A hírek szerint a nemzet gázszerelője két luxusjacht út között a felszámolási eljárás során 2,3 milliárd forintért megvásárolta az Egerszalóki Saliris Resort hotel és gyógyfürdő komplexumot. Bár az sem lényegtelen, hogy Mészáros Lőrinc neve alatt ez a vagyontárgy is vélhetően Orbán Viktort és famíliáját gazdagítja, ennél fontosabb, hogy a szakorvosi beutalóval gyógyfürdőbe készülő betegek a tulajdonosváltás után nem kívánatosak a gyógyfürdőként is számon tartott objektumban.
Igaz, a most száműzött gyógyulni vágyók pénze is benne volt abban a mintegy 11 milliárd forintban, amit a Magyar Fejlesztési Bank (MFB) beleöntött az egerszalóki hotel és gyógyfürdőbe, így velük együtt mi, valamennyien buktunk több mint 8 milliárd forintot, de hát a NER-világban ez számít a legkevésbé.
Persze egy bank szakemberei is tévedhetnek egy-egy befektetésnél, ámbátor ekkorát talán nem illene melléfogni. Mert a rosszhiszemű szemlélőben még az a gondolat is felvetődne, hogy mint annyi más esetben, előre lejátszott bizniszről van szó. Legatyásítanak egy közpénzből kistafírozott ingatlant, majd az Orbán család, vagy a haveri, üzleti kör potom pénzért felvásárolja. Eszem ágában sincs azt állítani, hogy most is ez történt, de a "zelmúlt nyócév” tapasztalatai alapján ez a forgatókönyv is életszerűnek tűnik.
Persze az üzlet, az üzlet. A támogatás általában nem fedezi a gyógyfürdők költségeit, de a legtöbb intézmény mégis vállalja a ráfizetést - a miniszterelnök és köre számára ismeretlen fogalom - a társadalmi felelősségvállalás miatt. De nyilván marad bőven még olyan gyógyfürdő, ahol fogadják a szakorvosi beutalóval érkező betegeket, és az egerszalóki gyógyfürdő kiesése nem szűkíti érdemben a gyógyulni vágyók lehetőségeit.
Viszont talán lesznek, aki ráébrednek: jól befürödtünk, amikor a „folytatásra” szavaztak.