A Londoni Zoológiai Társaság (ZSL) kutatói a Royal Society Open Science című folyóiratban publikált tanulmányukban átírták az elefántmadárfélék családjának rendszertanát is. Korábban a tudósok az elefántmadárfélék családjában két nemet és 15 fajt azonosítottak. A ZSL zoológusai azonban új precíz és mennyiségi bizonyítékok alapján kimutatták, hogy a család jóval sokszínűbb: három nemre tagozódik, valamint legkevesebb négy jól elhatárolható fajra.
James Hansford vezetésével a szakemberek a világ múzeumaiban őrzött több száz elefántmadárcsontot vizsgáltak és a kapott adatokat egy számítógépes algoritmusba táplálva állapították meg az állatok nagyságát.
Az Aepyornithidae családba tartozó elefántmadarak egykor Madagaszkár szigetén éltek, hatalmasra nőtt, röpképtelen madarak voltak. A szakemberek két nemét - Aepyornis és Mullerornis - írták le, előzőbe 11, utóbbiba négy fajt soroltak.
Az első fajt - Aepyornis maximus - 1851-ben azonosították, és ezt tartották a világ valaha élt legnagyobb madarának. 1894-ben C.W. Andrews brit tudós leírt egy még nagyobb fajt, az Aepyornis titant, de ezt általában elvetették, mondván a faj az A. maximus egy szokatlanul nagy példánya. A ZSL kutatói azonban úgy vélik, hogy a titan valóban egy önálló faj. Csontjainak formája és mérete annyira különböző a többi elefántmadárétól, hogy egy új, a Vorombe nevű rendbe sorolták.
A társaság tudósainak egy minap közzétett másik kutatása egy tízezer éves csontmaradványon talált vágásnyomok alapján megállapította, hogy az ősember irthatta ki a madagaszkári elefántmadarakat. Eddig úgy vélték, hogy az ember 2500-4000 évvel ezelőtt telepedett meg a szigeten, az új lelet azonban 6000 évvel korábbira teszi megjelenését.
