Európa öregszik, Európa fogy. Ez a rideg mondat a migránsválságnak nevezett – nálunk javarészt politikai kommunikációs – jelenség, tehát a 2015 előtt valódi gazdaság- és népesedéspolitikai kihívásnak számított. És számos kérdést felvetett. Hogyan termeli ki a fejlődő egészségügy mellett egyre tovább élő (az európai várható életkor 80,9 év) nyugdíjasok járandóságát egyre kevesebb fiatal? Talán ez volt a legnehezebb kérdés mind közül. Hiszen ehhez több gyereket kellene vállalniuk a fiataloknak, az egyre kisebb arányú, gyermekvállalásra alkalmas korosztályoknak, miközben egyre kevesebb a szülőképes nő, és mindinkább kitolódik a gyermekvállalás ideje. Hogyan lehet e folyamatot megfordítani?
A mindenhol alkalmazható biztos megfejtés sehol Európában nem született meg. A migrációs tematika mifelénk szimpla idegengyűlöletté és szavazatszerző eszközzé fajult, pedig világosan látszik, hogy a befogadó országok növelni tudták a születésszámukat. (Fájdalmas evidencia: a befogadás nem egyenlő a terrorizmussal, lásd a mintegy kétszázezer, döntően fiatal magyart Londonban.)
Az ezredforduló utáni majd’ másfél évtized végére Nagy-Britanniában 15 százalékkal több gyerek született, de a növekedés dinamikája Írországban és Svédországban volt a legnagyobb, 26 százalék. A legnagyobb „visszaeső” Portugália (31 százalék); a tradicionális déli államokban alapvetően csökken a születésszám, míg a progresszív családpolitikát folytató, a férfi és női szerepeket rugalmasan kezelő északi államokban nő.
Kétszer ad, ki okosan ad
A magyar tapasztalatokat ennek fényében érdemes a kelet-közép-európai országokéval összevetni. Lengyelország, Románia és Magyarország családpolitikai támogatásairól egy román kollégájával készített tanulmányt Szikra Dorottya, az MTA Társadalomtudományi Kutatóközpontjának főmunkatársa. A szociálpolitikus szerint ma egyértelműen lengyel szülőknek legjobb lenni.
Mint lapunknak fogalmazott: a lengyel szülők két gyermek után gyerekenként 500 złoty (70 ezer forint) havi járandóságra jogosultak, és az egygyermekes családok is megkapják ennek a felét, ha rászorulók. A háromgyerekesek esetében ez az összeg csaknem eléri a minimálbért. Ezzel szemben Magyarországon és Romániában a családi pótlék összege tartósan alacsony, nem emel ki a szegénységből. A nálunk 1967 óta létező, és 1969 óta hároméves gyes ellátást Lengyelországban csupán az elmúlt években vezették be, Romániában pedig máig csak a korábbi munkaviszonyhoz kötött gyed típusú ellátás létezik. (A szülői szabadság és a nők munkavállalása között egyébként – mint azt a Családpolitika más-más szemmel című tanulmány megállapítja – fordított U alapú kapcsolatban van: jó ideig pozitív hatású, de a túl hosszú kimaradás a munkából alááshatja a munkavállalói pozíciót.)
A szociálpolitikus szerint sok szempont befolyásolja a gyerekvállalást, amelyek közül az egyik, ha az anyáknak lehetősége van a gyerekvállalás melletti munkára, tehát magas a nők foglalkoztatottsága. Ettől messze vagyunk. Az Eurostat adatai azt mutatják, hogy hazánkban a legalább három 6 év alatti gyereket nevelő sokgyermekes nők 22 százaléka dolgozik, míg Lengyelországban ez az arány 53, Romániában 48 százalék (az EU-átlag 46). Ez ügyben van még tehát mit tenni. Ugyanakkor a kutató szerint a Fidesz a bölcsődei férőhelyek növelésével és a gyed extrával ebbe az irányba lépett előre – a férőhelyek bővítése még a mostani bejelentések előtt a 2010-es 10-ről a 0–3 éves gyerekek 17 százalékára nőtt, és további javulás várható, amivel a kelet-európai országok között vezető helyet foglalunk el.
Nem tabu a szegénység
„Nem olyan egyszerű az összefüggés, hogy ha több pénzt rakunk a családpolitikába, akkor több gyerek jön ki a másik oldalon. Ezzel a logikával nehezen magyarázható, hogy az utóbbi időben az alsó rétegekben nagyobb mértékben nőtt a gyerekvállalás, mint a gazdagabbaknál.” A szociálpolitikus három évvel ezt megelőzően a Vasárnapi Híreknek nyilatkozva mondta: a csok szegényellenes, mert éppen azokat zárja ki az ellátásból, akiknek a legnagyobb szüksége lenne rá. A gyerekvállaláshoz nagyobb szükség lenne a megfelelő lakbértámogatásra és arra, hogy a nők ne maradjanak magukra a gondoskodó feladataikkal.
A szociálpolitikus kiemeli: a lengyel családpolitikai szemlélet a fix pénzbeni transzferek megadásával összekapcsolta a gyermekvállalásra ösztönzést a szegénység elleni küzdelemmel. Ez utóbbi fogalom kikerült a magyar kormány fókuszából az elmúlt nyolc évben. Ezt igazolja, hogy a családi pótlék összegét a 2008-as szinten hagyták, így reálértéke harmadával csökkent. A lengyel támogatások ugyanakkor nagyban hozzájárultak a gyermekszegénység radikális csökkenéséhez: amíg 2005-ben a 6 évnél fiatalabb gyerekek csaknem fele élt szegénységi kockázatban, addig ez 2018-ra ötödére csökkent: tíz százalék köré. Magyarországon a csökkenés ellenére ez még mindig 23 százalék.
A segélyek megvágása nálunk nagyon negatívan érintette a családok élethelyzetét, míg a közmunka tömeges megjelenése valamelyest pozitívan hatott. A családi pótlék és más transzferek egyébként korábban a nemzetközi szakirodalomban is elismerten hatékonyak voltak a gyermekszegénység elleni küzdelemben, mondja a kutató.
„Ha azt szeretnék elérni – idézzük ismét Szikra Dorottyát –, hogy ne a mélyszegénységben élők vállaljanak több gyereket, illetve ezek a családok méltó körülmények között nevelhessék a gyerekeiket, akkor csökkenteni kellene a szegregációt és támogatni a mobilitást, a továbbtanulást és a munkavállalást. De a kormány csak a felső rétegekre koncentrál a csokkal és az újabb hitelkonstrukciókkal.”
A szociálpolitikus úgy véli, az elérhető szolgáltatások színvonala is sokat nyom a latba a gyermekvállaláskor, s ezeknek a színvonala és elérhetősége – egészségügy, szociális szolgáltatások – az utóbbi évtizedben nagyot romlott.
Apa keres, anya főz
Kulcskérdés az apák szerepe: a nemzetközi adatok azt mutatják, hogy azokban a családokban, ahol az apák aktívan részt vállalnak a gyermekek nevelésében és a házimunkában, ott inkább megszületik a második és harmadik gyerek. „Fontos, hogy a közélet a nőké is legyen, és a magánélet dolgaiból, a gondoskodó, otthoni, fizetetlen munkából pedig a férfiak jobban kivegyék a részüket. Ez a gyerekvállalásra pozitívan hathat. Ugyanakkor az ebbe az irányba mutató intézkedések teljesen hiányoznak, mint ahogy hiányoztak a korábbi kormányok alatt is” – nyilatkozta a szociálpolitikus.
A mostani kutatásuk szerint Lengyelország kétszer annyi szabadsággal ismeri el az apák szerepének fontosságát, mint Magyarország: a szülés utáni „apakvóta” két hét, és a lengyel kormány gondolkodik, hogy ezt a duplájára emeli. Bár Magyarországon csakúgy, mint a többi európai országban, az apák is mehetnek gyedre és gyesre, a kizárólag nekik járó apaszabadság csupán 5 nap. És bár a kormány családbarát kommunikációjában pozitív, gondoskodó apakép jelenik meg, az intézkedések szintjén ehhez a kérdéshez a 7 pontos családvédelmi terv sem nyúlt hozzá.
Vagy mondjuk el „dalban”?
„A nőknek nem az a dolguk, hogy ugyanannyi pénzt keressenek, mint a férfiak. Én így érzem” – nyilatkozta Kovács Ákos énekes az Echo Tévében 2015-ben. A kérdésre, hogy mégis mi a dolguk a nőknek, így felelt: „…a női princípiumot beteljesíteni, nem? Hogy mondjuk valakihez tartozni. Valakinek gyereket szülni.” Hasonlóképpen látta Kövér László is, a nők önmegvalósításának csúcsa a morózus házelnök szerint is a gyerekszülés.
Ezt a kormány elsősorban a házasság intézményében képzeli el és így is támogatja, pedig az egész fejlett világban egyre több a házasságon kívül született gyermek. A 3. és 4. gyermek vállalása már csak azért sem egyszerű támogatás mellett Magyarországon, mert a házasságok mintegy 60 százaléka fut zátonyra, s az egyéb kapcsolatok még nagyobb arányban jutnak ugyanerre a sorsra. A gyermekek 55 százaléka születik itthon házasságon kívüli kapcsolatban: bár a kormány ezeket a családokat általában nem diszkriminálja, a 7 pontos akcióterv egy részéből, úgy tűnik, kiszorulnak.
