A Norvég Sarkkutató Intézet és a Tromsöi Egyetem tudósai két évtized adatait elemezték, amelyek a belugák vagy fehér delfinek (Delphinapterus leucas) és a gyűrűsfókák (Pusa hispida) táplálkozási viselkedését dokumentálták. A Royal Society Biological Letters című szaklapban szerdán bemutatott tanulmányuk szerint az állatok alkalmazkodó viselkedést mutattak - írta a Hirado.hu.
A kutatók a Norvégiától északnyugatra lévő Spitzbergák régiójára koncentráltak. Az ottani sarkvidéki vizeket ugyanis különösen erősen érinti a klímaváltozás. 2006-ban a régióban megváltoztak a tengerjégviszonyok, ez az átalakulás jelenleg is tart – mondta Charmain Hamilton, a kutatás vezetője. A megfigyelt állatokat már 2006 előtt megjelölték, ilyen módon alaposan meg tudták figyelni őket.
Korábban mindkét faj vadászott tengerjéggel borított területeken, elsősorban tengeri gleccserek zónájában, tehát ott, ahol a gleccserek az óceánba érnek. A klímaváltozás előrehaladtával és a gleccserek olvadás okozta visszahúzódásával az állatok megváltoztatták vadászati szokásaikat. A kutatók ezt 28 fóka 1996-2003 és 2010-2016 közötti, 18 beluga 1995-2004 közötti és 16 másik beluga 2013-2016 közötti adataival bizonyították. Míg 20 éve még mindkét faj ideje felét gleccserek vizében töltötte és ott sarki tőkehalra vadászott, a gyűrűsfókák egyre hosszabb ideig tartózkodtak a gleccserszirteken.
A belugák ellenben gyakrabban jelentek meg a fjordokban, valószínűleg azért, mert másfajta táplálékot kerestek. Ez valószínűleg azzal áll összefüggésben, hogy a klímaváltozás más fajokat is északibb vizek felé vonzott. A fókák ellenben megszokott táplálékuknál maradtak, a vadászati időszak viszont jelentősen megnőtt.
