Otthonosság, egységesség, kreativitás– az Új Budapest Galéria forma- és színkavalkádjába lépve leginkább ezek a fogalmak jutnak a látogató eszébe, miközben szívesen lehuppanna az egyik fotelbe, vagy felpróbálna egyet a vitrinben lévő ékszerek közül. „A design a mindennapjaink része” – a szervezők gondolatát nagyon is visszaigazolják a Határtalan Design kiállításon látottak. A több szempontból is valóságközeli tárlat – amely a már korábban indult 13. madeinhungary és a később, visegrádi támogatásnak köszönhetően megszerveződő 6. MeeD közös eseménye – Szigeti Szilvia textiltervező és alkotótársa, Radnóti Tamás belsőépítész munkája, amely saját bevallásuk szerint olyan számukra, mint egy karmesteri, vagy rendezői feladat: közösségi létben gondolkodnak.
Ezt jól tükrözi az a multikulturális megközelítés is, mely szerint évről-évre más régiót hívnak meg a kiállításra, valamint újabb és újabb társművészeti műfajokat mutatnak be. A cseh, lengyel és szlovák tervezők mellett, idén először szerepelnek a kiállításon német, osztrák, román, svájci és szlovén alkotók művei.
„Én maximálisan elutasítom azt a kirekesztő gondolatot, hogy csak bizonyos csúcsbrandekből kerülhetnek ki a design tárgyai. A design nem ez. Sokkal inkább az, ami a mindennapjainkat körülvevő használati tárgyakban megjelenik. A legfontosabb, hogy ott legyen mögötte az a kreatív, alkotó ember, aki egy másik emberhez szól és valamilyen üzenetet közvetít számára” – mutatott rá Szigeti Szilvia. A kiállításon számos olyan darab is van, amely még a prototípus kategóriába tartozik, ugyanakkor kis-szériás valamint már a nemzetközi piacokon is megjelent sorozatgyártott, több jelentős dizájn díjjal kitüntetett produktum is látható. „Azt a fajta frissességet és kreativitást próbáljuk meg idevarázsolni, amit a tárgykultúra jelent a világban általában. Fontos, hogy olyan élő anyag jöjjön létre, amiben látjuk, és el tudjuk helyezni magunkat magyar tervezőként. Nemzetközi pezsgést szeretnénk beindítani, hiszen a más régiókkal való kapcsolatteremtés ránk is inspirálóan hat” – hangsúlyozta a tervező.
Szigeti Szilvia a nemzetközi példák alapján úgy véli, olyan ösztönző gazdasági intézkedésekre lenne szükség (például a járulékok csökkentése), amelyek lehetővé tennék, hogy a vállalkozók designereket foglalkoztassanak. Valamint a korábbiakhoz hasonló (ITD, HITA) nyílt pályázati lehetőségeket kellene teremteni a piacra jutáshoz és a termékfejlesztéshez egyaránt, minden szereplő számára átlátható feltételekkel. A tervező kiemelte, Csehországban Szlovákiában, Szlovéniában a vállalkozók büszkék arra, ha designert foglalkoztatnak, és felismerték ennek jelentőségét, Magyarországnak azonban még nagy a lemaradása e téren. A Texhibition projekt is az ő kezdeményezése, amelynek célja a különböző generációkhoz tartozó textiltervezők és gyártók közötti kapcsolatok építése, és a szemléletbeli váltás elősegítése; mivel jelenleg sok a gyártópozícióban lévő vállalkozó, aki nem érzi annak fontosságát, hogy ne másoljon, hanem saját arculatot alakítson ki.
Az alkalmazott fotográfiát is hasonló törekvések mentén mutatják be a kiállításon, azt a történelmi pillanatot rögzítve, amikor még nem szorította ki a 3D-s grafika ezt a műfajt – hangsúlyozta Szigeti Szilvia. A tervező úgy látja, ez olyan fontos műfaja a designnak, amely nélkül nem is tudna piacra lépni: „széles spektrumban akartuk bemutatni a műfajt, mit jelent, ha a fotós a tárgyfotóra koncentrál, vagy ha a tárgyábrázolást más kontextussal gazdagítja, sőt tartalommal, üzenettel tölti meg, sokszor a hummorral is operál. Ezt a fajta életszerűséget és kézzelfoghatóságot a grafika nem tudja majd helyettesíteni.”
A design megjelenésében mérvadó elem a social design, tehát a társadalmi jelenségekre való aktív reflexió is – mutatott rá a tervező. Az egyik kiállított videóinstalláció a délszláv háború traumatizált asszonysorsain keresztül mutat be egy textiltervezéshez kötődő projektet, melynek során a környék hagyományaira épülve, az OOLOP stúdió textiltervezőinek irányításával az asszonyok egyedi kézzel horgolt párnákat készítenek, majd a kész tárgyaikat értékesítik. A közös munka, a találkozás segít feldolgozni a hátrahagyott borzalmakat és új utakat nyit a túléléshez. A Ljubljanától északkeletre fekvő kis város példáján keresztül rálátás nyílik arra, milyen hangsúlyos lehet a design esetében is az elfogadás, a befogadás, és a személyes sorson keresztül történő kapcsolatteremtés.
A művek válogatása, és összeállítása során a szervezők abszolút célja volt, hogy rámutassanak az európai összetartozásra, kiemelve, hogy a kultúrák különbözősége ellenére is lényegi tényező az egymásra gyakorolt hatás. Meghatározónak tartják a generációk közti párbeszéd kialakítását, épp úgy, ahogy a műfajok közti átjárhatóságot. Szigeti Szilvia rávilágított: az egymásra figyelés térben, időben és filozófiában egyaránt fontos; az igazi alkotói szabadság ebben rejlik.
