Szokás szerint (mert már bevált) a mai anyanyelvelési táncórán induljunk el a kályhától, esetünkben ez A magyar nyelv értelmező szótára, amely azt mondja, hogy a brutális = állatiasan durva, és hogy latin eredetű szó a magyarban. Akkor most lapozzuk fel a már ugyancsak bevált akadémiai latin-magyar szótár megfelelő szócikkét. Itt azt találjuk, hogy a szó töve a "brutus" melléknév, amelynek első jelentése: nehéz, súlyos; átvitt értelemben pedig a következő jelentéseket hordozza: nehézkes, bárgyú, érzéketlen, oktalan.
Ennél sokkal többet a TESZ sem tud (A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára), legfeljebb annyit tesz hozzá (ezt most kisbetűvel), hogy a szó első írásos előfordulása 1790-ből való. Ami elég furcsa, ha azt nézzük, hogy az írott magyar történelem mennyire telis-tele volt brutalitással már az államalapítástól kezdve. Elég, ha a királyi családokat és közvetlen rokonságukat vesszük, legalábbis krónikáink leírásai szerint: felnégyelés, szemkiszúrás, csonkítás, herélés – és ezt mi magunk tettük a sajátjainkkal.
Mint köztudott, a "brutus" melléknév személynévként is használatos volt, A Julius Caesart meggyilkoló összeesküvők egyike, Caesar kedveltje, Marcus Iunius Brutus viselte, akinek ugyancsak Brutus nevű őse részt vett az utolsó római király évszázadokkal korábbi elűzésében. Nos, királyűző előd, diktátorgyilkos utód, nyilván nem annyira nehézkes, bárgyú és oktalan, mint inkább súlyos. Mármint egyéniség.
És ha már egyéniségnél tartunk, itt van a magyar úszósport egyik nagy, jelenkori alakja, akiről a következőket lehetett olvasni: "Brutális képet tett közzé magáról Hosszú Katinka…" A mellékelt képen Hosszú Katinka edzőtermi öltözetben két, kb. tízkilós súlyzót emel fejmagasságban maga elé. Természetesen sem Katinka, sem a fotó nem brutális, (mármint a "nehéz", vagy "súlyos" értelemben), merthogy az efféle tevékenység nemcsak egy olimpiai- és világbajnok számára mindennapi program, hanem mindenkinek, aki valamit sportol, vagy csak szórakozásból, esetleg erőnléte megőrzésének céljából lejár a konditerembe.
Itt talán inkább arról a nyelvi szokásról (vagy általános divatról?) van szó, hogy amikor valamit nagyon szeretnénk hangsúlyozni és úgy véljük, hogy már nincs megfelelő nyelvi eszközünk a hatás fokozására, akkor az ellentétet használjuk a fokozásra. Ez más, európai nyelvekben is így van. A "szörny" szó például nem a kellemes érzelmek felidézésére szolgál. Mégis szoktuk mondani: "Szörnyen szeretlek" – ami persze nem azt jelenti, hogy annyira aberrált vagyok, amennyire csak egy szörnyet szerető ember lehet, és akinek mondom, nyilván szintén nem hiszi, hogy szörnynek gondolom (legfeljebb, ha megromlik a kapcsolatunk).
Máskülönben hogy is lehetne ilyen és efféle mondatokkal találkozni, mint ez: "Brutális, egyúttal gyönyörű…". Vagy: "Brutálisan szexi…" – ezeket nem én találom ki most, írás közben. Tessenek beírni a keresőbe, majd kidobja, hogy ki mondta kinek és kiről. Ami pedig a fokozást illeti, a nemrégiben lezajlott teljes holdfogyatkozást követően közölt fotók egyik összefoglaló anyaga a következő címet kapta: "Holdfogyatkozás: brutálisan látványos képek". Természetesen semmiféle brutalitás nem volt a ritka égi jelenségben (ha jól olvastam, ebben az évszázadban nem lesz több ilyen – legalábbis tőlünk megfigyelhetően). Szép volt, érdekes volt, látványos is volt, valóban. De brutális? Ha csak nem arra gondolunk, hogy a Föld árnyéka felfalta hűséges kísérőnket. Aztán persze visszaadta.
