Kedves Józsika! Örömmel értesítünk, hogy a kormány megszünteti a kommunizmus örökségének tekinthető zsúfolt, rossz anyagi körülmények között élő családokat, és a gyerekeket modern, uniós támogatásokból (saját) lábra állított családoknál helyezi el.
Ilyen levelet még nem küldözget az Orbán-kabinet, de ahogy a fóti gyermekváros lakóival bánik, akár küldözgethetne is. Ez ugyanis a hivatalos kommunikáció Fót ügyében, csupán a gyermekotthon szót cseréltük benne családra. Tudjuk, hogy a két kifejezés nem csereszabatos. A kormányzat viszont mintha nem tudná, hogy az intézetis gyermekek számára ezek az intézmények jelentik az otthont, a neveltek és a nevelők pedig a családot – az átültetés, mondjuk Fótról Zalaegerszegre, ugyanakkora trauma, mintha minket a saját családunkból egy vadidegen famíliába helyeznének.
Az ismert gyermekjogvédő, a fideszes Tuzson Bence (ma már a kormánypárt hazugságban elkoptatott beszélő fejeinek szokásos regenerációs ciklusát tölti egy államtitkári székben) két éve azt füllentette: „Sokkal jobb helyük lesz az új lakásotthonokban”. Az eredeti indok még az volt: vége a mamutintézményeknek, családszerű környezetbe kerülnek a gyerekek. A valóságban szétszórják őket a hasonló, de Budapesttől távolabbi nevelőintézetekben, többek között Aszódon, meg a már említett Zalaegerszegen, ahol egy ombudsmani vizsgálat szerint drog, agresszió, bántalmazás és lepusztult környezet várja őket.
Az igazság megint ott van, ahol ennek a keresztényi hatalomnak a döntései körül lenni szokott: Fót túlságosan jó környék, „közel a repülőtér, exkluzív a hely” (idézet a minapi Magyar Nemzetből). A nemzeti kormánynak minden magyar gyerek fontos, de azért a fótiak húzzanak csak szépen a nihilbe. Majd szül helyettük másikat, rendesebbet a felső középosztály - nem lesz olcsó, de a minőségnek mindig ára van.