Svédországban általában hamar dűlőre jutnak a pártok az egyes választások után az új kormány megalakításáról. A „belga modell”, amikor erre éveket kell várni, mindez idáig nem fenyegetett. A szeptember 9-én megrendezett voksolást követően azonban olyan erőviszonyok alakultak ki, amelynek nyomán képtelenség stabil kabinetet életre hívni. Sem a bal-, sem a jobboldali blokk nem tett szert abszolút többségre, a jobboldali radikális Svéd Demokraták annyival növelték támogatottságukat (4,7 százalékkal, összesen 62 mandátumot szerezve a 349 tagú törvényhozásban), hogy politikai patthelyzetet idéztek elő.
Azóta két kísérlet történt a kormányalakításra. Először a jobbközép Mérsékelt pártot irányító Ulf Kristersson próbálkozott meg a lehetetlennel. Tőle nem állna távol az a megoldás sem, hogy megállapodjék a Svéd Demokratákkal arról: a populisták kívülről támogassák a kabinetet, a liberális Centrumpárt és a Zöldek azonban hallani sem akartak semmiféle, a szélsőségesekkel való együttműködésről. Kristerssonnak vissza is kellett adnia a kormányalakítási megbízást. Ezután Stefan Löfven, hivatalban lévő szociáldemokrata miniszterelnök tehetett kísérletet az új kabinet létrehozására. A különbség mindössze annyi volt az előző próbálkozáshoz képest, hogy ez esetben fel sem merült a populistákkal való együttműködés lehetősége, ő a liberálisok felé akart nyitni. A bal- és a jobboldali blokk azonban annyira egységes, hogy semmiféle átjárás sincs közöttük, így Löfven sem tudott élni a lehetőséggel.
Hétfőn aztán új fordulat történt, az azonban nem világos, hogy ez miért hozna bármilyen kedvező változást. Andreas Norlen, a svéd parlament elnöke bejelentette, ismételten Ulf Kristerssont jelöli ki kormányalakításra. A formális megbízás jövő hétfőn, november 12-én történik majd meg, az új miniszterelnökről való szavazást pedig két nappal később, szerdán tartják meg. Norlen az egyes politikai erők között próbált meg közvetíteni. Kristersson azt közölte, elfogadja a megbízást, s „minden körülmények között” vállalja a bizalmi szavazást a parlamentben, ami arra utal, ő maga sincs meggyőződve a sikerről. Nincs előírt időkorlátja annak, meddig tarthatnak az új kormányról való tárgyalások, gyors siker azonban biztosan nem kecsegtet, hiszen a Svéd Demokratákhoz fűződő viszony különböző megítélése miatt a jobboldali blokk sem egységes.
Jimmie Akesson, a Svéd Demokraták vezetője szerint fel kell gyorsítani a kormányalakítási tárgyalásokat, ő ugyanis nyilvánvalóan abban érdekelt, hogy előrehozott választásokat írjanak ki. Felmérések tanúsága szerint ugyanis pártja a választás óta eltelt két hónap alatt is tovább erősödött, 19 százalékon áll, sőt olyan felmérés is megjelent, amelyben már 20 százalék fölé került, megelőzve a Mérsékelt pártot. Szeptember elején még 17,53 százalékot szereztek Akessonék.
A svéd sajtóban előzőleg felröppent a lehetősége annak, hogy Kristersson és Löfven hiábavaló próbálkozásai után a parlament elnöke a Centrumpárt vezetőjét, Annie Loofot bízza meg a kabinet életre hívásával. Norlen elmondta, ennek a lehetőségét is számba vette, ám a szintén a jobboldali tömbhöz tartozó kereszténydemokraták ezt hevesen ellenezték. Loof az Instagramon fejezte ki sajnálkozását amiatt, hogy nem kapta meg az esélyt. Ugyanakkor hozzátette, „természetesen a jövőben is kész vagyok aktív és konstruktív szerepet játszani azért, hogy az országnak stabil kormánya legyen”.
