Hamar munka ritkán jó - tartja népi mondás. A Parlament által az elmúlt héten elfogadott költségvetéssel azonban korántsem az a legfőbb gond, hogy rohammunkával készült, hiszen hosszú évek kínjai és a rutin a Pénzügyminisztérium szorgoskodó embereit olyannyira megacélozta már, hogy akár két évszám különbözetéből is képesek olyan számsort kerekíteni, amelyben nem talál kivetnivalót - természetesen a maga eszközeivel és szándékai szerint - sem a Költségvetési Tanács, sem az Állami Számvevőszék (ÁSZ). Az utóbbi elnöke ráadásul megkettőződött szerepkörben, hiszen az előbbi - három tagú - grémiumnak is oszlopos tagja. (Az ÁSZ tevékenységéről azonban csak óvatosan nyilvánítunk véleményt, mert ha az intézmény nevét a sajtóban leírva látják, azonnal az önvédelem bástyái mögé bújnak, ahonnan terjedelmes levélben értesítik a média szereplőit, hogy ha ők valamit szabályosnak találtak, mondjuk két esztendő távlatából, akkor az is. Aki nem hiszi, az járjon utána.)
Az Orbán-kormányok sajátja, hogy ki tudja, milyen kényszertől vezéreltetve a parlamentnek már a tavaszi ülésszakon el kell fogadnia a jövő évi költségvetést. Ha történetesen a választások miatt ez az ülés néhány hetet késik, akkor is. Pedig a saját kárukon nem egyszer megtapasztalhatták, hogy a 6-7 hónapos előretekintés még az olyan, viszonylag kiegyensúlyozott nemzetközi konjunktúrával kecsegtető időszakokban is, mint a jelenlegi nemcsak hogy kockázatos, de felesleges is. Augusztus lesz, mire az előző évi teljesítés zárszámadása elkészül. Hamis érv arra hivatkozni, hogy a hazai gyakorlat elősegítheti a gazdaság szereplői életének jobb tervezhetőségét a jövő esztendőre. A lakosságot a központi költségvetés aligha érdekli, a vállalati szférát is inkább csak a várható támogatások mértéke vagy elmaradása. A legfőbb érintettek az önkormányzatok és az intézmények, de ezek saját költségvetésüket majd csak valamikor február táján állítják össze.
Az adótörvényekkel merőben más a helyzet: valóban nem lehet elég korán értesülni a béren kívül juttatások erodálásáról vagy arról, hogy a társadalombiztosítási járulékok örökébe lépett szociális hozzájárulási adó (szocho) mértéke hogyan is alakul 2019-ben. Azonban a most elfogadott adótörvények sem állnak igazán stabil lábakon, hiszen - és ezzel Varga Mihály pénzügyminiszter is számol - időközben az Európai Unió olyan előírásokat közöl, amelyeket át kell majd vezetni a hazai jogszabályokon.
De még ennél is nagyobb korrekció várható a költségvetési törvényen. Az unortodoxiával fokozatosan felhagyó jegybank 180 pontos ötletbörzéjéből számos javaslat nyomot hagy már a jövő évi költségvetésen is. Visszaállhat a régi tankötelezettségi korhatár, nagyobb tőkét igényel a felsőoktatás és a digitalizáció, és a bürokrácia csökkentése révén lassacskán félmillió ember áramolhat a versenyszféra felé. Ennek költségvetési fedezetét érdemes lesz megteremteni.
A költségvetési törvényt átírják majd, nem kicsit, nagyon. Persze kizárólag az áhított bürokráciacsökkentés jegyében.