;

Jazz;Karosi Júlia;

- Két amerikai ikonnal szemben állja a versenyt a magyar dzsesszénekesnő

George Gershwin születésének 120. évfordulójára jelent meg a napokban Karosi Júlia legújabb albuma, melynek a bemutatója november 22-én lesz a Budapest Jazz Clubban.

Karosi Júlia, a fiatal nemzedékhez tartozó, de már korántsem pályakezdő jazzénekesnő érdekes szakmai utat járt be eddigi lemezeivel. A hat évvel ezelőtti, debütáló Stroller of the City Streets (Városi csavargó) védőháló nélküli ugrás volt a saját kompozíciók vállaltan eklektikus világába. A Japánban megjelent You Stepped Out of a Dream című négyszámos kislemez „kötelező lecke” volt – a közismert örökzöldekben való jártasságát kellett bizonyítania a – személye és művészete iránt érdeklődő – távol-keleti publikumnak. Nagy előrelépést hozott a Hidden Roots (Rejtett gyökerek), amely egyrészt Júliának a kárpát-medencei folklórkincs és a bartóki örökség iránti elkötelezettségét bizonyította, másrészt sikeresen közelített a nyugat-európai kortárs jazz-szcéna felé. Most pedig hosszabb szünet után, a zeneszerző születésének 120. évfordulójára időzített Gershwin-albummal (Love Is Here to Stay) jelentkezett, amelyet két zeneakadémiai koncertjén rögzített. Választását azzal indokolja, hogy Gershwin volt az a szerző, akin keresztül a műfaj olyan mélyen megérintette, hogy bár édesanyja operaénekesnő, bátyja orgonaművész, ő maga pedig bölcsészkarra járt, végül elkötelezte magát a jazz mellett.

Gershwin-dalokat énekelni roppant nehéz feladat – legalább annyira, mint egy klasszikus hangszeres szólistának Bachot vagy Mozartot játszani. A stílus, a keretek adottak: a struktúra nem különösebben bonyolult, minden apró rezdülés jól ismert, minden parányi hiba rögtön feltűnik. Ebben a koordináta-rendszerben a hallgató ugyanakkor azt is elvárja, hogy az interpretációnak legyen valami egyedi íze, hangulata, belső dinamikája. A helyzetet az sem könnyítette meg, hogy szeptemberben ugyanezzel a címmel dobott piacra egy Gershwin-albumot az amerikai szórakoztatóipar két ikonja, Diana Krall és a veterán Tony Bennett. Karosi Júliának mégis sikerült a kötéltánc, mert klasszikus iskolázottsága mellett nagyon szabadon, fesztelenül énekel; amikor pedig szükséges, az érzelmi kitörésektől sem riad vissza. Nagyszerű kísérője a különösen sokoldalú zongorista, Tálas Áron, valamint Bögöthy Ádám (bőgő), Varga Bendegúz (dob) és a Bujtor Balázs vezette RTQ vonósnégyes. Júlia mellett az album másik főszereplője a hangszereléseket készítő és a kamaraegyüttest vezénylő („főállásban” gitáros) Fenyvesi Márton, akinek köszönhetően az unalomig ismert hangzás bársonyos vonós színekkel gazdagodott.   

Gershwin, a slágergyáros Bár a Bernstein-centenárium elhomályosítja a kevésbé kerek évfordulót, idén világszerte megemlékeznek a szimfonikus jazz megteremtője, George Gershwin születésének 120. évfordulójáról. A jeles napon (szeptember 26.) több amerikai városban tartottak Gershwin-maratont, 12 vagy 24 órán keresztül megszakítás nélkül megszólaltatva életművét. Aki a Kék rapszódia vagy az Egy amerikai Párizsban szerzőjeként ismeri őt, talán nem tudja, hogy Gershwin fiatalon „pluggerként” dolgozott egy New York-i zeneműboltban. A kifejezésnek nincs magyar fordítása: azt jelenti, hogy az éppen aktuális slágereket promóciós céllal elzongorázta és/vagy elénekelte a vásárlóknak. Olyan tudást és gyakorlatot szerzett ezzel, hogy később könnyű kézzel szórta a slágereket, fontos szerepet vállalva az 1920-as évekbeli klasszikus jazz és swing-stílus kialakulásában. Ezt a repertoárt idézte fel – ugyancsak az évfordulóhoz kapcsolódva – Szalóky Béla multiinstrumentalista fúvós és Rossano Sportiello olasz-amerikai zongorista a Müpában, a Gershwin, a slágergyáros című koncerten. 

Nem finomkodik a Pesti Srácok, "Még nem késő véget vetni az őrületnek" felkiáltással biztatja az illetékeseket a magyar nagyjátékfilm átírására.