Boldog az Emberi Erőforrások Minisztériumának felsőoktatásért felelős helyettes államtitkára, Horváth Zita, aki a királyi televízió műsorában örömködött csütörtök reggel: mintegy 2500-zal több hallgató jutott be egyetemre idén, mint tavaly. Yes! Hatalmas siker! Isten áldja, Miniszterelnök Úr!
Vagy mégsem. Horváth Zita azt elfelejtette megemlíteni, hogy ez a 2500-zal több pont 23 ezerrel kevesebb, mint amennyi 2010-ben és 2011-ben volt – még mielőtt a kormány belerondított volna az egyetemek működésébe egyebek mellett „financiális racionalizálással” (pénzkivonás), a „képzési kínálat racionalizálásával” (szakmegszüntetések), a „gazdálkodás racionalizálásával” (minisztériumi végrehajtók, más néven kancellárok), a „jelentkezések racionalizálásával” (felvehető hallgatók számának korlátozása egyes szakokon).
Áprilisban a kormány által elhallgattatni kívánt Magyar Tudományos Akadémia is jelezte, hogy nincs ok az örömre. Míg 2010-ig csökkent, 2010 óta növekszik a korai iskolaelhagyók aránya. A 16 éves korban iskolában levők aránya a 2010-es 99,7 százalékról 2016-ra 91,4 százalékra csökkent. A 20 éves korban tanulók aránya a 2011-es 57,7 százalékról 46,7 százalékra esett vissza, holott 2010-ig folyamatos növekedési pályán volt. Ugyanez a helyzet a felsőfokú végzettséget szerzők esetében: 2014-ig folyamatosan növekedett a számuk, majd egy évet stagnált, 2015 óta pedig csökken. 2017-ben csak 32,3 százalék volt a diplomások aránya, miközben az EU 2020 célja 40 százalék.
A kormány szerint túl sokan járnak egyetemre, gimnáziumba. Ebben nagyon nincs igazuk. Nagy szükség lenne több, szakképzett munkaerőre. Ebben igazuk van. Csakhogy az a szakképzés, ahova most minden eszközzel terelni akarják a tizenéveseket, semmi másra nem jó, mint hogy olcsó bérrabszolgákhoz juttassa elsősorban a holdudvari vállalkozásokat. A politikai hatalmat pedig minél tájékozatlanabb szavazói körhöz. Minél kevesebb a művelt, tájékozott ember, annál jobb – na nem az országnak. Hanem a keresztapusnak és talpnyalóinak.