Áprilisban elindul az ajánlások gyűjtése az EP-választásra. Tavaly a parlamenti voksolás előtt az egyik kis párt ívére az ön nevét is felírták, pedig nem is adott ajánlást. Hogyan lehet kivédeni azt, hogy valaki az akarata ellenére bekerüljön valamilyen nyilvántartásba?
A politikai vélemény különleges adat. Először 2002-ben, a választások előtt adtunk ki tájékoztatót arról, hogyan lehet jogszerűen kezelni a személyes adatokat, és itt elsősorban a politikai marketing-célú adatkezelésekre gondolok. Ezt azóta minden választás előtt megismételjük, így teszünk most is. A választásokkal kapcsolatos adatvédelmi panaszok kivizsgálása ugyanakkor nehéz, mert szinte lehetetlen bizonyítani a jogsértést. Sem nekem, sem elődömnek, Jóri Andrásnak nem sikerült olyan visszaélést bizonyítani a választásokkal kapcsolatban, amelyekről hírek jelentek meg a sajtóban.
Még a teljesen nyilvánvaló esetekben sem tudnak fellépni?
Ezek az esetek általában a választásokkal kapcsolatos bűncselekményként is megjelennek, így hatékonyabb, ha rendőrségi nyomozás indul. Az adatvédelmi hatóságnak ugyanis nincs nyomozati jogköre. A legtöbben azt sérelmezik, ha olyan párttól kapnak marketinganyagot, amelyikkel nem szimpatizálnak. Az ajánlóívek lemásolása egyértelműen bűncselekmény, és itt – ahogy említettem - nem „csak” a személyes adattal visszaélés tényállás megvalósulásáról lehet szó. Ahogy az is tiltott, hogy valaki az ajánlóíveket lemásolva kerüljön be egy másik párthoz szimpatizánsnak. De azt aligha lehet felderíteni, hogyan került egy másik párthoz egy név vagy telefonszám. Még azt is megkockáztatom: a politikai marketing részét képezheti, hogy egy másik pártot próbálnak ilyen módszerrel lejáratni. Itt szinte lehetetlen igazságot tenni. Tudomásul kell venni, hogy ez is része a politikai marketingnek.
Politikai térbe került nemrég egy diák, Nagy Blanka, akit közszereplése miatt a kormánypárti sajtóban próbáltak lejáratni azzal a hamis állítással, hogy több tárgyból bukásra áll és túl sok a hiányzása. Ha sérültek a személyes adatokkal kapcsolatos jogok, miért nem indított vizsgálatot az adatvédelmi hatóság?
Az, hogy ki és milyen eredménnyel tanul az iskolában, milyen jegyei vannak, az egyértelműen személyes adatnak minősül. Ezt az esetet azonban nem a személyes adatok védelméhez fűződő jog szempontjából kell megítélni, hanem a Polgári törvénykönyv személyiségi jogai azok, amelyek irányadóak. Abban a körben kell értékelni mindezt, hogy az említett diák kilépett a nyilvánosság elé, közéleti szerepet vállalt, így a személyiségi jogai szűkebbek lettek, mint a közéleti szerepet nem vállalóknak.
Vagyis a személyes adat sérült, de mivel nyilatkozott és tüntetéseken felszólalt, ez már nem számít úgy, mintha csendben maradt volna?
Ebben az esetben a véleménynyilvánítás szabadsága, a sajtószabadság és a személyiségi jogok is megjelennek, tehát több alkotmányos jog ütközéséből kell levonni a megfelelő következtetést. Az én ízlésemnek nem felel meg sem az, ahogy ő nyilatkozott, sem az, ahogy róla nyilatkoztak, de ez a magánvéleményem. De ha kiáll a nyilvánosság elé – ezzel közéleti szerepet vállalva -, és olyan stílusban nyilatkozik, ahogy azt tette, akkor számolhat azzal, hogy az ő megítéléséhez kapcsolódóan is a véleménynyilvánítás jogával élve esetleg drasztikusabb állítások is megjelennek róla.
Itt nem is arról van szó, hogy Bayer Zsolt ócska kis prolinak nevezte, hanem arról, hogy konkrétan hazugságokat terjesztettek a tanulmányi eredményéről és a hiányzásáról, azaz visszaéltek a személyes adataival.
Azt a bíró fogja eldönteni, hogy a magánszférája sérült-e, és Nagy Blanka jogosult-e sérelemdíjra, ez nem adatvédelmi hatósági hatáskör. És itt már lehet jelentősége annak, hogy igaz vagy hamis az az információ, ami megjelent. A személyes adatok védelméhez fűződő jog oldaláról nézve ugyanis teljesen mindegy, hogy az adat igaz-e vagy nem: az is személyes adatnak minősül, ha ötösre áll, és az is, ha bukásra. Mi általában olyan ügyekben mondunk véleményt, amikor valakiről nem közszereplői minőségéhez kapcsolódóan a véleménynyilvánítás keretében, hanem száraz tényként jelenik meg adat. Amikor az egyik bulvárlap próbált információkat közölni egy HIV-pozitív énekesről, kiadtam egy közleményt, hogy ha azonnal nem fejezi be ezt az újság, akkor büntető feljelentést teszek. Ott azért szólaltunk meg, mert ez nem a véleménynyilvánítás szabadsága, hanem pusztán adatok, ráadásul szenzitív, egészségügyi adatok jelentek meg.
Az állam nem kegyet gyakorol, amikor adatot szolgáltat, hanem ez a természetes – mondta korábban a közadatok nyilvánosságával kapcsolatban. Miért nem működik megfelelően a közadatigénylés, miért titkolózhatnak a hatóságok, hivatalok, állami szervek?
Egy adat vagy személyes, vagy közérdekű. Szomorú helyzet, hogy sok esetben az adatkezelők hozzánk fordulnak, hogy egy adat közérdekű-e. Ennek a rendszerváltás után ennyi idővel a közszférában evidenciának kellene lennie. Miközben az adatvédelemnél megtanulják a szabályokat az adatkezelők, az információszabadságot nem tanítják tantárgyként a közszolgáknak, akiknek alkalmazniuk kellene. A médiában meg elsősorban olyan hírek jelennek meg, amelyek az információszabadság működésképtelenségét mutatják, de nem ez az általános.
Tucatnyi példát lehetne sorolni a jegybanki alapítványoktól a tao-pénzeken, a közbeszerzéseken vagy az uniós pénzfelhasználáson át mondjuk a nyugdíjügyekig arra, hogy hol és miért nem adnak ki adatokat a hatóságok.
Az információszabadság sok vonatkozásban rendesen és jól működik. Kétségkívül vannak ezzel ellentétes esetek is, de ezek részben nem tudásból, a kellő információ hiányából erednek. Azt szoktuk mondani, hogy ehhez mindig másként viszonyul a hatalom és másként az ellenzék, azaz tényleg az üléspont határozza meg az álláspontot. Nem azt akarom állítani, hogy rendben van minden, ráadásul a szabályozás is változott és beépültek olyan fékek, amelyek pestiesen szólva kekeckedésnek tűnhetnek – például az adatigénylés költségtérítésének szabályai ilyenek –, de emellett is szólhatnak érvek. Az információszabadság ügyéhez hozzá kellene nyúlni és sok mindenen változtatni, de ezt épp a jelenlegi politikai légkör nem teszi lehetővé.
A tao-pénzek átláthatóságának kérdése miért tűnik úgy, mintha végtelen történet lenne? Vannak jogerős bírósági döntések arról, hogy ki kell adni adatokat, mégsem jutnak hozzá az érintettek, vagy pénzt és titoktartást kérnek tőlük az adatokért, ahogy az a Transparency és az MLSZ esetében történt. Ez normális helyzet?
Az szerepel a törvényben, hogy a tao-pénzek összesített adata nyilvános. Ha valamelyik cég tao-pénzt ad, akkor neki annyit kell megmondania, hogy az előző évben összesen mennyit adott. Azt viszont nem, hogy pontosan ennek és ennek a szervezetnek mennyit.
Pedig a Kúria ítélete az említett ügyben épp annak közzétételéről szólt, hogy mely cégektől pontosan mely sportszervezeteknek áramlik a pénz. A bírósági döntés ment félre?
Két szakaszt el kell választani. 2017-től ugyanis változott az erről szóló jogszabály. Attól a perctől kezdve, hogy az van a törvényben, nyilvános a tao-pénzek összesített adata, ez az irányadó. Aki adott, annak azt kell megmondania, hogy összesen mennyit adott egy évben. Aki pedig kapta a tao-pénzt, például sportegyesület, annak meg azt kell megmondania, hogy mennyi pénzt kapott az adott évben. Azt viszont nem kell részleteznie, hogy kitől. Részletes adatot így legfeljebb a szabályváltozás előtti időszakra kell kiadni.
Ez a szűkítés beleillik az információszabadság koncepciójába?
Mi azt mondtuk, hogy ez a szabályozás az információszabadság érvényesülése szempontjából rendben van. A tao egyébként átengedett költségvetési pénz, és mint ilyen, egyértelműen közpénz.
Azzal egyetért, ha az MLSZ pénzt kér és titoktartási nyilatkozathoz köti az adatok kiadását?
Titoktartást nem kérhet, mert a közérdekű adatok nyilvánossága azt jelenti, hogy szabadon terjeszthető. A közérdekből nyilvános személyes adat pedig az, amelyik a célhoz kötöttség szabályai szerint terjeszthető.
A közérdekből nyilvános adat kategóriába tartozik-e az: milyen külföldi repülőutakon és mekkora összegért vett részt a miniszterelnök, vagy az, hogy ezt ki fizette?
Attól függ, hogy milyen úton vett részt. A hivatalos útjaira ez igaz, a hivatalos utak költsége közérdekű adat. Sőt, ha van összesítés arról, hogy az adott útnak van-e repülőtéri illetéke, vagy mondjuk mennyi kerozin fogyott átlagosan, akkor ezek ugyancsak a közérdekű adatok körébe tartoznak.
