A Vasárnapi Hírek interjúja. A teljes cikket a lap eheti számában olvashatja.
– „Ne féljünk tévedni! Az én életem a tévedések láncolata” – ezt írta másfél éve, amikor a CEU-ügy betette a kaput, és kilépett a KDNP-ből. Nem tévedett ezzel is? Könnyebb boldogulni annak, aki barátságban van a kormánnyal.
– Anyagilag rossz döntés volt, viszont a lelki szabadságom és az emberi jóllétem szempontjából mérhetetlenül jó. Egy percig nem bántam meg. Magyarországon ma valóban nehezebb kormánykritikusnak lenni, de attól tartok, eltúlozzuk a félelmet. Szavaztak annyian a pártállami felépítmény ellen, hogy ki tudjunk állni egymásért.
– De az ellenzék fizetést nem tud adni…
– Szerintem emiatt sem lett volna jó ötlet a parlamenti bojkott. Nem beszélünk róla, de a parlamenti vagy önkormányzati munka anyagilag is támogatja az ellenzéki programalkotást.
– Nem lenne jobb makulátlannak maradni és várni, amíg a nemzet ezerforintonként kifizeti a rendszerváltás árát?
– Ez nem a Fidesz-kormány pénze, hanem a magyar embereké. A politikához pénz is kell, ezt a demokrácia 29. évében meg kell tanulnunk.
– Hajlok rá, hogy ne azonosítsam a Fidesz 2,8 milliós bázisát a korrupt, hibrid autoriter rezsimmel. De évente egy önhöz hasonló szavazó „kilépésével” sokára jutunk el a kormányváltásig…
– A kormányváltás mint célkitűzés kevés. Ha 51 százalékot kapott volna áprilisban egy ellenzéki erő, attól a NER fennmaradt volna. Bármennyire is irreálisnak tűnik, kétharmados többséget kell elérnie az ellenzéknek.
– Ön egy keresztény mozgalomban gondolkodik. Ez lehet a jövő az érdemtelenül Fideszre szavazó okos, rendes konzervatívok számára?
– Fontos kérdés. Pápay Gyuri barátommal és a Viszlát, kétharmad! szervezőivel, Márki-Zay Péterrel egyre többen ismerjük föl, hogy a ma még fideszes szavazók nélkül kormányváltás sem képzelhető el, nemhogy rendszerváltás. Sokan közülük nem a jogállam lebontását vagy a korrupciót szeretik a Fideszben, hanem kereszténydemokrata konzervatívként nem látnak alternatívát, esetleg a családtámogatás előnyeit élvezik. Április tanulsága, hogy a romokban lévő ellenzékre is az ország fele szavazott, de a sikerhez reális alternatívát kell nyújtani. Olyan vezető ellenzéki erőnek kell kinőnie magát, amely meg tudja szólítani a ma még fideszes szavazókat.
– Egy már létező pártról beszélünk vagy egy leendő szerveződésről? A választó szívesen olvas elméleteket, de leginkább arra kíváncsi: hogyan?
– Erre még nincs válaszom, ahogy senkinek sincs. A hétköznapokban fog eldőlni, melyik pártok tudnak felépíteni maguknak olyan erős bázist majdhogynem a nulláról, amely magához tudja vonzani az útkeresőket. Ilyen kísérlet a 21. századi pártok összefogása, ők talán többet tudnának mondani azon túl, hogy „Orbán, takarodj!”. Valószínű, hogy egy mozgalom, ernyőszervezet is meg fog jelenni, amely az önkormányzati választásokra segít elfogadható jelölteket találni. Az új mozgalom, ha létrejön, politikusabb szervezet lesz a Közös Ország Mozgalomnál.
– A 21. századi pártok között az LMP-re, a Jobbikra és a Momentumra gondoljunk?
– Az alapítása évét tekintve a DK is az, de tagságában és üzenetében az MSZP-hez áll közel. Szoktak támadni, mert a Jobbikért és a DK-ért is képes voltam kampányolni, kiálltam Bauer Tamás mint esélyes ellenzéki jelölt mellett. Nyitottabban gondolkodom, mint egy átlagos, Fideszből kiábrándult állampolgár. Baloldali családból jövök, eszembe sem jutna lehazaárulózni a Sargentini-jelentést megszavazókat. Nem nemzetellenesek, csak másként akarják szolgálni a hazát. Ha a különböző „ellenzékek” többet csatároznak egymással, mint amennyit a kormányt bírálják, azzal csak bebiztosítják a Fidesz hatalmát. De kávét rendelhet Orbán Viktor, amíg az első napirend előtti felszólaló Gyurcsány Ferenc. Amíg ő nem lép hátra, addig reménytelen a ma még kormánypárti szavazók megszólítása. Orbán és Gyurcsány sokak számára ugyanazt a stílust képviseli. Mérgezi a közéletünket, ahogy a kormánypártiak és a kormánykritikusok hazaárulózzák, birkázzák egymást.
– Kérdeztem tíz éve én is Gyurcsány Ferenctől, nem akar-e pár évet pihenni, könyvet írni. De láthatóan nem akar.
– Nehéz elképzelni a DK-t nélküle, de nem lehetetlen. Sokat elmond a pártról, ha működésképtelen az aktuális vezetője nélkül… Az LMP is túlélte Schiffer András kilépését.
– A parlamenti küszöbnél járnak, ha nem is emiatt.
– A ciklus elején vagyunk. Időben folytatják le önmaguk újragondolását. Szél Bernadett hátralépett, de ott van. Ahogy Vona Gábor visszalépésével a Jobbik is működőképes maradt, a legradikálisabb szélsőségesek kilépésével.
– Sneider Tamás sem egy ultraliberális.
– Nem mondom, hogy baloldalivá vagy emberi jogi élharcossá vált volna a Jobbik, de hitet tett a változás és a polgári Magyarország mellett, és keresztényként én hiszek a személyiségfejlődésben.
Lukácsi videóblogjának bejelentkező része:
