Dúró Dóra országgyűlési képviselő határozati javaslatot nyújtott be arról, hogy a terhesség-megszakítás előtt kötelező legyen meghallgattatni a magzat szívhangját a várandós nővel. Hogy pontosan megértsük javaslatát: „kerüljön be a magzati élet védelméről szóló törvénybe az az egészségügyi intézményekre és alkalmazottakra, elsősorban szülész-nőgyógyászokra vonatkozó elvárás, hogy minden, magát terhesnek érző anyának a másállapot jövőjéről való döntést megelőzően, metodológiai előírások szerint tegyék lehetővé a testében hordott magzatgyermek szívhangjának meghallgatását.”
Arról a nőről beszélünk, aki fájdalom, szorongás és kétségbeesés után úgy dönt, hogy gyermekét nem tudja vállalni, abortuszra kényszerül. Mindezt a betegjogokra hivatkozva tenné a képviselő, belevegyítve az orvosi és bioetikai szakirodalomban használt tájékozott beleegyezés hibás értelmezését. Ez a javaslat, ha elfogadják, az Országgyűlés szégyene lesz.
Az emberkínzást, ami ebben a gonosz ötletben benne van, rendes körülmények között a jog büntetni rendeli. Dúró Dóra képes lenne felügyelőket állítani a vizsgáló orvosok mellé, hogy kaján mosollyal nézzék, mit szól a 16 éves, buliban megesett lány a baba utolsó szívhangjához? És ott sorakoznának a megmondók a kórház, a rendelő folyosóján, hogy számon kérjenek, strigulázzanak? Az abortusz körüli döntésekbe, a beavatkozásba a sorsokat látva az egészségügyben dolgozó is belehal egy kicsit. Hát most kaphat még egy lelki terhet.
Igen, egy józan vitában, egy normális országban a terhességmegszakítás témakörének megbeszélésekor számba kell venni, hogy létezik-e etikus abortusz. Azok, aki ezt megpróbálják megválaszolni, általában a pro life (életért) és a pro choice (választásért) mozgalmak köré tömörülnek. Az előző irányzat képviselői számára a fogantatás pillanatától kezdve szent és tiszteletre méltó az emberi élet, amit óvni és védeni kell mindenáron. A pro choice mozgalom hívei teljes szabadságot követelnek a nőknek a döntésben.
Az élethez való joggal összefüggésben az Alaptörvény úgy fogalmaz, hogy „a magzat életét a fogantatástól kezdve védelem illeti meg.” Ennek gyakorlati megvalósulása a társadalmi egyeztetés folyamatában valósítható meg. A védőnők azok, akik emberfeletti munkával csökkenthetik az abortuszok számát, csöndben, tudással és tapintattal, legalábbis erre való törekvéssel. De az nem megoldás, hogy a nőket megzsaroljuk a rendelő vizsgálójában, a betegjogok köntösébe bújva kínozzuk őket. Oda Dúró Dórának és politikus társainak nincs belépés.
A bioetikai, szakmai, jogi ismereteket nélkülöző, azokat értelem nélkül használó beadványt készítő fiatalasszonynak inkább azt kellene észrevennie, hogy az iskolákban évtizedek óta eredménytelen a megfelelő biológiai ismeretek elsajátíttatása, a tudatos egészségmegőrző magatartás kialakítása. A fogamzásgátlás lehetősége sem elérhető mindenki számára: részben a készítmények magas ára miatt, másrészt tudatlanság, ismerethiány okán. A törvényeink nem támogatják azokat a segítő, mediátori eljárásokat, amelyek a várandós lányra és a családra fordítaná a figyelmet. Anyagi segítséggel, életvezetési tanáccsal, ahol szükséges, különös tekintettel a fiatalkorúak helyzetére. Erre a gyermekvédelemben sem személyi, sem szervezeti kapacitás nincs. A védőnői jogosítványok sem elégségesek.
Ilyen körülmények között minden elkapkodott törvényhozás emberkínzással ér föl. A kérdésről a társadalommal, elsősorban az érintett nőkkel és párjukkal, az egyházakkal lefolytatott vita után lehet érdemben beszélni.