- Kilenc éven át zsinórban indítottak büntetőeljárásokat ön ellen, kémpert akasztottak a nyakába, éveken át a teljes, mostani kormánysajtó hazaárulónak titulálta, majd végül a bíróság mára minden ügyben felmentette és megállapította, hogy nemhogy bűncselekményt nem követett el, a kötelességét végezte. Érez magában valami elégtételt?
- A kilenc év annyira hosszú idő, hogy az ember nem vár elégtételre, elég neki, hogy az igazság győz. Nincsen bennem sem bizonyítási kényszer sem revansvágy.
- Miért ne lenne? 2011 nyarán három napra még őrizetbe is vették, ezért ez kevés politikussal történt meg, pláne nem titkosszolgálatokat felügyelő miniszterrel. Egy politikus-kémfőnök ezt nehezen viselné jó szívvel.
- A kémfőnök azért nem én voltam. Politikus igen, bár nem szerettem, és eléggé a célkeresztbe kerültem. Akármi is történt velem, nagyon remélem, ha egyszer változik a politikai helyzet, és jön egy újabb garnitúra, nem ültet le ártatlan embereket – politikai megfontolásból sem. Akivel nem történt ilyen, az nem tudja, hogy milyen borzalmas pusztítást okoz ez a vádlott családjának.
- Milyent?
- A legmélyebb nyomot az a történet hagyott, amit már korábban elmondtam a sajtóban is: Azon a nyári napon fagyizni indultunk volna a lesencei házunkból az akkor négyéves fiammal és a feleségemmel. Ahogy kinyitottam az ajtót akkor láttuk meg, hogy ott van a ház előtt négy fekete autó és rengeteg ember és jön egy ismerős ügyész, aki már más ügyekben kihallgatott. „Miniszter úr ez most komoly” – mondta, benyomultak, a gyereket elvitették a szomszéddal, órákon át házkutatást tartottak, majd beültettek az egyik fekete autóba és elhajtottak velem, éjszaka őrizetbe vettek. Három nappal később a bíróság kimondta, hogy nem volt megalapozott a gyanúsításom és kiengedtek. Egy héttel később újra elindultunk fagyizni – babonából ugyanazon a napon, ugyanabban az órában. Mielőtt nyílt volna a kapu, a gyerek megkérdezte tőlem, hogy „Papa, most a rendőr bácsik engedni fogják, hogy elmenjünk fagyizni?” Éveken keresztül rémálmai voltak arról, hogy üldözik, ő ül a börtönben. Megérezte, hogy mi történt. Pedig azóta sem meséltük el neki, hogy valójában mi volt. Ezért nem engedtem meg azt sem, hogy lefotózzanak a bíróságon a tárgyalóteremben – mindenütt másutt arccal szerepeltem – hogy ne kerüljön a gyerek elé olyan kép, ahol az apja a vádlottak padján ül.
- Nem lehetett könnyű: 2011-ben alig volt olyan címlap, ahol nem ön lett volna hazaárulás gyanújával.
- Sőt, az akkor éppen ülésező Fidesz kongresszus állítólag tapsolva fogadta a letartóztatásom hírét. Ehhez képest tavaly, a választási kampány elején, amikor az Ítélőtáblán felmentettek, akkor gyakorlatilag nem volt ott sajtó.
- Mit gondol, miért?
- Mert már egyik jelentős politikai oldalnak sem fűződött ahhoz érdeke, hogy a nyilvánosság tudjon róla. 2011-ben még a teljes konzervatív sajtó azt írta, hogy ha a „kémügy” nem lenne igaz, úgy mindenkinek, aki ebben közreműködött le kellene mondania, Poltnak, Orbánnak és társainak. 2018-ban már senki sem teszi fel a kérdést, hogy akkor most ők lemondtak? A Fidesz, amit lehetett, azt már elérte az ügyemmel. 2009-2013 között eladtak, mint a Gyurcsány-kormány fő bűnözőjét, amivel, vagy legalábbis részben azzal, meg tudtak nyerni egy újabb választást is. Utána 2017-ben kiderült, hogy mindez koholt vád volt, ekkorra a Fidesz számára már természetesen nem volt az egész érdekes. Az ellenzéknek, leszámítva a Demokratikus Koalíciót, szintén rosszul jött a felmentésem, hiszen még az MSZP is a múlt tagadására építette politikáját. Egyébként 2017 végén már nem is arról szólt az ügy, amivel kezdetben elindították.
- Pontosan miről szólt a kémügy?
- A vád, a periratok titkosítottak, így korábban sem tudtam kifelé érdemben védekezni, és most sem tudok mindenről beszámolni. A kormánysajtóba kiszivárogtatott sejtetések szerint a teljes energiaszektort, a MOL-t át akartuk játszani az oroszoknak, ehhez a Nemzetbiztonsági Hivatalt is elfoglalhatóvá tettük a számukra. Ezeket később tényként vette át egymástól a teljes jobboldali sajtó.
- Ebből mennyi volt az átfedés a 2041-ig titkosított vádirattal?
- Semennyi. Egyszerűen kifelé a hazai és a nemzetközi közvéleménynek ezzel a koholmánnyal akarták elmagyarázni a letartóztatásunkat. Már a letartóztatásomat elbíráló bíró is kimondta, hogy a gyanú nem megalapozott. 2017-re végül mindebből annyi maradt, hogy egy 2007-es poligráfos vizsgálatért próbáltak felelősségre vonni.
- A sajtóba kiszivárogtatott részletek szerint az önnel együtt perbe fogott Galambos Lajos főigazgató a magyar titkosszolgálati középvezetők szavahihetőségét csekkolta volna egy orosz kötődésűnek vélt külsős céggel.
- Nagyrészt ezeket sem igazolják vissza a tények. Jellemző csúsztatása volt egyébként a kormánysajtónak, nyilvánvalóan a Fidesz politikai érdekeinek megfelelően, hogy a „Gyurcsány-kormány titkosszolgálati főnökeként” írta le Galambos tábornok urat, holott – csak a tényszerűség miatt mondom és nem elhatárolódásképpen – őt Medgyessy Péter nevezte ki, és vele én csak néhány hónapig dolgoztam együtt. Az utódjaként kinevezett Laborc Sándorral pedig 2007-2008-ban kivizsgáltattuk az egész ügyet. Tulajdonképpen az egész „kémügy” száz százalékig azokon a tényeken alapult, amelyeket Laborc Sándor munkatársai feltártak és jelentésekbe foglaltak. Ők azt állapították meg, hogy bűncselekmény nem történt, a szakmai hibákért pedig a volt főigazgató már „megbűnhődött”, hiszen a miniszterelnök, Gyurcsány Ferenc 2007 májusában felmentette. Ezeket a jelentéseket pedig aztán Laborc Sándor utódja is, de az én utódaim is megismerték, akik szintén nem láttak bűncselekményre utaló körülményt. Majd két évvel később, csak 2011-ben a frissen létrehozott Nemzeti Védelmi Szolgálat (NVSZ) állt elő ezzel a történettel, mint kémsztorival. A kormányváltás után ugyanis nyilván ők is parancsba kapták, hogy a „nagy elszámoltatás” – helyesebb lenne leszámolásnak hívni – keretei között minden létező ügyet ássanak elő, és az ügyészség segítségével kreáljanak bűntetőügyeket. Paradox módon a Laborc Sándor, és így közvetve az általam feltárt ügyre próbálták azt ráhúzni, hogy én voltam a felbujtó, majd végül már csak azt, hogy elmulasztottam a feljelentési kötelezettségemet, ám a bíróságon bebizonyosodott, hogy ez sem volt igaz.
- Kiderült, hogy hogyan keveredtek oroszul beszélő poligráfos szakemberek az akkori Nemzetbiztonsági Hivatal épületébe? Voltak olyan feltételezések, hogy a Fidesznek szivárogtató titkosszolgákat akarták leleplezni.
- Többféle interpretációja is volt a történetnek, de sajnos részletekről megint csak nem tudok beszélni, mivel államtitok. Azt azért elmondhatom, hogy 2007 tavaszán a kormányzati politikai szándék éppen az ellenzékkel való együttműködés volt a titkosszolgálatok átszervezése kapcsán, nem pedig kiszivárogtatók leleplezése. Erre írásos bizonyítékok is vannak.
- A Kúria legutóbbi döntése után a Legfőbb Ügyészség azt közölte, támogatná, hogy feloldják az ügy iratainak a titkosítását.
- Már 2011-ben az ügyvédeinkkel kezdeményeztük a titkosság feloldását, mondván: ha már ilyen médiaügyet kreáltak ebből, akkor a rutinszerű titkosításnak semmi értelme, bizonyos anonimizálás mellett nyugodtan meg lehetne oldani, hogy a teljes ügyiratot nyilvánosságra hozzák. Jellemző, hogy korábban ez az ügyészségnek sem volt fontos, de az akkori kérelmünket ugyanaz az adatvédelmi hatóság utasította el, amely ma az átlátszó.hu kérésére úgy fogalmazott hogy „bizonyos értelemben közzé lehet tenni.”
- Hogyan élte meg, hogy a Gyurcsány kormány 2009. áprilisi lemondása után szinte azonnal a gyanú és a vád árnyékában élt?
- Valóban, a hajtóvadászat 2009-ben a személyes adattal való visszaélés vádjával kezdődött az UD Zrt.-ügyben. A nyilvánosság előtt zajló perek kapcsán a környezetemben mindenki tudta, hogy politikai hátterű leszámolás zajlik velem szemben. Még azok is tudták, akik csinálták, az ellenem indított ügyeket a politikai ellenfeleim sem vették komolyan. Mindennaposak voltak az ezt megerősítő beszélgetések ügyésszel, volt politikussal, egyszerű jobboldali szavazóval. Az ügyészek, akik részt vettek ezekben az ügyekben, egy kivételével, még elnézést is kértek az eljárások miatt, amelyekben nekik részt kell venniük.
- Elnézést kért ügyész?
- Pontosan. Az első ilyen eset akkor volt, amikor április közepén a miniszteri pozícióról leköszöntem, majd nyomban utána a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt.-nek lettem a humánpolitikai igazgatója. Egy napot sem töltöttem ott jóformán, amikor az ügyészség egyik vezetője hívott, hogy szeretne személyesen megkeresni. Eljött és előbb elnézést kért, majd elmondta, hogy sajnos meg kell, hogy gyanúsítsanak az UD Zrt. ügyében. Ekkor már egy éve sürgették a fideszesek, hogy büntetőügy legyen ellenem az UD ügyében. Ezután elmentem az előre egyeztetett időpontban az ügyészségre, ahol már hemzsegtek az újságírók. Az akkori Magyar Nemzet mindent megírt előre, amiket még én sem tudtam a saját ügyemről. Saját magamon láttam, hogy működik a politikai ellenfelekkel szemben a kriminalisztikai eszközökkel történő leszámolás, ahol a Fidesz a saját politikai befolyását használta fel.
- Akkor még baloldali volt a kormányzat. Az ügyészség miért tudta megcsinálni?
- Mi akkor azt mondtuk, hogy a kormány, a kormányzó pártok ne gyakoroljanak semmilyen befolyást az ügyészségre, a függetlenséget kell elvárni tőlük. A másik oldal viszont nem ezt a megközelítést követte. Amikor pedig ennek a politikai következményei a választási kampányhoz közeledve egyre erősebbé váltak, már nem volt eszköz a kezünkben. De hangsúlyozom: nem is arra voltunk szocializálódva, hogy pártpolitikai célokra használjuk az ügyészséget, mint a Fidesz.
- Azért csak megkérdezték, hogy mégis miért mindig csak szocialista ügyek vannak?
- A Polt Pétert követő legfőbb ügyész kinevezésénél volt olyan kérés tőlünk, hogy az ügyészség vonuljon ki a pártpolitikából. Pontosan tudtuk, hogy ki volt a néhány, gyakorlatilag nyíltan a Fidesz szekerét toló ügyész. A legfőbb ügyész részéről természetesen elhangozott olyan ígéret, hogy ez meg fog történni, ám végül nem teljesült be. Sorban jöttek szocialista - szabaddemokrata kötődésű ügyek. Fideszes pedig nem volt.
- Lehetett volna?
- Igen. Titkosszolgálatokat irányító miniszterként heti rendszereséggel kaptam miniszternek szóló feljegyzéseket a szolgálatoktól az államigazgatás legkülönbözőbb szintjein zajló korrupcióval kapcsolatban is. Legkevesebb ilyen a bíróságokról szólt, de az ügyészségről, rendőrségről, államigazgatási szervezetek tagjairól és persze a politikusokról elég nagy gyakorisággal futottak be ilyen adatok. A főigazgatóknak minden esetben azt mondtam, hogy erősítsék meg az információt és ha az helytálló, akkor adják tovább a nyomozó hatóságoknak. Egy csomó ilyen MSZP-SZDSZ-hez kötődő ügyet láttam később visszaköszönni. Fideszest egyet sem. Az ügyészség sorra visszadobta az ilyen ügyeket. Az első ilyet egyébként még 2002-ben, a GYISM-ben láttam, a stadionbeléptetők ügyében. A rendőrség olyan felterjesztéssel fordult az ügyészséghez, amelyben bűncselekmény, köznyelven fogalmazva csalás alapos gyanúját látta megalapozottnak. A nyomozást felügyelő ügyészség egyszerűen közölte, hogy az eljárást meg kell szüntetni. Nem indokolt meg semmit. Nem kellett.
- Nemcsak korrupció volt a titkosszolgálatok látókörében. Ön pedig többször nyilatkozta, hogy a „Fidesz bűnben fogantatott”. A 2006-os események kapcsán arra utalt, hogy a kormánypártnak lehetett köze a zavargássorozathoz. Akkor mégis rádolgoztak volna a Fideszre?
- Nem, sőt. 1990 és 2006 között politikai és szakmai konszenzus volt abban, hogy a szolgálatok nem „dolgoznak” politikai szervezetekre. 2006-ig gyakorlatilag nem is volt olyan információnk, amely politikai szervezetekről szólt volna. 2006 őszén viszont azzal szembesültünk, hogy egyes politikai szervezetek törvénytelen eszközökkel az alkotmányos rend megdöntésére készülnek. Akkor született egy olyan megállapodás, hogy a szolgálatok a politikai szervezetek körében is tegyenek eleget a törvényi kötelezettségüknek. 2006-tól a szolgálatok elindultak ezen az úton. Ugyanakkor megjegyzem, az akkor keletkezett információk jó részét csak később, a bírósági tárgyalások során ismertem meg. 2010-ig nagyon sok információt középszinten visszatartottak a szolgálatoknál. Ennek nagy hagyománya volt 90 után, részint a már említett távolságtartás miatt, részint azért, mivel egyes szolgálati vezetők így biztosították be a kormányváltás utáni túlélésüket.
- És ön nem hozott ki magával néhány ilyen terhelő anyagot? Nincsenek Szilvásy – dossziék vezető kormánytagokról?
- Nem hoztam ki semmit, pedig nem is lett volna sok akadálya. Ami pedig a fejemben van, arról nem beszélhetek, mivel szolgálati és államtitok. Egyébként a Parlament Nemzetbiztonsági Bizottsága előtt elmondtam: ha feloldanak a titoktartás alól, akkor a korrupcióban érintett politikusoknak szívesen elmondom, hogy kiről mit tudok. Érdekes módon ezt az ellenzéki bizottsági tagok sem szorgalmazták, ahogy a bizottsági elnök sem. De hangsúlyozom: nincsen dokumentumom, nem hoztam ki semmit. Törvénytelen lett volna. Amikor ezt ma elmondom, mindenki úgy néz rám, mintha hülye lennék.
- Pedig könnyen lehet, hogy megspórolhatott volna magának egy évtizednyi eljárássorozatot. Leltározzunk: leköszönése után végül is hány ügyben indult eljárás?
- Összesen négy ügyet vettek elő, ebből háromban gyanúsítottak meg. A negyedik titkos, nem mondhatom el a részleteket. A fennmaradt három ügyből az egyik az UD Zrt.-ügy, a másik a „kémper”, míg a harmadik a „facsemete-ügy”, hivatalos nevén hamis tanúzás. Ezt akkor indították, amikor már látták, hogy az UD-ügyben fel fognak menteni. A politikai cél az volt, hogy ha valamelyik ügyben nem tudnak elmarasztalni, akkor legyen másik ügy, amiben elítélhetnek, és fenn lehet tartani velem kapcsolatban a „bűnözői” látszatot. Jellemző volt, hogy amikor Benedek Fülöppel szemben nyomozás volt, akkor egyszer csak arra utasította a Központi Nyomozó Főügyészség a budapesti szinten nyomozó ügyészt, hogy a Benedek-ügyről leválasztva, önállóan gyanúsítson meg engem hamis tanúzással, ami egy szakmai nonszensz. Mint ismert, minden vád alól jogerősen felmentettek a bíróságok, és megnyertem további jó negyven személyiségi pert is a kormánysajtó és a fideszes politikusokkal szemben. De a családot sem kímélték. Testvérem ellen az ügyészség még mindig fenntart egy vádat – na nem a közvéleménynek tálalt, de valójában nem létező milliárdos kórházi beszerzések ügyében, hanem egy tanácsadói szerződés, illetve egy kutató-tudós alkalmazása kapcsán. Mivel jól ismerem a peranyagot, meggyőződésem, hogy ez is a koholt vádak sorába fűzhető fel.
- Mitől lett önből bűnbak?
- Három fő okra vezetem vissza. Az egyik nyilván az, hogy kormánytagként is Gyurcsány Ferenchez közel álltam, a Fideszre a legnagyobb veszélyt ő jelentette, rajtam keresztül őt, a kormányát is támadták. A másik, hogy a fideszesek, elsősorban Kövér László, húsz éve engesztelhetetlenül gyűlöl. A történet még a Fidesz megalakulásáig vezet vissza, amikor én voltam a KISZ Központi Bizottsága Egyetemi Osztályának vezetője. Szerettük volna elérni, hogy a Fideszt, mint politikai ifjúsági szervezetet az MSZMP elismerje. Az egyetemi KISZ-nek nagyon rosszat tett az, hogy rendőri eszközökkel vegzálnak egy akkor szimpatikus, fiatal, européer szervezetet. Mi azt képviseltük, hogy a Fideszt legalizálni kell, és csak politikai ellenfélként tekinteni rá. Én tárgyaltam a Fidesz kijelölt vezetőivel (a Központi Bizottság vezetőinek felhatalmazásával), hogy hogyan lehetne elérni ezt a legalizálást. Akkoriban Deutsch Tamással jártuk az országot, vitatkoztunk középiskolások, egyetemisták körében. Rólam nagyon jókat írtak akkoriban a Fidesz lapjában, az egyik akkori cikk azt taglalta, hogy Szilvásy milyen jól is mutatna a Fideszben. A veszprémi ifjúsági parlamentet készítettük elő, mi többek között elértük, hogy a Fidesz képviselői terjeszthessék a papírjaikat, és szabadon szólhassanak a szervezetük nevében a parlamenten. Ők meg annyit vállaltak, hogy nem provokálják a hatalmat azzal, hogy a szovjetek kivonulását vagy az MSZMP letaszítását követelik. A parlament előestéjén azonban – tudtunk nélkül, és a legnagyobb megdöbbenésünkre, kétségbeesésünkre – megjelent a kollégiumi szálláshelyükön a rendőrség, fogdába vitték őket és elkobozták a propagandaanyagaikat. Mi, egyetemi KISZ-vezetők már akkor tudtuk, hogy ezzel nem a Fidesznek, hanem nekünk ártottak a leginkább – középtávon biztosan. Utána azonban több embertől visszahallottam, hogy Kövér engem gyanúsított az üggyel és ez a gyűlölet benne maradt húsz éven keresztül. Aztán az Antall-kormány idején, amikor a Miniszterelnöki Hivatalnál helyettes államtitkár voltam, már kiderült pár sáros ügyük. Azért akartak drága székházat az MSZMP-vagyonból, hogy utána azt eladhassák és részben magánzsebbe jussanak a bevételek.
- Ön pattintotta ki a székházbotrányt?
- Azt így nem mondanám, de én kezeltem a volt MSZMP-vagyont, és Antall Józsefnél rámutattam pár összefüggésre.
- És a harmadik?
- Az MSZP 2010 után abból próbált politikai tőkét kovácsolni, hogy megtagadja, ami előtte volt, és ami szerintem hozzájárult a később mélyrepülésükhöz. Én nem kötöttem különalkukat fideszes politikusokkal, ezért könnyű volt az MSZP korábbi vezető személyiségeinek azt mondani a Fidesznek, hogy a Szilvásyt nyugodtan támadják, őt a jelenlegiek sem fogják megvédeni. Mint ahogy a mostani felmentésünkbe sem állt bele az ellenzék, a DK-t leszámítva. Az LMP annak örült volna, ha elítélnek. De persze, ahogy az előbb mondtam, az MSZP mai vezetésének sem kellenek olyan „hősök”, akik a Gyurcsány kormányban voltak, akikkel ők szembe fordultak 2010 után. Megjegyzem, korábban én sem ambicionáltam, hogy bármelyik párt a nyakába vegyen, politikai teherként cipeljen. Így aztán kezdettől fogva tisztában voltam azzal, ha én nem tudom megvédeni magam a bírósági tárgyalótermekben kiváló ügyvédeim segítségével, akkor senki sem fog.
- Amikor titkosszolgálatokat felügyelő miniszternek állt sejtette, hogy ilyen „rázós” lesz az utóélete?
- Nem, de a feleségem óva intett, hogy elvállaljam a felkérést. Azt azért tudni kell, hogy finoman szólva én sem ragaszkodtam foggal-körömmel ehhez a poszthoz. 2006-ban miniszterelnökséget vezető miniszter voltam, nagyjából olyan kiterjedt portfólióval, mint később Lázár János, ezek közül volt az egyik a titkosszolgálatok. 2006 nyarán, az augusztusi tűzijáték tragédiája után kértem Gyurcsány Ferenctől, hogy mentsen fel a posztomról. Már valahol talán elmondtam, másnap reggel a kormány és az MSZP-frakció vezetése összeült és úgy döntöttek, hogy ne mondjak le, ne emeljük politikai rangra a természeti katasztrófát, sőt ne is hozzam nyilvánosságra, hogy le akartam mondani. Én ezt betartottam. Szeptemberben megint kértem a miniszterelnököt, hogy engedje, hogy visszaadjam a Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszteri megbízást, mert úgy éreztem, nem tudom jól csinálni, politikusként nem találom a szerepemet, és egyébként is olyan párhuzamosságok vannak a kormányban, amelyeket megoldana a lemondásom. (A már elhunyt Kiss Péternek és Draskovics Tibornak is az volt részben a feladata, ami nekem.) Utána én egyáltalán nem szerettem volna csak titkosszolgálati miniszternek maradni, mivel az nem egy alkotó terület, kevés nyilvános sikerélmény kecsegtet, viszont annál többször kényszerül védekezésre, magyarázkodásra a miniszter. Azért, mert már akkor igencsak látszott, hogy a Fidesz a „minél rosszabb az országnak, annál jobb nekünk” politikai stratégiája mentén minden kormányzati lépést megtámad, megtorpedóz.
- Nem próbáltak erről tárgyalni velük?
- De, le is ültünk még 2006-ban Répássy Róberttel, hogy legalább néhány pontban sikerüljön megállapodnunk az egészségügyi, oktatási, közigazgatási rendszerek reformja kapcsán. Répássy pár nap gondolkozást kért, majd végül nemet mondtak. Orbán úgy döntött, hogy nincs semmilyen együttműködés.
- Semmilyen?
- Sok példa van rá. Sem a nemzetgazdaság szempontjából kiemelt ügyekben, a különböző nagy rendszerek átalakításában, sem kisebb ügyekben. A Déli Áramlat kapcsán még le is hazaárulóztak bennünket, miközben titokban tárgyaltak az orosz féllel, és 2010-ben 180 fokos fordulatot vettek. Már az Magyar Nemzeti Vagyonkezelőnél (MNV) dolgoztam, amikor egy nagy autógyár magyarországi terjeszkedése kapcsán érkezett a fideszes üzenetet, hogy csak előkészíthetjük, de nem dönthetünk, különben ők kénytelenek lesznek azt megtámadni. De ilyennek tekintem a sukorói beruházás megakadályozását is.
- Akkor miért fogadta el végül mégis a titkosszolgálatokat felügyelő tárcát?
- Abban állapodtam meg a miniszterelnökkel, hogy a kormányzati informatika irányítását is megtarthatom, amit a 1990-94 között már elkezdtem az Antall-kormányban, és igencsak sok szakmai kihívás elé nézett a terület. Gyurcsány Ferencet azonban koalíciós kényszer elé állította az SZDSZ, ugyanis nem támogatta ezt az elképzelést. Ez már a kormányátalakítás utolsó pillanatában történt, és én elfogadtam a tisztán titkosszolgálatokat irányító miniszteri kinevezést. A miniszterelnöknek nem volt más jelöltje.
- Miért akadályozta meg az SZDSZ?
- Lényegében azért, mert más szerette volna megkapni azt a posztot.
- Hogyan dolgozza fel azt, hogy akik megvádolták, szinte kivétel nélkül mind magas polcra kerültek?
- Az én gondolkodásomban ennek abszolút nincs szerepe, jelentősége, meg sem fordult a fejemben. Mint említettem, nem éreztem jól magam a politikusi szerepkörben, nem irigylem azokat, akik ezen a pályán vannak. Én közigazgatási szakembernek vagyok jó, szervezetek vezetésében vagyok jó, abban bizonyítottam.
- Mennyi idejét vitték el a perek?
- Éveken keresztül szinte „főállású vádlott” voltam, minden perre részletesen felkészültem, tárgyaltam az ügyvédekkel.
- Saját vagyonából pereskedett?
- Igen, bár szerencsém volt, hogy minden pert megnyertem a Fidesszel szemben, és az ott nyert kártérítéseket tudtam visszaforgatni. Megnyertem a végkielégítésre kirótt 98 százalékos büntetőadóról szóló pert. Az MNV pozíciómból valós indoklás nélkül küldtek el. Felajánlottam ugyan előtte a közös megegyezést, ám Orbán ezt megtiltotta, mire bepereltem őket. A munkaügyi pert is megnyertem. Volt vagy negyven-ötven személyiségi per is, amelyeket sorra megnyertem. Volt munkám is, jelenleg a Művelt Nép könyvkiadó társtulajdonosa és ügyvezetője vagyok.
- Ha már mondja: fikciós regényt nem akar írni az élményeiről? Régi trükk, hogy így a titoktartási fogadalom is részben megkerülhető, nagy hagyománya van ennek volt titkosszolgák között is.
- Sokan tanácsolták ezt nekem. Ami azonban a nagyközönséget igazán érdekelné, az ma is államtitok. Arról pedig nem beszélek. Viszont akkor hiteles sem lennék.
