Többek közt simenonitisben is szenvedünk.
E tünetcsoport fő jellemzői: egész napos Maigret-olvasások, ezek a napok mehetnek a levesbe, nem jók semmi másra, ha reggel elköveted azt a hibát, hogy Maigret-t veszel a kezedbe, az a nap már semmire sem jó. Az emberiség jelentős része szenved simenonitisben, ilyenkor egyik kötet követi a másikat, "jómagam 12 regényét olvastam újra 11 nap alatt", mondja André Gide.
A dolog veleje, hogy egyfelől a Maigret-k hihetetlenül atmoszférikusak, ha az ember meg akarja ismerni a végtelen és csodálatos francia kultúrát, két dolgot kell olvasnia, az egyik Az eltűnt idő nyomában, a másik a Maigret-k. Megismered Franciaország szagát és hihetetlen karaktereit, hiteles és végtelenül sokféle figurát, akiket Párizsban, vagy a tengerparton, vagy valamelyik canal mentén, vagy egy falusi iskolában jelenít meg az amúgy szexmániás szerző, pompás prózában, mely lassú tempóban bontja ki a bonyodalmakat, úgy folydogálva, mint a Szajna. A korai Maigret-k (harmincas évek) még túl színesek, kiforratlan a stíl, mely az ötvenes évekre érik be, mint a jó calvados: eszköztelen, pontos, láttató, igazi epika ez, mely nem követel munkát tőled, rendes krimi, amin nem kel gondolkodnod-dolgoznod. Ezért aztán a simenonitis periodikus hullámokban jön, mint a váltóláz, kb. hároméves a forgási sebessége, ekkor lehet újraolvasni a Maigret-ket, így az élvezet megadatik vagy háromszor, mire megjegyzed és felismered őket.
És, és. Az ember meghökken, Maigret mit összeiszik. Főleg sört, vagy loire-i fehérborokat, esetleg almabort (reggelire, májas hurkával…), és calvadost. Calvadost Remarque Diadalívében is isznak (de e könyvvel egyelőre modoros túlemeltsége okán nem tudok dűlőre jutni, olyan, mint egy görcsösen játszó színész, aki túl jól akar játszani, a szerző "képtelen ellenállni a művészet legdurvább csábításának, és zseni akar lenni", mondja Borges az Al-Mu’Taszim novellájában), szóval maradunk a Maigret-féle Calvadosnál.
Az 1942 óta eredet védett calvados vagy félszáz fajta normandiai keserédes és savanyú léalmából készül, azért alma, mert a táj hideg a szőlőnek, márpedig a tisztességes occidentális polgár mindenből kihozza, amit lehet, imigyen az almából csodát desztillál, mely boldoggá tesz, végül is ez a szesz dolga. A calvados tehát almaborból (cidre) kétszer lepárolt almakonyak, minimum két év tölgyhordózással, az ötévesnél öregebb a VSOP - Very Superior Old Pale. Azért ezt a calvadost ajánljuk, mert közértben is kapható, az Aldiban 4499 forintért vesztegetik, a 2012-es spirituszversenyen ezüstérmet nyert, borostyánszínű, őszies, visszafogott gyümölcsillatú, csípős, 40 százalékos, de elegáns, jó balanszú párlat, mely jó aperitif illetve digestif, lehet étkezés közepén is inni, ez a trou normand, normann lyuk, jó sajttal (Livarot) és olajbogyóval, illetve desszertekhez, csilis fekete csokihoz, kávéba döntve és pompás koktél-alap persze.
Legjobb magában, lassan, vagy fél óra hosszat fogyasztva egy konyakos vagy calvadosos pohárból, szobahőmérsékleten, Maigret-t olvasva.
(COUPERNÉ Calvados VSOP, 4 499 Ft/üveg)
