Ha reneszánsz emberekről esik szó, elsősorban Leonardo da Vincit kell említeni, aki elsőrangú festő, szobrász, zeneszerző, költő, író, matematikus, építész, hadmérnök, tudós, anatómus és feltaláló is volt. Jövőre, május 2-án lesz halálának 500. évfordulója, amelyről a világ számos múzeuma fog megemlékezni kiállítással. Főként, hogy Leonardo művei tömegeket vonzanak. (A Leonardónak tulajdonított Salvator Mundi című képet – a világ legdrágább festményét – az Abu-Dzabi Louvre 450 millió dollárért vásárolta meg múlt év őszén, egy-egy Leonardo-rajz 10-15 millió euróért kel el az árveréseken.)
A szerda délben újra megnyíló Szépművészeti Múzeum az egyik ilyen első kamaratárlatot mutatja be január 6-ig Leonardo da Vinci és a budapesti Lovas címmel, középpontba állítva egy régi kérdést: lehet-e a mű Leonardo alkotása? Ha igen, akkor ez az alkotás a világ egyetlen fennmaradt Leonardo-szobra. A tárlathoz a párizsi Louvre, a cambridge-i Fitzwilliam Museum, a milánói Museo Poldi Pezzoli múzeum, valamint őfelsége, II. Erzsébet szíves engedélyével a windsori Royal Collection is több Leonardo-művet adott kölcsönbe.
A Royal Collection birtokolja egyébként a legtöbb, mintegy 550 grafikát Leonardo de Vincitől. A gyűjtemény több kései Leonardo-lovasábrázolást is kölcsönadott a Szépművészeti Múzeum mintegy húsz Leonardo-alkotást bemutató kiállításán. – Ezek világíthatják meg legjobban, a Budapesti lovas kinek az alkotása – fogalmazott talányosan a kiállítás kedd délutáni megnyitóján Martin Clayton, a windsori Royal Collection grafikai osztályának vezetője. Leonardo szerzősége nem bizonyítható, ám feltehető, az öntvény Leonardo Trivulzio-emlékművéhez szánt, maga által készített modellje alapján készült.
Martin Clayton 1996-ban azzal az elmélettel állt elő, hogy a kisplasztika I. Ferenc francia király lovas szobrának tervéhez készült. Bő ötven évvel korábban Kenneth Clark művészettörténész úgy nyilatkozott: egy Leonardo saját kezű agyag- vagy viaszmodell alapján önthette ki egyik tanítványa, követője – a modell pedig Leonardo elveszett falképéhez, Az anghiari csatához készült. És ez csak két elmélet, amely még nem említi a Leonardónál egy generációval fiatalabb szobrász, Giovanni Francesco Rustici nevét. Annyi bizonyos: a bronz összetétele, az öntési technika alapján az itáliai reneszánsz idején készült az alkotás, és lehet Leonardóval egykorú.
A kérdés továbbra is nyitott, amelyet a Kárpáti Zoltán művészettörténész által rendezett kiállítás sem kíván kategorikusan megválaszolni. Mindenesetre a műhöz készült feliraton az áll: Leonardónak tulajdonítva.
