Mához három hétre pontosan ismerjük majd a kongresszusi választások eredményeit. Eheti előjelzések szerint a republikánusok többségben maradnak a szenátusban, de a demokratáké lesz a képviselőház.
Kezdem a választás magyar vonatkozásával. Az elmúlt héten 22 demokratapárti képviselő levelet intézett A. Wess Mitchellhez, aki a State Department európai országokkal foglalkozó államtitkára. A levél a független magyar újságírás nehézségeire panaszkodott. A levélírók azt akarták tudni, hogy a State Department miért függesztette fel azt a 700 ezer dolláros pályázatot, amelyet tavaly, már Trump elnöksége idején hirdetett meg a független vidéki sajtó támogatására.
Feltételezem, hogy a képviselők már kaptak vagy hamarosan kapnak választ a kérdésükre. Talán azért, mert Mitchell és kollégái éppen most fontolgatják jóindulatú (szerintem naiv) politikájuk felülvizsgálatát, vagy azért, mert a State Department költségvetése végeredményben a képviselőháztól (is) függ. Ezeknek a képviselőknek a felszólamlását nem lehet válasz nélkül hagyni.
Megnéztem az előjelzéseket a fivethirtyeight.com-on, amelyet egy statisztikai zseni, Nate Silver szerkeszt. (Zseni ide, zseni oda, 2016-ban ő is melléfogott.) Kiderült, hogy az eheti felmérések és kalkulációk szerint a magyar ügyekben megszólaló 22 képviselő mind biztos befutónak számít november 6-án; esélyük, Silver szerint, kivétel nélkül 99 százalék. Magyar szempontból a népszerű Gregory Meeks a legfontosabb közülük, akinek nincs is republikánus ellenfele. Ha a képviselőház valóban a demokratáké lesz (aminek Silver szerint 81,7 százalék a valószínűsége), akkor Meeks lesz az európai bizottság elnöke. Ezt a bizottságot eddig a Putyint és Orbánt magasztaló kaliforniai Dana Rohrabacher vezette. Nagy meglepetés: három héttel a választások előtt az eddig legyőzhetetlennek tűnő Rohrabacher újraválasztása bizonytalan.
Bár november 6-án nem elnököt, hanem a képviselőházat és a szenátorok egyharmadát választja Amerika, a szokásosnál nagyobb az érdeklődés országszerte. Vannak, akik azt mondják, hogy ez a választás mégis Trump elnökről szól. Olyannyira uralja a politikai színpadot, hogy – bár most nem lehet rá vagy ellene szavazni – a szavazók mégis őrá gondolnak majd az urnánál. Mások döntő fontosságú választásról beszélnek, mondván, ha a republikánusok mindkét házban többségben maradnak, akkor lényegében továbbra azt csinálhatnak majd, amit akarnak. Ha viszont a képviselőház a demokratáké lesz, akkor az elnöki hatalom korlátozása vár az országra, azaz egy kiegyensúlyozottabb, bár nem harmonikusabb, demokratikus rend.
Ha így alakul a közelgő amerikai választás eredménye, az alkalmat nyújthatna a magyar kormánynak arra, hogy rendezze kapcsolatait Washingtonnal. Nemcsak viszonozni kellene az utóbbi hónapok amerikai gesztusait, de ezzel párhuzamosan érdeklődést mutatni a demokraták iránt is. Egy higgadt és kevésbé öntelt magyar kormány modus vivendit keresne most mind az amerikai kormánnyal, mind a két nagy amerikai párttal.