A város legeldugottabb helyein gyakran a legnagyobb kincsekre bukkanhatunk. A Váci utcától nem messze, egy egykori rugókészítő üzem helyén húzódik meg a Rugógyár Galéria, amely a főváros kulturális életének különleges, új színfoltja. A kereskedelmi galéria célkitűzése szerint kortárs és XX. századi művészeket párhuzamosan kíván bemutatni, kiemelve a köztük lévő kapcsolódási pontokat. Az Innen és túl (az érzékelésen) – Absztrakt festészet az 1940-es évektől máig című tárlat három egymást követő generáció művészének szemén keresztül mutatja be a műfaj sajátosságait. Lossonczy Tamás, Szabados Árpád és David Stuart Sutherland művei egyedülálló látásmódjuk, absztrakt-felfogásuk és alkotási technikáik által könnyen megragadják a látogató tekintetét.
Míg az 1930-as évek párizsi kulturális közegében tanult Lossonczy munkái a nonfiguratív, kísérletező attitűdöt helyezik középpontba, addig a grafikusként indult, majd a 80-as években festőművészeti útra lépett Szabados Árpád kiállított képei az – életműben jelentős szereppel bíró – ösztönök és érzelmek felszínre hozását láttatják. A testi vagy erotikus utalások a gyönyör és a szépség motívumaival párhuzamosan jelennek meg Szabados képein, így a Koncentrikus körök vagy a Szigetek sűrű, nehezebben megközelíthető képei mellett az Íriszek könnyed világa ejti ámulatba a nézőt. Hasonlóképp van ez Lossonczy alkotásaival, aki a mozgás, a távolságok, vagy közelségek szerepét helyezi középpontba, s a tőle megszokott irodalmi nyelvhasználattal, orientáló címadással találkozhatunk. A művész 104 éves korában, már megnehezült látása mellett készült Pont és vonal szerelme című sorozata nem csupán az alkotóról, a művészetről - pontok és vonalak kereszteződéséről - is sokat elárul.
A két művész rendhagyó képi világához egy még inkább felforgató alkotásmód párosul David Stuart Sutherland képein. A brit képzőművész művei a fotóművészet és a festészet határait egyaránt feszegetik, s különös áthajlásokat hoznak létre a kettő között. Az alkotó lapunknak elmondta, izgalmasnak találja a festmény és a fotó lehetőségeinek kombinációját, s úgy véli előbbi sokkal több dimenziót hordoz. A felhasznált képeket gyakran lomtalanítások során, az utcán találja, s ezzel egyfajta archív, időbeli jelleget is kölcsönöz munkáinak, amelyek közelről szemlélve tárják fel újabb és újabb rétegeiket a kíváncsi szemek előtt. Így kerülhet néhány német szó, egy régi számítógép képe, vagy épp szabásminta íve az alkotásokba. A már megfakult újságok lapjait a vászonra applikáló, s azt festészeti módokon feldolgozó alkotó a jövőorientáltságot, a léptéket, a magasságot és mélységet egyaránt középpontba helyezi, ezzel Lossonczy és Szabados munkái felé is mutatva. A három művész játékos, ugyanakkor világosan érthető üzenetei kellemes párbeszédbe lépnek egymással, amelybe a látogatót is meginvitálják.
