Az emblematikus betelefonálós rádióműsor vezetője április 8. óta kéri hallgatóit, hogy ugyan mondják már meg, mi a csudát kellene csinálni az ellenzéki pártoknak a Fidesz-zsarnokságtól való fölszabadulás érdekében. A hallgatók ötletei pedig kimerülnek abban, hogy le kell győzni a kormányzó pártokat. Hogyan? Valahogy. Mikor? Mielőbb. Választással? Jó lenne. Legutóbb már néhai Hankiss Elemér (egyik legrosszabb) ötletét vette elő valaki, miszerint: „Találjuk ki Magyarországot.”
Kerülném az élcelődést, de lehetetlen. Az ország több mint ezer éve újra és újra, rosszul és kevésbé rosszul ki van találva. Legutóbb éppen Orbán Viktor találta ki, és (az ő szempontjából) igazán jól. Legyen minden fordítva, mondta, és lőn: a jóból rossz lett, a fehérből fekete, a becsületből becstelenség. Aztán egy másik hallgató egy fél mondattal helyre tette a kitalálós mozgalmat, és áttért a lényegre: a békés sétatéri galambot botjával agyonütő (Orbánban hívő) úriasszony esetének ismertetésére.
Ami szegény ellenzéki pártjainkat illeti, ők igazán megtettek minden tőlük telhetőt. Ennyi telik tőlük. Ők focira készültek, és vesztettek a pankrációban. Az, hogy nem vették észre, hogy ez egy másik sport, bizony az ő hibájuk. Az, hogy rosszul tudják, hol hibáztak, az a mi mostani bajunk. Ha rájuk bízzuk Orbán és bűntársai elkergetését, akkor még XIV. Felcsúti Gáspár uralkodását is elszenvedik ükunokáink. És Tiborcnak meg Tiborcnénak sem lesz oka panaszra. Pedig többen szavaztunk Orbán ellen, mint rá! És a harminc százaléknyi távolmaradó (illetve távol tartott) biztosan nem szereti a vezért, különben besorolt volna. Ebbe a csoportba tartozik az a több százezer külföldön élő-dolgozó magyar szavazó, akit kizártak jogai gyakorlásából. Így veszíteni nem ok sem a büszkeségre, sem az önbizalomra. Ez bizony maga az alkalmatlanság.
És a helyzet úgy fest, hogy a jövőre esedékes két szavazáson is elbukik a többségi akarat. A tisztességesnek mondható oldal pártjai a következő évi két választáson úgy adhatnak esélyt maguknak és nekünk, hogy egyáltalán nem állítanak jelölteket. Ez így paradoxonnak tűnik, de ha azt mondom, hogy ez a balmazújvárosi modell, akkor talán végiggondolható az állítás tartalma. Ott a független, kizárólag helyi kérdésekre koncentráló jelölt elérte, hogy a Fideszen kívül senki sem állított jelöltet, és a kampány támogatása is csak pianissimo, személyes viszonyok mentén történt az ellenzéki pártok részéről. A nyertes polgármester - jelöltként - távol maradt az országos pártpolitikától. Ezzel hatástalanította a Fidesz legfontosabb kampány-hazugságát. Egyetlen pontos programot hirdetett: a helyi ügyek helyben dőljenek el.
Észre kell venni: nincs más mód a békés rendszerváltásra. 10-15 éves időtávon belül, bárhol, bármilyen tétért folyó szavazáson csak így van esély legyőzni Orbánt.
A Fidesz-propaganda is egy ügyet hajtogat. Az egy ügyűek ezt szeretik. Ők magyarnak, kereszténynek és erősnek érzik magukat, különbnek mindenki másnál, főleg a nem egy ügyűeknél. Azoknál, akik ennek a primitív hazugságnak nem dőlnek be. Ez az orbitális tévtan köti össze az Orbánra szavazókat és a félelem, hogyha nincs a vezér, aki győzni tud - a hatalom védőszárnya nélkül lelepleződnek. (Ez elméletileg egy fasiszta típusú korporáció, de őszintén mondom, hogy ennek ma már alig van jelentősége.)
Törvényszerű, hogy minden hatalmi (és kontroll) pozíciót elfoglalva érzik csak biztonságban magukat. Ez ellen küzdeni, ez ellen kampányolni fölösleges, haszontalan. Márpedig a pártpolitika erre való. Irracionális ideákkal és az abból eredő szélsőséges viselkedéssel szemben a Tízparancsolatot érvényre juttatni lehetetlen.
Azért jó alkalom a következő évi két (nem túl fontosnak beállított) választás arra, hogy kicsit - vagy nagyon - kikezdjük a központi vezérlés szövetét, mert látszólag nem a hatalom(váltás) kérdéséről szólnak.
A legnagyobb elkövethető hiba lenne azt hinni, hogy ők nem ismerik föl a veszélyt, és nem lesznek résen. Dehogynem. Máris nagyon ott vannak. A populisták ehhez (és csak ehhez) értenek. Mi nem, de ők jól tudják, hogy mekkora veszélyben vannak. Ha az uniós választáson nem tudnak ötnél több képviselőt Strasbourgba juttatni, a Néppárt leveszi róluk a kezét. Hiába szövetkeznek a többi populistával, az már az ő uniós karrierjük végének a kezdete lesz. Ha pedig ősszel elveszítik Budapestet, persze nem kicsit, hanem nagyon, akkor nem hogy a további expanzióra nem lesz pénzük, de a felcsúti stadiont is be kell majd zárniuk. Néhai Stadler Józsi bácsi sorsára jutnak.