Szükség lenne a fekvőbeteg-ellátó rendszer átalakítására, de a magyar lakosság megszokta a kórház közelségét, illetve a kórház megléte településtúlélési kérdés is – mondja Pásztélyi Zsolt, a Medicina 2000 Poliklinikai és Járóbeteg Szakellátási Szövetség elnöke. Hiszen ahol egy intézmény megszűnik, ott a munkahely és az értelmiség megtartásának képessége is csökken. Ez tehát komplex kérdés, és a lakosság nehezen dolgozza fel az ilyen irányú változásokat.
„Több mint két évtizede előttünk van ez a teendő, de a kérdésben megoldás annak politikai vetülete miatt nem születhetett. 2007-ben egy jelentős kórházi ágyszámcsökkentés történt, de azóta a politikusok nem akarnak vállalni egy ilyen konfliktust, ami érthető, hiszen amint szóba kerül egy kórházbezárás, már érkeznek is a helyszínre a tüntetők. A megoldást az jelenthetné, ha a kórház épületében maradna a krónikus ellátás és társulna mellé egy jól szervezett, akár késő estig kitolt járóbeteg-szakellátás, valamint éjszakai háziorvosi ügyelet. Utóbbit is fontos volna erősíteni” – mondja az elnök.
Választás is múlhat ezen
Ha 100 forinttal csökken valakinek a fizetése, az óriási felháborodást kelt, de ha 1000 forinttal megemelik, az semmiség – így működnek az emberek – ezt már egy neve elhallgatását kérő pszichiáter főorvos állítja. A csökkentésre mindig érzékenyebbek, ide sorolható akár egy városi kórházi átalakítás is, amit veszteségként élnek meg. Pedig előfordulhat, hogy ha jól átgondolt az átalakítás, akkor az hosszú távon szakmailag és a közösség szempontjából is előnyös lehet.
„Hiába mondják az embereknek, hogy 50 kilométerrel arrébb a legmodernebb eszközökkel láthatják el őket sürgősségi és nem sürgősségi alapon is. Ők egyedül arra fókuszálnak, hogy ne vegyék el azt, ami már van, még akkor is, ha az rosszabb. Alapvetően minden változás ellenállást szül” – fejtette ki a pszichiáter szakember. Úgy véli, nem kórházbezárásokról kell beszélni, hanem profilváltásról, hogy erősödjön a vidéki intézményekben a krónikus és a centrumokban történjen az aktív ellátás, erre halad a világ. A cél, hogy az aktív ágyakon ne a krónikus betegek feküdjenek.
Az emberek egyébként annyira nem akarnak ilyen irányú változásokat, hogy 2015-ben Tapolcán és környékén a Jobbik részben azzal tudott győzni az időközi parlamenti választáson, hogy a helyi kórház leépítése ellen kampányolt. Akkor ugyanis a kormány megszüntette az aktív fekvőbeteg-ellátást a kórházban, erre válaszul jöttek a tüntetések és az aláírásgyűjtés.
Egészségügyi indokok sora
Pedig az ágyszámcsökkentés bizonyos esetekben indokolt is lehet, más EU-s országokban jóval kevesebb ágy is elegendő a megfelelő ellátáshoz. A Health at a Glance 2017 című jelentés szerint, míg ezer lakosra számítva 4,7 ágy az OECD-átlag, addig Magyarországon 7 ágy jut ugyanennyi emberre. A kórházi tartózkodás is hosszabb nálunk, az átlagos 7,8 nappal szemben nálunk 9,5 nap. Ez ráadásul 2009–2015 között semmit sem csökkent. Eközben Európában az a trend, hogy amit csak lehet, járóbeteg-szakellátás keretein belül végezzenek el. Franciaországban például a társadalombiztosító ezt „járóbeteg-fordulatnak” hívja, és minden kórház összevonás-átalakítás esetén a járóbeteg-szakellátás fejlesztésére külön tervet kell kialakítani.
A járóbeteg-szakellátás Pásztélyi Zsolt szerint a betegek számára is biztonságosabb lehet, hiszen így nem találkoznak a speciálisan a kórházakban megjelenő – egyébként a világon mindenhol problémákat okozó – baktériumokkal, amelyek már számos antibiotikumnak ellenállnak és kórházi fertőzéseket okoznak. Emellett költséghatékonyság szempontjából is kedvezőbb a járóbeteg-szakellátás erősödése, hiszen így megspórolhatók a kórházak úgynevezett hotelköltségei, vagyis azok az összegek, amelyek a betegek bennfekvéséhez kötődnek. Egyre népszerűbb az egynapos sebészet is, mikor a beteg reggel megérkezik az intézménybe, elvégzik a szükséges – általában kisebb – beavatkozást, majd délután hazaengedik. Ehhez persze megfelelő szociális körülményekre is szükség van: közelség, jó közlekedés és megfelelő lakáskörülmények.
Tudatos „érzékenyítés” kell
„Ahhoz, hogy az emberek elfogadják, hogy kevesebb kórház is elegendő volna, lakossági kampányokra lenne szükség. Tudatos, hosszú távú érzékenyítés szükséges, hogy ezt megértsék” – mondja Pásztélyi Zsolt.
Kérdés persze az is, hogy egyáltalán van-e elegendő szakorvos a járóbetegellátás megerősítéséhez. Az elnöktől ugyanis megtudtuk: számos rendelőben van már hiány. Pedig a kórházakhoz képest több előnye is van egy szakrendelőnek. Az idősebb orvosok például már nem szívesen teljesítenek kórházi osztályos ügyeletet, 12 órás műszakot, ezért inkább a szakrendelőt választják. Ott diagnosztizálnak, gyógyszert írnak fel, esetleg kisebb beavatkozásokat is elvégeznek heti húsz-harminc órában. Viszont a fiatal munkaerőt már nehezebb megszerezni, a kórházakban ugyanis elérhető a központilag finanszírozott rezidensképzés, ami komoly húzóerő.
Budapesten ennek ellenére nagyon jó a szakrendelői rendszer. A kórházak összevonásával pedig egyáltalán nem romlana a betegellátás, és komoly összegeket tudnának spórolni az intézmények már azzal is, ha központosítanák az aktív kórházi ellátást, és több forrás jutna a szakrendelői vonalra. Megfelelő otthonápolási háttérrel és szociális körülményekkel ráadásul a fertőzések miatt kockázatot hordozó kórházi befekvések nagy része is elkerülhető lenne.
A járóbeteg-szakellátásban egyébként nagyon magas az orvos-beteg találkozások száma, ezt inkább csökkenteni volna jó, ezért erősíteni kellene az alapellátást. Ha ugyanis minden olyan aprósággal, amit egy általános orvos is tudna kezelni, szakorvoshoz fordulnak a betegek, akkor esetleg olyan páciensek helyét veszik el, akinek tényleg szüksége lenne az időpontra.
Lassan elrohadó kórházépületek
Túl sok kórház van jelenleg hazánkban, miközben már 10–35, bonyolultabb ellátást nyújtó, 2-3 ezer ágyas kórház is elegendő volna, a kisebb intézményeket pedig be kellene zárni – írta Lantos Gabriella, a budapesti Róbert Károly Magánkórház korábbi operatív igazgatója az Indexen még 2016-ban. Ez azonban, ahogy arra már kitértünk, rizikós vállalkozás, nagyon nem mindegy, milyen forgatókönyv alapján teszik, és tény, hogy többen belebuktak már.
Elég felidézni a Molnár Lajos és Horváth Ágnes egykori SZDSZ-es miniszterek 2007-es kórházbezárási akcióit és átalakítási terveit. Ekkor zárták be többek között az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézetet (OPNI), mely mint utóbb kiderült, elhibázott lépés volt. Legalábbis 2012-ben az Állami Számvevőszék (ÁSZ) kiadott egy jelentést, mely szerint nem érte el a célját az ágazat átalakítása, a pszichiátriai ellátás nem lett sem költséghatékonyabb, sem magasabb színvonalú. Az ÁSZ szerint az OPNI bezárását szakmailag nem készítették elő megfelelően, és rossz döntésnek bizonyult az intézményrendszer, illetve az ápoltak szempontjából is. Ebben az esetben azért is volt átgondolatlan a lépés, mert miközben a Parlament után a második legnagyobb, milliárdokat érő műemlék épület az OPNI, a négyszintes épületegyüttes évek óta üresen áll és gyakorlatilag lassan elrohad; a hozzá tartozó park is folyamatosan pusztul. De sokáig hasonló sorsa volt a 2009-ben bezárt Schöpf-Merei Kórház és Anyavédelmi Központ épületének is a IX. kerületi Bakáts téren. Végül idén márciusban jelentették be, hogy itt Nemzetközi Gyógyszerkutatási Centrum létesül.
Nem feltétlenül kell egyébként drasztikus lépés, például egy intézménybezárás a komoly felháborodáshoz. Ellenállást válthat ki már az is, ha egy kórháznak egy átalakítási terv miatt csökkentik az aktív ágyszámát.
2016-ban például tömegek indultak gyertyát gyújtani és demonstrálni a Péterfy Sándor utcai kórházhoz, mikor felmerült, hogy a fővárosi kórházfejlesztés során elveszik az aktív ágyait és ápolási otthont csinálnak belőle. A politika végül megrettent és nem sokkal később már arról szóltak a hírek, hogy legalább 2020-ig nem várható jelentős átszervezés a kórház esetében. Annyi biztos: a szakma egy része haladna a korral, de az erős ellenállás miatt a politika nem feltétlen akar kockáztatni. Kérdés, hogy ez hosszú távon jót tesz-e az ágazatnak.
