Továbbra is jótékony homály övezi, kinek a céljait szolgálhatja valójában a túlórakeretek megemelését lehetővé tévő törvénymódosítás. A szakszervezetek kezdettől tiltakoznak ellene, és most úgy tűnik: a cégek sem igazán kívánnak élni az évi 400 órányi túlmunka elrendelésének lehetőségével. A Spar Magyarország például a minap bejelentette: az érvényes kollektív szerződésben szereplő évi 300 túlórán nem emelne. Erről megállapodást is aláírtak a Kereskedelmi Alkalmazottak Szakszervezetével (KASZ). Maczelka Márk, a kereskedőlánc kommunikációs vezetője érdeklődésünkre közölte: dolgozóik aggódni kezdtek a túlórakeret-emelés miatt. A megállapodás így az ő megnyugtatásukat is szolgálta. Megjegyezte: a Sparnak nem állt szándékában kihasználni a 400 órát. Dolgozóik többségének túlóraszáma eddig sem érte el az évi 300 órát. Az elmúlt évek során béremelésekkel és hűségprogrammal eredményes rendszert dolgoztak ki munkavállalóik megtartására, amivel a cserélődési arány két év alatt 39 százalékról 26 százalékra mérséklődött.
A többi nagy kereskedelmi üzletlánc is fogékony a KASZ túlórakeret emelését elvető javaslatára. A megállapodástervezetet az érdekképviselet mintegy 80 cégnek küldi el a napokban. Eddig 4 nagyvállalattal – köztük a Tescóval – tárgyaltak, és közel állnak az aláíráshoz. Csütörtökön pedig egy újabb multinak adták át a tervezetet – tudtuk meg Karsai Zoltántól, a KASZ elnökétől. Bár ez esetben az aláírás esélyét csak 50-50 százalékra tette, úgy látják, a többi vállalkozásnál alapvetően nem növelnék a túlórákat. A szakszervezeti vezető szerint a kereskedelemben más módon, például munkaerő-kölcsönzéssel igyekeznek pótolni a dolgozók - főként a karácsonyi és a húsvéti ünnepek idején égető - hiányát.
A túlóratörvény ugyanakkor nem is annyira a kereskedelemnek, mint inkább az iparnak - azon belül is az autógyáraknak - jöhet kapóra. Sokan már a módosítás benyújtásakor e német vállalkozásokat vélték felfedezni az elképzelés mögött. Bár a Német-Magyar Ipari és Kereskedelmi Kamara visszautasította a feltételezést, tény, hogy az iparban több mint 25 ezer üres álláshely van. A már bejelentett, javarészt autógyárakat érintő, több ezer milliárdot kitevő beruházási tervek a jegybank számításai szerint további 15 ezer fővel növelik a munkaerőigényt.
A termelőcégek ugyanakkor már eddig is - gyakran a megengedett kereteket is túllépve - túlóráztatással próbálták meg orvosolni a munkaerőhiányt. Korábban a Népszava is megírta: az ipar területén őszre kimerülnek a törvényes túlórakeretek. Akadnak olyan munkavállalók, akik évi 650-800 órányi túlórával „büszkélkednek”. A cégek mindezt a munkaidő-nyilvántartás kozmetikázva leplezik, a túlórapénzt pedig különböző bónuszok formájában fizetik ki. Valószínűleg ezekre a jelenségekre gondolhatott Orbán Viktor, amikor a csütörtöki rendhagyó kormányinfón azt mondta: azért volt szükség a Munka törvénykönyvének módosítására, mert rengeteg ember szenved attól, hogy különféle stikliket kell alkalmaznia, ha többet akar túlórázni.
Arra persze, hogy valamit csak a törvények kijátszásával lehet megtenni, nem feltétlenül a legalizálás a megfelelő válasz. A túlóráztatásnak ugyanis nem véletlenül van felső korlátja, hiszen még a munkavállalók is hajlamosak az önkizsákmányolásra a pénzkereset reményében, de ez könnyen az egészségük rovására mehet. A magyar munkavállalók egészségügyi helyzete már így is a legrosszabb az Európai Unióban. A korai iskolaelhagyók számában is élen járunk: ezért maradt le jelentősen a hazai termelékenység. A gazdaságnak nem pusztán több dolgozóra, hanem több magasan képzett munkaerőre volna szüksége – mondta lapunknak Vértes András, a GKI Gazdaságkutató Zrt. elnöke.
A miniszterelnök arról is beszélt: hosszú távon biztosítottnak látja a dolgozók 4,5-5 milliós számát, s közben szokásos módon elutasította a bevándorlást. Vértes András szerint azonban csökkenő születésszám mellett lehetetlen 5 millió főre bővíteni a foglalkoztatottak körét. Orbán Viktor azt is leszögezte: egyelőre nincs napirenden a túlóratörvény módosítása. Vértes András ezzel kapcsolatban úgy fogalmazott: a kormány alapvetően mindig abból indul ki, hogy jól dolgozik, és ha döntéseit felháborodás övezi, nyíltan nem hátrál meg. Csendben azonban olykor módosít. Nem zárható ki, hogy a túlóratörvénnyel is ez történhet majd.
