Szentendre;strand;

- Erőből építkeznek - Forrnak az indulatok Szentendrén

Egy gazdag cég, egy csóró önkormányzat és gyanúsan módosuló építési szabályok. Szentendrén a helyi strand és a mellé tervezett irodaház miatt forrnak az indulatok.

Szentendre a világ legbékésebb városa. Talán ezért van az, hogy ide leginkább pihenni járnak az emberek. Már aki nem itt lakik. „Lassan ki lehet tenni a városra a megtelt táblát. Főleg hétvégenként annyi itt az autó, hogy meg lehet fulladni tőlük” – mondja Kálmán, aki egyszerre helybéli és nyugdíjas. Kálmánnal a kaszinó előtt találkozunk. Igen, Szentendrén van kaszinó, igaz, már évek óta nem működik. Az épületet eredetileg Makovecz Imre tervezte, még 1976-ban, akkoriban Duna étteremnek hívták. Annyira nem ment, mint szerették volna, úgyhogy amikor bezárt, szóba került az építmény lebontása. Végül egy élelmes vállalkozó kaszinót csinált belőle, a ’90-es évek elején. Működött is több mint húsz évig, de mostanában már csak rom. Mivel nem jutottunk be, megállapítottuk, hogy kívülről elég ronda. Történetünk főszereplője egyébként nem is a kaszinó, hanem a telek, amelyen áll - írja a Vasárnapi Hírek.

Közösség tervez…

Az egykori kaszinó a szentendreiek kedvenc lazuló helye, a Postás strand tőszomszédságában áll. A több ezer négyzetméternyi zöldterület hétvégenként (nyáron hét közben is) megtelik. Kutyával vagy anélkül, csecsemőtől a nyugdíjasig járnak ide fürdeni, napozni, tollasozni a világ minden tájáról, de különösen Szentendréről és környékéről.

„A Postás gyakorlatilag az utolsó ilyen méretű, szinte háborítatlan közpark a környéken, büszkék lehetnénk rá – mondja Pilis Dániel, miközben körbevezet minket a strandon. – Ez itt a zuhanyzó, ami közösségi tervezésben valósult meg. Számos egyéb eleme volt a közösségi tervnek, de végül csak ennyi valósult meg belőle.” Pedig lehetett volna itt játszótér, egy sor pad, több árnyék. Az önkormányzat úgynevezett közösségi tervezési pályázatot írt ki a területre, még pénzt is áldozott rá, de aztán az ügy szép csendben elhalt. Sőt! Most úgy tűnik, irodaház épül a kaszinó helyén, amelynek homlokzata éppen a strandra fog nézni. „Az irodisták egész nap a strandolókat bámulhatják az ablakaikból, a strandolók pedig az irodistákat” – magyarázza a helyzet abszurditását Pilis Dániel, aki a helyben szerveződő civilek egyik szószólója. A fő gond azonban nem az irodaházzal vagy a szégyenlős strandolókkal van – állítja –, hanem azzal, ahogy a város ezt az egészet intézi. „Egyszer csak megjelenik egy terv, konkrét paraméterekkel, épületekkel, amiről a helyieket meg sem kérdezték.”

Miért, a lakópark jobb volna?

„Az nem úgy van, hogy oda ne építsen senki. Egy magántulajdonban lévő építési telekről beszélünk – mondja Versegi-Nagy Miklós, a város fideszes polgármestere azon az utcafórumon, amelyen az egyetlen téma az új beruházás. – Amíg a közterület és a magánterület között nem tudunk különbséget tenni, addig nem tudunk egymással beszélgetni. Nekem egy eszközöm van, ezt úgy hívják, építési szabályzat” – teszi hozzá.

A polgármester ez utóbbi megjegyzésével arra a körülményre utal, hogy a kaszinó területén és a vele szemben álló üres telken jelenleg csak lakóépületet lehetne emelni, de az önkormányzat épp most készül megváltoztatni ezt a szabályt. Méghozzá – és ehhez nem kell túl élénk fantázia – az új tulajdonos, az energiakereskedéssel foglalkozó CYEB érdekében.

A cég nem kevés pénzért és némi telekcsere után jutott ehhez a két vízparti ingatlanhoz, és vélhetően nem tenne jót a városnak, ha végül az ő hibájából nem tudná itt felhúzni a tervezett épületeket. „A tervezők maximálisan figyelembe vették azt, hogy egy ideillő épület kerüljön erre a helyre. Azzal pedig, hogy nem lakópark épül oda, jól jár a város is, mert az irodákban a hétvégén nincs mozgás, a strandolók nyugodtan strandolhatnak” – ígéri Szebeni Márton, a CYEB vezérigazgatója, majd az akadékoskodó lakóknak felteszi a kérdést: „Ha a város megvenné tőlünk ezeket az ingatlanokat, ahogy azt néhányan javasolják, és kifizetne értük 600-700 millió forintot, kifizetnének-e ezért 20-30 ezer forint különadót?” Szebeni úr egyébként maga is szentendrei, vagyis hát lokálpatrióta – ahogy ő maga mondja –, ebből is világosan látszik, hogy nem akarna ártani a városnak. A polgármester pedig minden kétséget eloszlat: a város, ha akarná, se tudná megvenni a telkeket, mert a költségvetésében erre nincs pénz.

Kiszolgáltatva

És tényleg nincs. Az évi 8 milliárdból gazdálkodó 27 ezres város az összes felmerülő fejlesztésére fordíthat annyit, amennyibe a két telek kerülne. Vagyis hiába a tiltakozás, egyszerűen nem teheti meg, hogy megvegye, amit szeretne, vagy ne adja el, amije van. De a helyi civilek szerint nem is ez a legnagyobb gond, hanem a sunnyogás.

„Ha folyamatosan a felmerülő igényekhez igazítjuk az építési szabályokat, akkor ez azt eredményezi, amit már most látunk, hogy Szentendre lakossága 10 év alatt másfélszeresére nőtt. És az infrastruktúra ezt a növekedést nem tudja követni.” Ezt már Szulovszky István, a két szentendrei civil szervezet egyikének, a Civil Kottának az aktivistája mondja. Elsősorban az elhanyagolt úthálózatra és a rossz parkolási helyzetre utal, de – ahogy többen megjegyzik – egyre kevesebb az iskola és az óvoda is a városban. Különösen a folyamatosan épülő lakóházakhoz képest. „Ha megjelenik egy befektető, az önkormányzat hanyatt dobja magát, és lefekszik. Ez történt a Római-parton és máshol is. Mi arra a garancia, hogy ez nem fog újra és újra bekövetkezni? Vagy ha most odaépül egy irodaház, mi akadályozza meg a tulajdonost, hogy öt év múlva még egyet, aztán még egyet odaépítsen? Vagy ha kifejezetten az új irodaépület miatt meghosszabbított és megerősített szentendrei gát nem bírja majd a fokozott terhelést, akkor itt is jön a szépnek egyáltalán nem nevezhető mobil gát, hogy megvédje az ártér közvetlen közelébe épült házat?” – teszi fel a kérdéseket Szulovszky István.

10 millió egy kommentért

„Itt az önkormányzattal van a baj, nem a céggel. Azzal, hogy ha van egy vállalkozás, amelyik bármit megvehet, mindig van mellette egy önkormányzat, amelyik bármit elad és bármibe belemegy” – mondja Barta Klára. A szentendrei asszony azzal vált ismertté, hogy a közösségi médiában évek óta küzd a CYEB ellen. Egy korábbi szentendrei beruházásuk, egy meg nem valósult mélygarázs miatt kezdett háborúba a céggel, amely végül úgy tett pontot az ügyre, hogy nemrég 10 millió forintos fizetési meghagyást küldött neki, mondván: megsértette a jó hírnevüket. „Ha egy cég bármit megtehet és egy város nem áll ki a polgáraiért, mert a magánérdek többet számít neki, mint a közérdek, akkor ott nagy a baj” – teszi hozzá Barta Klára.

„Munkahelyteremtés, vállalkozásbarát környezet, és egyébként is mindenre válaszolni fogunk” – igyekszik lezárni a vitát a polgármester. A szentendrei civilek nem nagyon hisznek neki, ezért csütörtökre flashmobot szerveztek a polgármesteri hivatal elé. Az üzenetük egyértelmű volt: az ott lakóknak igenis van beleszólásuk abba, ami ott történik.

Talán nincs is kapósabb szemészorvos Hardi Richárd doktornál, aki lassan 25 éve Kongóban teljesít szolgálatot. Amikor épp rendel, márpedig odakint minden nap ilyen, hetente több mint 500 beteget lát el, ha pedig operál, napi 25-30 vágásig meg sem áll.