Legfeljebb tüneti terápiának elegendő az az intézkedés, amivel az egészségügyért felelős államtitkár a minap reagált a napokban ismét nyilvánvalóvá vált országos érsebész hiányra.
Néhány napon belül előbb a Péterfy Sándor utcai kórház baleseti központja majd veszprémi megyei kórház is kénytelen volt szűkíteni az érsebészeti ellátást, mert a feladathoz már nem tudnak orvost biztosítani. A hírre szinte azonnal reagált Horváth Ildikó egészségügyi államtitkár és bejelentette: centrumokba szervezik ezt az ellátást, ahol biztosított lesz nem csak a kellő számú orvos, hanem a technológiai háttér is. Megjegyezte: ennek érdekében elindult a Szent Imre Kórház és a Gottsegen György Országos Kardiológiai Intézet (GOKI) érsebészetének a fejlesztése.
Aki egy kicsit számol, annak nyilvánvaló, hogy abszolút hiány van érsebészből Magyarországon. Így a státuszok koncentrálásával sem tudnak majd elegendő beteget ellátni, legfeljebb a látványosan botrányos eseteket lehet elkerülni. Az Orvosok Lapja című szakmai újság legfrissebb száma, az Egészségügyi Szakmai Kollégium Érsebészeti és Angiológiai Tagozatának felmérését ismerteti. Ők tavaly mindösszesen 119 olyan sebészt találtak, aki végez valamilyen szintű érsebészeti ellátást, ám közöttük mindössze 71 olyan orvos volt, aki teljes munkaidejét erre a feladatra használhatta. A többiek általános sebészeti műtéteket is végeztek. Ahhoz, hogy a hazai betegek mindegyike megkapja szükség esetén ezt a speciális ellátást – a szakmai grémium szerint – legalább 180 érsebész szakorvosra lenne szükség. (Most a gyakorlatban ennek mintegy a harmada áll rendelkezésre.)
Ráadásul a most dolgozó érsebészek átlagéletkora 53,5 év. Például 30 és 40 év között mindössze 16-an, 40-60 évesek 67-en, míg a 60-70 évesek 32-en dolgoznak. A következő hat évben körülbelül 33 orvos szerezhet ilyen szakvizsgát, azaz több érsebész velük sem lesz, legfeljebb – ha közülük senki nem megy külföldre dolgozni – épphogy pótolják a munkát abbahagyó idős orvosokat.
Miközben legalább 15 ezer érműtétre lenne szükség, jelenleg csak 9500-ra telik az érsebészek munkaidejéből. Az általuk el nem végzett beavatkozást legtöbbször más sebészeknek ad munkát, ők azonban nem eret javítanak, hanem amputálni kényszerülnek. Az érsebész ugyanis az az orvos, aki az elmeszesedett ereket képes átjárhatóvá tenni, vagy az elzáródásokat másik érrel áthidalni, megstoppolni. Ha ugyanis egy fontos artéria beszűkül, netán bedugul, ott a környező a szövetek, szervek nem jutnak megfelelő mennyiségű oxigéndús vérhez és elhalnak. Hetven év felett a lakosság 20 százaléka szenved olyan súlyos cukorbajtól, illetve keringési betegségtől amelynek lehetséges kimenetele az amputáció.
Márpedig Magyarországon világviszonylatban is nagyon magas az amputációk száma, évente közel 7000 végtag teljes, vagy részleges eltávolítása történik meg keringészavar miatt. Ez két és félszerese az európai átlagnak. Például Szlovákiában lakosság arányosan negyedével kevesebbszer vágnak le lábat, és a fejlettebb országokban - Ausztriában, Finnországban, Spanyolországban - ez a szám fele, harmada a hazainak. Az említett országok jobb eredményei pedig annak köszönhetőek, hogy ott időben felismerik és kezelik az erek betegségeit.
A hazai ellátórendszerben most tervezett centrumok nem tudják megoldani ezt a problémát. A kulcs csak az lehetne, ha volna elég érsebész, és hozzájuk időben el is juttatnák a betegeket.
