– Ha most egy beteg bekopogtat az ajtón, és nem azonnali ellátásra van szüksége, legkorábban négy hét múlva tudom fogadni például fogtömésre – érzékelteti Nagy Ákos fogorvos, az Országos Alapellátási Szövetség alelnöke a baj nagyságát. Az orvos szemléltetésül említi, hogy miközben tíz gyerekből kettő-háromnak biztosan szüksége van fogszabályozásra, egyes megyékben csak erre a kezelésre már éveket kell várni. Zalában például körülbelül 3 évet, mert ott havonta csak 45 órában van szakorvos. Ennél jóval rosszabb a helyzet Komárom-Esztergomban és Nógrádban, mert ezekben a megyékben már csak egy fogszabályozó rendelés működik, így akár 5 év is lehet a kezelésre az előjegyzés. Ennyi idő alatt egy gyerek akár ki is nőhet a fogszabályozásból – érvel az érdekvédő.
A felnőttek élete sem sokkal könnyebb. Míg negyven éves korig általában szuvasodás, ezt követően viszont a lötyögő fogak, a fogkövek, az ínybetegségek okoznak problémát. Ha egy meglazult foggal valaki még időben eljut a paradontológushoz (ínybetegségekkel foglalkozó szakorvos), van esély a stabilizálásra. Ha későn megy, már csak sok pénzért lehet csontpótló eljárásokkal menteni, ami menthető. Nagy Ákos szerint a negyven felettiek 35-40 százalékának lenne szüksége paradontológiai kezelésre, csakhogy valószínűleg a rászorulók nagy többsége soha nem jut el oda. Az egészségügyi világszervezet, a WHO adatai szerint a 65-74 éves magyar emberek negyedének már egyetlen foga sincs. Erre az adatra nagyon egyszerű a magyarázat: az országban mindössze nyolc közfinanszírozott, ínybetegségekkel foglalkozó rendelés működik.
Ezek főként az orvosegyetemeken (Pécsett, Debrecenben, Szegeden, Budapesten) találhatók meg, illetve néhány van még szétszórva az országban – mondja Nagy Ákos. A magánorvoshoz is csak a fogínybetegek töredéke juthat el, hiszen ott az íny állapotától függően néhány tízezer forinttól kezdve akár milliókba is kerülhet, mire valakinek egy paradontológus visszaállítja azt az egészséghez közelítő szájflórát, és viszonylag plakkmentes ( a fog felületén keletkező, baktériumokat tartalmazó filmszerű réteg) állapotot, amivel elkerülhető a fogszuvasodás, az ínygyulladás, a fogvesztés.
A közfinanszírozott fogászati ellátás helyzete tarthatatlan – hangsúlyozza Nagy Ákos –, ezt az is bizonyítja, hogy míg öt évvel ezelőtt 187 volt az összes üres fogorvosi praxis, mostanra ez a statisztikából eltűnt iskolafogászatokkal együtt már 300 felett van. A praxisokban dolgozó orvosok harmada nyugdíjas korú, a végzősök közül pedig nagyon kevesen tervezik, hogy itt helyezkednek el. Ha mégis a szakmában maradnak, akkor sem a praxisokba mennek, hanem kórházi, vagy klinikai szakellátóként vállalnak munkát, ahol érvényes rájuk az orvosi bértábla. Az alapellátó körzet nem is lehet vonzó, mert míg 16 évvel ezelőtt 1600 forintot fizetett a társadalombiztosító egy ember fogászati ellátásáért, addig mostanra ez az összeg 3000 forint, miközben egy esztétikus tömés ára tíz-tizenötezer forintba kerül.
- Most, a tavaly őszi „sztrájk után”, és a 2019-es költségvetés beterjesztése előtt azt szeretnénk, ha a kormányzat nyilatkozna arról, hogy mi a szándéka a közfinanszírozott fogászati ellátással - mondja Nagy Ákos. Az Országos Alapellátási Szövetség a feszültségek oldására javaslatot is készített. Az egyik lehetőség, hogy a kasszát igazítják a csomag tényleges költségeihez. Ez azt jelenti, hogy a jelenlegi praxisonként átlagos 900 ezer forintos havi finanszírozási összeget kell körülbelül 1,7 millió forintra emelni. Ha ez nem megy, akkor a rendelési időt lehetne hozzá igazítani a kasszához, azaz a mostani betegfogadási időket kellene megfelezni. Ennek a megoldásnak a hatására a kezelési listán a várakozási idő megduplázódna. Például a 3-5 éves fogszabályozási várólista 6-10 évre növekedhetne, és még egy sima „sztk-s tömésre” is körülbelül egy évet kellene várni. A szövetség által jelzett harmadik lehetőség, hogy a kormányzat a fogászati csomagot igazítja hozzá a kasszához, azaz a mostani térítésmentes ellátásokból vesz vissza, és önrészt szab a betegeknek.
