Aki többet akar dolgozni és keresni, megtehesse – ezzel a címmel adott ki közleményt a Fidesz frakciója. Ebben azt írják: „A magyar gazdaság jól teljesít, az ország tartós növekedési pályára állt, egyre többen dolgoznak, nőnek a bérek és úgy látjuk, hogy sokan szívesen dolgoznának még többet. Ez elől szeretnénk lebontani a bürokratikus akadályokat, hiszen ez a munkahelyteremtés kormánya. Mi azt javasoljuk, hogy aki többet akar dolgozni és keresni, az megtehesse, ne legyen ezelőtt bürokratikus akadály.”
Ez tehát a Fidesz válasza a dolgozók és az őket képviselő szakszervezetek felháborodására, amelynek oka, hogy két fideszes képviselő – Szatmári Kristóf és Kósa Lajos – minden előzetes egyeztetés nélkül, egyéni képviselői indítvány útján tett javaslatot arra, hogy a jelenlegi évi 250 órás túlórakeretet januártól évi 400 órára emeljék, az ezért járó túlórapénzzel viszont csak 3 évente kelljen elszámolni.
Mint megírtuk: a törvényes túlórakereteket – akár a jogsértésekért járó büntetéseket is bevállalva – a munkaerőhiány miatt már most is jócskán túllépik az iparban és a kereskedelemben a munkáltatók, sok dolgozó már így is évi 400-500 órányi túlmunkát vállal. Ha a kereteket tágítják – méghozzá nem is akármilyen léptékben: 60 százalékkal -, akkor majd azt fogják túllépni, így a dolgozók körében általános lesz az évi 600-800 órányi túlóra. A korlátlan túlórázás azonban rendkívül veszélyes, a végletekig túlhajtott dolgozókat – főként a gépek mellett dolgozókat – könnyebben érik munkahelyi balesetek.
A dolgozók ráadásul mindezért kevesebb túlóradíjat kaphatnak, mivel a javaslatban eldugott passzus szerint, ha a dolgozó aláírja, hogy a munkarendjét 96 órán belül is lehet módosítani, akkor a túlmunka nem is számít majd túlórának, és nem jár érte a pótlék. A munkaidőkeret 1 évről 3 évre emelése pedig azt jelenti, hogy a dolgozó akár 3 év múlva juthat majd a pénzéhez, de akkor sem lesz könnyű dolga, hiszen ennyi idő távlatában a már most is pontatlanul vezetett munkaidőnyilvántartások miatt nehéz lesz megmondani, mi számított túlórának és mi nem.
