Miközben a magyar miniszterelnök pávatánca szédületes csárdássá alakul át, Brüsszelben eldől, hogy a következő hét évben az EU mire és mennyit költ a tagállamokon keresztül. Onnan nézve úgy tűnik, hogy Magyarországnak nincs álláspontja ebben a meghatározó ügyben, az „Ugocsa non coronat” ugyanis számukra értelmezhetetlen.
Az a felelőtlen játéka magyar kormánynak, hogy a költségvetés ügyében ne legyen megállapodás az európai parlamenti választások előtt, azzal fenyeget, hogy 2022-re csúsznak az első kifizetések, így 2021-ben (sőt 2022 egy részében) Magyarország szinte semmilyen EU-támogatásra sem számíthat. Értem, hogy Orbán Viktor arra vár, új erőviszonyok legyenek az Unióban, de mit szól majd hozzá, ha azok mégis számára kedvezőtlenül alakulnak? Ráadásul a tervezet szerint 2021-től csak azok a tagállamok lesznek jogosultak az uniós forrásokra, amelyek megfelelnek a jogállamiság követelményeinek.
Magyarország elemi érdeke lenne, hogy kimondja: a megnövekedett feladatokhoz a tervezetben nem áll rendelkezésre a szükséges forrás. Miközben katonai kiadásokra a tervek szerint néhány éven belül a GNI 2 százalékát fordítják a tagállamok a NATO keretében, addig a polgárok életminőségének javítására mindössze ennek felét szánják. A 2021-2027-re javasolt összeg 1279,4 milliárd euro, ami csak a GNI 1,04 százaléka. A magyar kormánynak azért kellene összefognia másokkal, hogy megnöveljék a befizetéseket, s így tartsák változatlan szinten a kohéziós és az agrártámogatások uniós forrásait.
Magyarország pénzügyi szempontból a legnagyobb vesztesek közé kerül, amennyiben a kohéziós és az agrár program támogatása a jelenlegi tervezetben jelzett mértékben csökken. A megnövelt befizetések biztosíthatják azt is, hogy legyen fedezet a reformokra, az innovációra, digitalizációra.
Ha azt akarjuk, hogy minél több magyar szereplő minél nagyobb összegre sikerrel tudjon pályázni, fel kell készülni arra, hogy minden programban egyenrangú tagországként jelenjünk meg, és biztosítsa a kormány a részvételhez szükséges nemzeti költségvetési forrásokat. Ne a multinacionális vállalatok, nagyvállalkozások és a Fidesz-közeli oligarchák támogatása legyen a cél, hanem a minél kiterjedtebb részvétel az uniós programokban. Ehhez átlátható és nyilvánosságot biztosító magyar szabályozásra van szükség, és biztosítani kell Magyarország csatlakozását az uniós ügyészséghez, amely alkalmas arra, hogy kövesse a pénz útját, hogy az ne kerülhessen tisztességtelenül senki kezébe.
Az elérhető EU-támogatásokat Magyarországnak a társadalmi felemelkedést és az életminőség javítását elősegítve a magyar oktatási rendszer egészének fejlesztésére, a magyar egészségügyi rendszer működőképessé tételére, az elmaradott területek modernizálására és az innováció, a digitalizáció tudatos fejlesztésére érdemes felhasználnia. Magyarországnak kezdeményeznie kell az egységes uniós munkanélküliségi biztosítási rendszer kiépítését is, amely egyaránt hozzájárulhat a magyarországi munkabérek felzárkózásához és a mára komoly munkaerőhiányt okozó elvándorlás fékezéséhez, hosszú távon visszafordításához.
Magyarországnak olyan uniós agrárpolitikára van szüksége, amely egyidejűleg támogatja a gazdálkodókat és az egészséges és jó minőségű élelmiszerek előállítását, a klímaváltozás elleni küzdelmet és a környezetvédelmet, a helyi gazdaság fejlesztését és a foglalkoztatás bővítését. Fontos, hogy a vidékfejlesztési forrásoknál minden tagállam azonos mértékű társfinanszírozást legyen köteles alkalmazni, és a munkahelyek megőrzése érdekében a felső határ alkalmazása során minden tagországban legyen kötelező az ún. bérkompenzáció, mert így a magyar kormány sem tudna kibújni kötelességei alól. Az alól se, hogy biztosítsa a vidékfejlesztés tagállami társfinanszírozáshoz kötelezően előírt 30 százalékot. Azért is fel kell lépni a tárgyalásokon, hogy gyorsuljon a támogatottsági szint tagországok közötti közelítése, és a területalapú támogatások érjék el a mai árfolyamon számolva 100 ezer forintot.
A magyar társadalom érdeke, hogy teljesítsük az eurózóna feltételeit, és akkor lépjünk be, amikor az előnyös a magyar állampolgárok és vállalatok számára. A közös valuta biztonságot teremt, és csökkenti a termelés és szolgáltatás kockázatait és költségeit, ösztönözve a befektetési hajlandóságot, ami hosszabb távon összességében kárpótolhat azért, hogy le kell mondani a forintárfolyam mozgatásából adódó esetleges rövid távú előnyökről.