Beigazolódni látszanak a cafeteria adókedvezményeinek jövő évi drasztikus visszavágása miatti kezdeti félelmek: a most körvonalazódó bérajánlatok alapján a munkaadók többsége nem kívánja átvállalni a növekvő adóterheket. A szakszervezetek beszámolói szerint a legtöbb helyen az ideivel megegyező bruttó összegeket szánnak a béren kívüli juttatásokra, így a dolgozók nettó cafeteriája jelentősen csökkenhet. Az Audi múlt héten nyilvánosságra került bérajánlata szerint például a cég jövőre is az idei évvel megegyező mértékű, bruttó 620 ezer forintos cafeteria-keretet biztosítana dolgozóinak.
Ez az összeg az idén átlagosan nettó 420-430 ezer forintot jelentett a munkavállalóknak. Jövőre az adóváltozások miatt a nettó összeg 300-320 ezer forintra csökkenne az ajánlat alapján. A helyi szakszervezet el is utasította a cég ajánlatát, mivel az alapbéremelés mértékét is kevesellte. Az Audi ugyanis 7 százalékot emelne, míg a dolgozók 18 százalékos bérfejlesztést szeretnének, hiszen alapbér tekintetében 3-5-szörös lemaradásban vannak a cég németországi munkavállalóihoz képest. Újabb ajánlat azóta nem érkezett – mondta lapunknak Csalogány György, az Audi Hungária Független Szakszervezet alelnöke.
Teljes a tanácstalanságBár egyre közeleg az év vége, a legtöbb munkaadó még ajánlatot sem tett a jövő évi béremelésekre vonatkozóan: a helyi bértárgyalásokon leginkább tapogatódzások folynak. A munkaadók több okból is tanácstalanok ugyanis: egyrészt, amíg az országos szintű bérmegállapodás nem születik meg, nem lehet tudni, mekkora lesz jövőre a minimálbér és a garantált bérminimum. Erre valószínűleg még heteket kell várni. A legutóbbi egyeztetésen nem közeledtek az álláspontok: a munkaadók érdekképviseletei továbbra is 5, a szakszervezetek 13-15 százalékos béremelést szeretnének. A legkisebb bérek ugyanakkor a magasabb kategóriákba tartozók fizetésére is hatással vannak: a bértorlódások elkerülése érdekében azokat is növelni kell(ene).
A kötelező béremelés mértékétől függ az is, a cégek mennyit tudnak átcsoportosítani cafeteriára. Ez pedig egy igen neuralgikus pont most, hiszen a béren kívüli juttatások adóterhei – a SZÉP-kártya, az óvodáztatási támogatás, a sport- és kulturális belépők kedvezményének kivételével - jövőre jelentősen megemelkednek. A fő kérdés az: kinek a kontóját terheli majd mindez. További nyitott kérdés a szociális hozzájárulási adó (szocho) csökkentése. Az adócsomagban a csökkentés pontos idejét nem rögzítették, a kormány eddigi nyilatkozati alapján valószínűleg csak júliustól mérséklődik 1,5 százalékkal ez a munkáltatói adóteher, holott a munkaadók részben ebből finanszíroznák a béremelést.
Azt már a nyári adócsomag megszavazását követő, a cégek körében végzett gyorsfelmérések is előrevetítették, hogy a cafeteria-adókedvezmények megnyirbálásának fő vesztesei a dolgozók lesznek. Ezekből ugyanis az derült ki, hogy a vállalatok többsége nem kívánja majd kompenzálni a növekvő adóterheket, így a dolgozók nettó juttatásai 25-30 százalékkal csökkenhetnek. Varga Mihály pénzügyminiszter ezt akkor a sajtó által generált „hangulatjelentésnek” titulálta. Később napvilágot láttak olyan felmérések is, amelyek szerint nem kell még temetni a cafeteriát, a munkaerőhiány idején ugyanis a munkaadók nem tehetik meg, hogy csökkentik alkalmazottaik juttatásait.
Úgy tűnik, mégsem ez utóbbi forgatókönyv valósul meg. A nehéz-, gép- és autóipari területeken működő cégek háromnegyede például az Audihoz hasonlóan gondolkozik, azaz az ideivel megegyező bruttó összeget adna cafeteriára jövőre is, így a nettó juttatás csökkenne. László Zoltán, a Vasas Szakszervezet alelnöke érdeklődésünkre elmondta: 200 tagszervezetük közül mintegy 80 kezdte már meg a jövő évi bértárgyalásokat, ezek közül csak 17 esetben látszik, hogy a munkaadó törekszik a növekvő adóterhek valamiféle megosztására.
A legtöbb cégnél azonban jelenleg elképzelés sincs a jövő évi béremeléseket illetően, a Vasas északalföldi tagszervezetei például még egyetlen ajánlatot sem kaptak. Teljes ugyanis a bizonytalanság: nem lehet tudni, mennyivel nő jövőre a minimálbér, az utolsó utáni pillanatban is módosítják a cafeteria szabályait. Vagyis: úgy kellene dolgozók ezreinek életét befolyásoló döntéseket hozni, hogy nem ismertek a keretek – fogalmazott László Zoltán. Megjegyezte: a folyamatos lebegtetés, az érdemi párbeszéd és információ hiánya rendkívül felelőtlen kormányzásra vall. Emiatt az országos szintű egyeztetést igénylő kérdések helyi szinten gerjesztenek komoly feszültségeket a munka világában, ami akár helyi sztrájkokhoz is vezethet.
Hasonló tapasztalatokról számolt be lapunknak Székely Tamás, a Magyar Vegyipari, Energiaipari és Rokon Szakmákban Dolgozók Szakszervezeti Szövetségének (VDSZ) elnöke is. Mint mondta: az eddigi tárgyalások alapján az látszik, hogy a munkaadók többsége azt szeretné ugyan, hogy minél kevesebb legyen a dolgozók vesztesége, de nem szándékozik kompenzálni a növekvő adóterheket, az ideivel megegyező bruttó összeget szán jövőre is a cafeteriára. A dolgozók veszteségeit a cafeteria átstrukturálásával – például a SZÉP-kártyára jutó rész növelésével -, vagy az üzemi étkeztetés svédasztalossá tételével igyekeznek minimalizálni.
A cafeteria-változások miatti november eleji szakszervezeti tüntetés egyik szervezőjeként azt ígérte: mindenképpen folytatni fogják a tiltakozásokat. Most azonban az a fő kérdés, mit sikerül helyi szinten elérniük az ágazati érdekvédőknek. Székely Tamás úgy fogalmazott: a cafeteria adóterheinek megemelésével a kormány aljas módon helyi szintre tolta le a feszültségeket, hiszen a végleges döntést a munkaadóknak kell meghozniuk, ők állnak most szemben a dolgozókkal. Ebből még komoly problémák lehetnek, több helyen akár sztrájkba is kezdhetnek a dolgozók.
Nem lehet tisztán látni, ki mennyit keresAz idén szeptemberben bruttó 322 800 forint volt az átlagkereset vagyis 10,4 százalékkal magasabb, mint egy évvel korábban - közölte a KSH csütörtökön, a növekedés okát immár szokásos módon a minimálbér és a garantált bérminimum idei 8 és 12 százalékos emelésében megjelölve.
Hogy ténylegesen ennyit keresnek-e azonban a munkavállalók, azt az utóbbi időben egyre több elemzés kérdőjelezi meg. A kritika fő oka, hogy a KSH csak a bértömeget és a dolgozói létszámot gyűjti be, és azt átlagolva közli havonta a kereseti adatokat. Az átlagbért azonban így felfelé húzhatja néhány kiemelkedő fizetés, miközben a többség nem keres ennyit. A Policy Agenda elemzése ki is mutatta: a dolgozók kétharmada egyáltalán nem keresi meg a KSH által közölt átlagbért, és 100 dolgozó közül az 5 legjobban kereső bére éppen annyi, mint amennyit a legrosszabbul fizetett 40 együttvéve kap. A dolgozók fele pedig valójában bruttó 240 ezer forintnál is kevesebbet keres.
A KSH átlagbér-számaival a másik probléma az, hogy csupán az 5 főnél több munkavállalót foglalkoztató cégektől gyűjtik be az adatokat. Ez pedig azt jelenti, hogy mintegy 1,4 millió munkavállaló - az 5 főnél kisebb cégeknél dolgozók, a vállalkozók, illetve az egyéni megbízással munkát vállalók - keresete és munkajövedelme nem szerepel a statisztikában. Az ő munkajövedelmi adataikat is beszámítva az átlagkereset a hivatalosan közöltnél mintegy 30 százalékkal kisebb számot, úgy bruttó 238 ezer forintot mutatna. Ezeken a helyeken ugyanis főként minimálbért vagy garantált bérminimumot kapnak a dolgozók - legalábbis papíron.
Az adóbevallások alapján azonban még ennyit sem. A Policy Agenda a 2017-es SZJA-adatbázis alapján is megvizsgálta ugyanis a bérviszonyokat, és arra a meglepő eredményre jutott, hogy 1,45 millió munkavállaló éves szinten még a minimálbért sem keresi meg. A fenti adatok azért is meglepőek, mert a minimálbér elvileg az a legkisebb bér, amit minden munkavállalónak meg kell kapnia. Ennél kevesebbet hivatalosan csak a közfoglalkoztatottak kapnak, valamint a részmunkaidős bér is arányosan kevesebb lehet. Ám e két dolgozói kör alig 400 ezer főt tesz ki, vagyis mintegy egymillió munkavállaló esetében nem tudni, hogyan kereshetett tavaly a minimálbérnél kisebb összegeket.
Nagyon úgy tűnik, hogy erre a kormány sem tudna választ adni, mint ahogyan azt sem látja pontosan: hányan keresnek jelenleg az országban minimálbért. Márpedig ez nem mellékes adat az országos bértárgyalások során, hiszen ez alapján lehet előrejelezni: egy 5-10-15 százalékos minimálbér-emelés hogyan hatna az egyes ágazatokra. A korábbi években a kormány előzetesen készült is ilyen elemzésekkel, most azonban a szakszervezeteknek a tárgyalások második fordulóban külön kérniük kellett ezt. A Pénzügyminisztérium késlekedésének oka feltehetőleg az, november 9-ig nem állt ilyen adat a rendelkezésére. A tárca fennhatósága alá tartozó Nemzeti Foglalkoztatási Szolgálat – elvileg - évente begyűjti az egyéni bér és kereseti adatokat. A Magyar Szakszervezeti Szövetség ezeket az adatokat szerette volna kikérni még a nyáron. A tárca azonban csak 2016-os adatokat adott ki (ez alapján készült a Policy Agenda elemzése). Ekkor derült ki, hogy a tavalyi évről nincsenek ilyen adatok, mert elfelejtették begyűjteni azokat. Csak október elején küldték ugyanis körbe a cégeknek az adatkérő felhívást, amelyben november 9-ig kérik a 2017-es és a 2018-as adatokat is, holott korábban minden évben tavasszal kellett adatot szolgáltatni.
Mekkorára nőhet a bérszínt?2010 óta 65 százalékkal emelkedett a reálbérszínt Magyarországon - mondta a Mabisz idei konferenciáján csütörtökön Varga Mihály. A tárcavezető megemlítette, hogy az első félévben 10 százalékkal nőttek a reálbérek. Egyúttal megjegyezte, hogy a mostani, 10 százalékos bérnövelési ütem nem vagy nehezen tartható. Utalt arra, hogy a most folyó bértárgyalásokon a felek véleménye távol van egymástól és egyúttal bejelentette, hogy ha nem lesz megállapodás, akkor a kormány saját hatáskörében dönt a kötelező béremelések mértékéről. B. M.
