Debussy 15-16 éves korában írt szép dala, a Beau soir (Szép este) a zeneszerző egyik leghíresebb műve, még Barbra Streisand is lemezre énekelte, és gyakran elhangzik hegedűs átiratban is. Adta tehát magát egy olyan kiadvány címéül, amely francia szerzők hegedű-zongora műveit tartalmazza. Amelyen hallhatjuk a Beau soir-nál is híresebb, A lenhajú lány című, eredetileg zongorára írt prelűdöt is, amely itt szintén hegedű-zongora letétben szólal meg, és amely már a „nagy” zeneszerző műve, az egyik legjellemezőbb Debussy darab. Ezek kis művek Fauré és Franck rövid remekeivel együtt afféle ráadásdarabok az A-dúr szonáták mellett. A kissé szokatlan műsorösszeállítást az indokolhatja, hogy a dél-koreai hegedűművész 1980-ban már kiadott egy lemezt Radu Lupuval, amelyen Franck szonátája mellett a Debussyé szerepel, úgy tűnik, valamiért tavaly a lemez készítésekor a hetvenes évei felé közeledő Chung szükségét érezte, hogy a hegedűirodalom egyik sarokkövéről újabb változatban is beszámoljon hangfelvételen. (Néhány esztendővel ezelőtt, tizenöt év elteltével jutott újra lemezszerződéshez.) Szándékát az is erősíthette, hogy nagysikerű koncerten játszotta a két A-dúr művet a svájci Verbier-i fesztiválon 2016-ban. A Franck-szonáta sokra becsült mű, de a Fauré-jé itt is úgy tűnik, fajsúlyosabb alkotás.
Kyung Wha Chung
Dél-koreában született 1948-ban, csodagyerekként indult. Négy éves korában zongorázni, hét éves korában hegedülni kezdett, kilenc évesen Mendelssohn versenyművét játszotta zenekarral. Később New Yorkba költözött, ahol Ivan Galaminnál tanult a Juilliard Schoolban, utána tanult Szigeti Józsefnél is. Játszott a világ nagy zenekaraival, felvette a hegedűirodalom jelentős műveit.
Nem indul jól a lemez, az első tétele erőltetett hegedűhangon csendül fel, nem igazán szépen, kidolgozottan szólnak a többszólamú hegedűhangok. Chung annak az előadói stílusnak a híve, amely hozzáadott energiatöbblettel, gyorsabb tempókkal, intenzívebb hangzással próbál figyelmet felkelteni, hatást elérni. Ez sikerre is vezethet, azonban gyakran visszaüt; a felvételen a hegedűhang sokszor bántó, kevéssé cizellált. A Franck-műben a hangsúlyok jobban kifinomultabbak, kevesebb a sikerületlenebb megoldás, a behízelgően dallamos, valóban erősen ható negyedik tétel szolgálhat a hallgató teljes elégedettségére. A kis darabokban végig mer megfelelően lágy, lírai Chung lenni, de hát azok jóval egyszerűbb játszanivalók, nem kell, hogy fűtse az előadót valamiféle bizonyítási vágy. A jó képességű amerikai zongorista végig megbízható társ, egyenletesen kiváló színvonalon működik együtt a hegedűművésszel. Sajnos a száraz hangzású felvételi környezet egyikük hangszerének szebb megszólalását sem segíti.
