Amerika az első - mondta Donald Trump elnök, és a kereskedelmi háború kirobbantását is a hazai cégek, vállalkozók, munkavállalók érdekeivel magyarázta. Azonban a jelek szerint Amerikának sem érdeke a háromfrontos háború, különösen nem, ha az egyik arcvonalon Kína vonult fel. Az elmúlt napokban ugyanis arról érkeztek hírek, hogy Washingtonban és Pekingben is a héják helyét a galambok foglalták el.
Mindkét fél kész az engedményekre. Kína csökkentheti az amerikai mezőgazdasági, vegyipari és egyéb termékek vámtarifáit. Miután az amerikaiak számára különösen érzékeny terület az autóipar, nem kizárt, hogy Peking lefarag az import autókra kirótt 15 százalékos vámból is. A Wall Street Journal értesülése szerint Kína 18 milliárd dollár értékben vásárolna földgázt a Cheniere Energy amerikai vállalattól. Az amerikai üzleti körök meghatározó lapja úgy tudja, a kínai és az amerikai elnök március végi találkozóján egymás tenyerébe csaphatnak és az amerikaiak eltörlik a legtöbb, vagy akár az összes büntető vámot a kínai termékekre. Hogy mi zajlott, mi zajlik a háttérben, azt legföljebb találgatni lehet. Az bizonyos, hogy a két gazdasági, katonai nagyhatalom kereskedelmi háborúja egyik félnek sem volt és nem is lenne előnyös.
Amikor Trump elnök elindította a kereskedelmi háborút, sejteni lehetett, hogy az fájni fog a kínai gazdaságnak, amelyik így is egyre nagyobb gondokkal küzd – nyilatkozta a Népszavának Virovácz Péter, az ING vezető elemzője. Az évi két számjegyű kínai gazdasági növekedést, - amelynek a mértékét, illetve az azt alátámasztó kínai statisztikai adatok megbízhatóságát sok elemző amúgy is vitatta, - ma már Peking is jóval 10 százalék alattira becsüli. A vezető elemző szerint ez is arra kényszeríthette a kínai vezetést, hogy tárgyalóasztalhoz üljenek. Így érthető, hogy a a 200 milliárd dollár után, március 1-jétől, az eredetileg tervezett időponttól, az amerikaiak nem vezették be az újabb 275 milliárd dolláros pótvámot. A jelek szerint Peking belátta, hogy hosszú távon semmiképpen sem jöhet ki jól a gazdasága ebből az összecsapásból.
Természetesen kettőn áll a vásár. Trump, harcias kijelentései ellenére, valószínűleg úgy gondolta, hogy amit lehetett kihozott a kínai kártyából és learathatja a győzelmi babérokat. Úgy adhatja el a kereskedelmi háború lezárását, hogy teljesítette a választási ígéretét, és jobb belátásra bírta Pekinget.
Arról nyilván nem szívesen beszél, hogy már a vámemelési terv bejelentésekor több amerikai nagyvállalat arra figyelmeztette, hogy ha végigviszi az elképzeléseit, az jelentős leépítésekhez vezethet, mert sok amerikai munkahely megszűnhet. Rengeteg amerikai árucikkben ugyanis kínai alkatrészeket szerelnek be, s ha azok 10-25 százalékkal megdrágulnak, akkor a vállalatok - egyebek mellett - elbocsátásokkal is kénytelenek lennének csökkenteni a költségeiket. Ráadásul az amerikai termékek drágulása éppen Trump törzsszavazó-bázisát, az alacsony képzettségű és jövedelmű, elsősorban fehér, „kékgalléros” munkásrétegeket sújtaná a leginkább.
Az ING vezető elemzője úgy vélte, Trump döntésében szerepet játszhatott az is, hogy kezdődnek az előválasztási csatározások, így jól jöhet egy viszonylag gyors győzelem kommunikálása.
A három frontos harc most átalakulhat két frontossá, bár mintha ott is inkább a pszichológiai hadviselésen lenne a fő hangsúly. Mindenesetre az ázsiai "nagy tigrissel" folytatott küzdelem mellett a kereskedelmi háborúban oroszlánrészt vállaló szakértői gárdának egyszerűen nem maradt ideje, kapacitása a többi „harctérrel” - Európával, NAFTA-országokkal - foglalkozni. Ezek az erők most március végén felszabadulhatnak és teljes erőbedobással foglalkozhatnak az európai ügyekkel, elsősorban az autóipari problémákkal. Nem mellesleg az autópiaci vámvitákban Japán is érintett.
A helyzet annyiban mindenképpen eltér az amerikai-kínai vonaltól, hogy miután Washington az európai, illetve a japán gépkocsik vámemelésének ötletével előállt, a felek meglehetősen gyorsan tárgyalóasztalhoz ültek. Megállapodás is született arról, hogy kölcsönösen elhalasztják beígért vámemeléseket. Ezek az egyeztetések ugyan csigatempóban haladtak, egyebek mellett a már említett amerikai tárgyalódelegáció leterheltsége okán is.
Az események március végétől mindenképpen felgyorsulnak. Idén február 17-én tették le azt a jelentést az amerikai elnök asztalára, amelyben azt vizsgálták, hogy milyen nemzetbiztonsági kockázatai vannak az autóimportnak. Ettől számítva 90 napon belül kell döntenie Trumpnak arról, hogy emeli, vagy sem a külföldi autók vámtarifáit.
Az ING szerint a bejelentett vámemelésből nem lesz semmi – jegyezte meg Virovácz Péter. Különösen, ha valóban megegyeznek Kínával, hiszen ahogy Japánnak, úgy az Európai Uniónak még kevésbé hiányzik egy kereskedelmi háború.
Az unió nem éri el a korábban előrejelzett idei 2 százalékos gazdasági növekedést. Egy kereskedelmi háború nem tenne jót sem a befektetői bizalomnak, sem a beruházásoknak, ráadásul egyik uniós politikus sem engedheti meg magának, hogy az európai parlamenti választások előtt veszélyeztesse az autóiparban foglalkoztatott 13 millió ember munkahelyét. Egy ilyen huzakodás, különösen ha az sztrájkokhoz vezetne, az a radikális erőknek kedvezne a választásokon. Az adu Trump kezében van, mert ha mégsem haladnának a tárgyalások, akkor határidőre bevezetheti a pótvámokat.
Európa tárgyalási pozícióit nem erősíti az sem, hogy a teljes részesedése messze elmarad az Egyesült Államok három legnagyobb kereskedelmi partnere mögött. Ráadásul Washington figyelme egyre inkább a Csendes-óceáni térségre irányul és az öreg földrész háttérbe szorult. A vezető elemző úgy vélte, az európai acél és alumínium termékekre kivetett vámok eltörléséről, vagy fenntartásáról a kínai tárgyalások lezárta után dönthet Trump. A magyar gazdaságot sem a kereskedelmi háború esetleges folytatása, sem a "békekötés" közvetlenül nem érinti Virovácz Péter szerint.
