felsőoktatás;Parragh;

- Tücsökzene

Adott, ugye, egy miniszterelnök, aki soha nem hazudik, és aki lenépszavaztatta a megfizethető és ösztöndíjrendszerrel megtámogatott felsőoktatási tandíj bevezetését. Aztán ott van ugyanez a miniszterelnök, aki - szőranyájától, Parragh Lászlótól feltüzelvén - nettó pénzkidobásnak tartja a közpénzen való egyetemi képzést. Harmadrészt pedig sajnos belekerült az Alaptörvénybe a művelődéshez való jog, melynek érvényesülését "képességei alapján mindenki számára hozzáférhető felsőfokú oktatással, továbbá az oktatásban részesülők törvényben meghatározottak szerinti anyagi támogatásával biztosítja" az állam.

A gordiuszi csomó átvágásához hasonlóan frappáns a felismerés: ha az egyetemek nem állami fenntartású szervezetek lennének, hanem mondjuk kft-k vagy zrt-k, máris egyszerűbb lenne azt mondani, keressék meg a pénzt maguknak. Így is hozzáférhető a felsőoktatás? Kétségtelenül. Bele lehet írni egy törvénybe, hogy állami anyagi támogatás nulla forint? Naná. Hát akkor? Kard ki kard!

Persze a felsőoktatás üzleti alapra helyezése nem új ötlet, Amerikában például az egész intézményrendszer így működik. Nem mindegy azonban, hogy olyan társadalmi és gazdasági környezetben valósul-e ez meg, ahol a tőke magától értetődően kész részt vállalni a tudás újratermeléséből, a fiatalok joggal és bátran terveznek életre szóló karriert, a közösség pedig értékként kezeli a mobilitást. Vagy ott, ahol ez a piacosítás csak kínos kényszer. 

Utóbbi esetben azt még el tudjuk képzelni, hogy Bázapereszke önkormányzata élire rakja a forintot, és kiképeztet magának egy régóta nélkülözött háziorvost; vagy hogy egy autógyár ösztöndíjakat finanszíroz a jövő fizikatanárai részére. Azt azonban még a hozzánk hasonló optimisták is nehezen hiszik, hogy ugyanez az áldozatkészség megnyilvánul majd, ha a jövő szabad bölcsészeiről vagy andragógusairól van szó. (A gendertudományról már szó se essék.) Kétszeres lesz hát a siker: felsőoktatásra alig kell majd költeni, és a parraghi "tücsökszakokat" el elfújja végre a szél. 

És persze akinek nem tetszik, mehet isten hírével.