Sokszor elhangzik az a kifejezés, hogy legendás színészosztály. Lehet, hogy kicsit már túl sűrűn is.
Ebben a környezetben született Ujvári Csaba Osztálytalálkozó című dokumentumfilmje, amit a hírek szerint hamarosan műsorra tűz majd az egyik országos kereskedelmi televízió. Halottam már a legendás jelzőt Máté Gábor egyik osztályáról, vagy éppen Horvai István és Kapás Dezső valamelyik színész osztályáról. Ujvári Csaba, aki jelenleg vágóként keresi a kenyerét 1995-ben végzett Horvai és Kapás osztályában.
Tizenegy osztálytársával együtt. Ebbe a csapatba járt és végzett is Anger Zsolt, Fekete Ernő (Tibor), Gregor Bernadett, Hajdu Steve, Kamarás Iván, Keszég László, Kéri Kitty, Marozsán Erika, Német Mónika, Schell Judit és Széles Tamás. Ujvári Csaba kivételével valamennyiük a pályán maradt. Az ötlet jó, újra összejönni, visszaemlékezni a főiskolás időkre, a sok együtt töltött órára, napra, hónapra, a négy évre. Az összezártságra, vagy ahogy a filmben is elhangzik, a komfortos rettegésre. Ha valaki bekerül ugyanis a színművészetire egy kis túlzással, ráborul az ég. Rengeteg feladatot kap, ki kell tárulkoznia, meg kell szabadulnia a gátlásaitól. Nem kis stressz. Nem is bírja mindenki, ebbe az osztályba húsz növendéket vettek fel, nyolcan kihullottak a rostán. Szóba kerülnek emlékezetes vizsga előadások, tanárok, az osztályfőnökök mellett rendező tanárok, Máté Gábor, Sinkó László, Benedek Miklós.
A film legfőbb erénye a vágás. Sok elkapott jó ritmusú félmondat, mosoly, grimasz, összenevetés. Mindez sokszor kirepít a belterjességből. Magával visz, még akkor is, ha több történet nem kibontott, a sztorik egy része ismétlődik. Mégis szerethető. A színházról szól, a megunhatatlan szenvedélyről. Egy osztályról. Egy közösségről. Arról, amikor még mindenki meg szeretné váltani a világot. Hogy aztán szembetalálkozzon a valósággal. Minden esetre az Osztálytalálkozó ötven perce visszarepít a kilencvenes évekbe, a rendszerváltás utáni időkbe. Egy félelemmel és mámorral teli szigetre, ahol csak a színház a fontos.