Alig múlt harmincegy éves, és már a világ legnagyobb múzeumaiba invitálják Fehér Dávid művészettörténészt, hogy beszéljen vagy épp írjon a pop art kelet-európai vonulatáról és a kortárs festészet legújabb tendenciáiról. A Szépművészeti Múzeum 1800 utáni gyűjteményének kurátora nemcsak lexikális tudásáról ismert, túlzás nélkül állítható, hogy beleszületett a művészvilágba. Édesapja, Fehér László festőművész otthonában ugyanis nemcsak a számos műtárgy volt számára természetes látvány, de megfordultak náluk olyan jelentős magyar és külföldi művészek is, mint Lakner László, az izlandi képzőművész, Erró vagy Yoko Ono. Fehér Dávid számára nem volt kérdés, hogy később művészettel foglalkozzon, de inkább elemezni akarta a műveket, mint alkotni, mivel magát inkább teoretizáló alkatnak tartja. Bár fiatalon a bölcsészettudomány több területe vonzotta, a 2003/2004-ben megrendezett művészettörténet OKTV mutatta meg számára a választandó utat, amelyen elérve az első helyezést automatikusan felvették a művészettörténet szakra.
Az egyetemen a hatvanas-hetvenes évek magyar művészete felé kezdett orientálódni, különösen az 1968-ban és 1969-ben rendezett Iparterv kiállításokon szereplő alkotók életműve felé. Először, 2006-ban hosszú tanulmányt írt Bak Imre festészetéről, majd az Iparterv generáció több tagjáról, többek között Jovánovics Györgyről, Tót Endréről és Nádler Istvánról is írt esszéket. Az évek során Lakner László művészetével foglalkozott azonban a legbehatóbban. Kutatásai közben ráeszmélt, hogy bár Lakner életművét számos publikáció és katalógus mutatja be, művészetének több olyan aspektusa létezik, mely nincsen még feltárva. A fiatal művészettörténész először egy Erasmus-ösztöndíjjal, majd később a DAAD ösztöndíjával Berlinbe utazott, hogy feldolgozhassa a hetvenes évek óta Németországban élő művész életművét. A kutatás eredménye számos publikáció és kiállítás lett, továbbá a doktori disszertációját is a Lakner-életműről írta.
A művészettörténészt másik jelentős kutatási témájához, a pop art kelet-európai recepciójához is Lakner művészete vezette el, amelynek ez a téma az egyik kardinális kérdése, ráadásul a kelet-európai pop art az elmúlt években a nemzetközi diskurzus homlokterébe került. Egy korábban publikált tanulmánya aporpóján meghívták a minneapolisi Walker Art Centerbe, hogy vegyen részt az International Pop (Nemzetközi Pop) című kiállítás nyitókonferenciáján, és írjon tanulmányt a tárlathoz készülő katalógusba. Emellett Londonban, a Tate Modernben is előadott a pop art kérdéséről, majd sorra jöttek a konferenciák többek között Stockholmban, Düsseldorfban és Madridban.
A nemzetközi múzeumi világban ugyanis a művészeti folyamatokat a korábbi nyugat-európai fókuszú elbeszélési séma helyett egyre inkább globális összefüggésrendszerben, nemzeteken átnyúló szemszögből kezdik elemezni. Ezért kerül nagyobb hangsúly Kelet-Európára és azon belül Magyarországra is. A helyi történetek összehasonlításából érdekes következtetéseket lehet levonni: itthon például a festményeken a fogyasztói kultúra motívumai az amerikai pop arttal szemben nem a konzumvilág kritikájaként jelennek meg, hanem sokkal inkább a szabadságvágyra utalnak. Fehér Dávid szerint jelentős kihívás egy olyan elbeszélés megalkotása, amelyben a magyarországi pop-jelenségek nem az amerikai tendenciák visszfényeiként, alárendelt szerepben jelennek meg – ezt tartja a jelenlegi kutatás egyik fontos feladatának.
A kutató az utóbbi időszakban egyre intenzívebben foglalkozik a kortárs festészet elméleti kérdéseivel és a legfiatalabb művészgeneráció tevékenységével: arra keresi a választ, hogyan hat a technológiai fejlődés a festészetre. A közelmúltban olyan fontos kiállítások foglalkoztak a témával, mint a bécsi Mumokban megrendezett Painting 2.0, mely a festészet jelenkori állapotára, a digitális és a festett képek viszonyára kérdezett rá.
Fehér Dávid ősszel is rendkívül elfoglalt lesz: jelenleg egy októberben nyíló tárlatot készít elő. Ő a társkurátora a Magyar Nemzeti Galéria Bacon, Freud és a Londoni Iskola festészete című kiállításának, mely a Tate Britainnel együttműködésben jön létre. A budapesti tárlaton nemcsak magáról a Londoni Iskoláról esik szó, hanem bemutatja annak előzményeit is, illetve kitekint a kortárs brit figurális festészetre.
Ő pedig csak remélni tudja, hogy a budapesti közönség kedvezően fogadja a kiállítást.
