Orbán Viktor tusnádfürdői beszédének a legnagyobb tanulsága az volt: kinőtte Magyarországot, ideológiáját exportálni kell. Korábban ugyan Emmanuel Macron francia elnök is felvázolt elképzeléseket arról, miként lehetne megreformálni az EU-t, ám ezekre már semmi szükség. Érthető, hogy a magyar kormány Budapesten nem hajlandó teret adni az elnök elképzeléseinek, semmi szükség arra, hogy itt okoskodjon a hanyatló nyugat egy liberális képviselője.
Itt nem konkrétumok, konkrét elképzelések kellenek, hanem ideológia, amelynek lényege: Orbán Viktor az első számú vezető, a kereszténydemokrácia legfőbb letéteményese. Sőt még ezt a politikai irányzatot is újragondolta. Eddig azt hihettük, a kereszténydemokrácia alapja mások elfogadása a hagyományos keresztény elvek alapján, ő azonban rámutatott: az illiberalizmus, a kirekesztés jellemzi leginkább. Angela Merkel és más kereszténydemokrata politikusok igazán tanulhatnának tőle.
A magyar kormányfő először azért mégsem egész Európát irányítaná, csak a közepét. Már csak történelmi okok miatt is nyilvánvaló: Szlovéniától Csehországon és Szlovákián, Lengyelországon át mindenki lélegzetvisszafojtva várja, hogy magyar irányítással emeljék fel a térséget, amelyen belül egyébként nálunk a legalacsonyabb az átlagfizetés, és csak a lengyeleknél csekélyebb az egy főre jutó GDP. Kivált Varsóban tapsolnak lelkesen annak hallatán, hogy ütközőzóna lennénk a Nyugat és Oroszország között, hiszen közismert róluk, mennyire kedvelik Moszkvát.
Olyan posztra törekszik a magyar kormányfő, amilyet még fel sem találtak. Egész Európát irányítaná, de nem az Európai Bizottság elnökeként. Mert ez utóbbi a hanyatló Nyugat egyik intézménye, amelynek szerinte a jelenlegi körülmények között nincs is jövője. Talán valamiféle felsőbb hatalomnak kellene megválasztani, akinek nem kell foglalkoznia az apró-cseprő hétköznapi nehézségekkel, feladata csak az lenne, hogy meghatározza az egész kontinens irányvonalát. Ismerje meg mindenki a kontinensen a magyarok Istenét!